Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - DONÁSZY ERNŐ dr.: Újabb adatok a Szelídi-tó limnológiájához

tófenék (3 m különbség) hőmérséklete között kb. 4 C° különbözet van, ha a felszíni rétegben jelentősebb a felmelegedés. Egyébként kb. 50 cm-től tófenékig mindössze 1 C° a hőmérsékletkülönbség. A szél irányára és erősségére vonatkozó feljegyzések — mint később az összehasonlításokból kiderült — igen hasznosak voltak a tó életében végbemenő jelenségek megértéséhez ; a Szelidi-tó északkelet-délnyugat irányban húzódik, akárcsak a Balaton és az uralkodó szélirányok is ugyanazok voltak egész nyáron, mint pl. a Balaton körül Fig. 2. ábra. A Szelidi-tó vlzrétegeinek hőmérséklete a Biológiai Állomás előtt a parttól mintegy 100 m-nyire. 1949 aug. 9. 12 óra körül. Layertemperature of the Szelidi-lake in front o] the Biological Station, about 100 m front the shore. August 9, 1949 about 12 hours. általában uralkodó szélirányok: észak, északnyugat és nyugat. Csak augusztus utolsó hetében és részben szeptemberben lépett fel a keleti és déli szél. A tóparti fák hajlásának iránya szépen mutatja az uralkodó szélirányt. A turzások is csaknem kivétel nélkül mindig az uralkodó széliránnyal ellenkező parton képződtek s egymással párhuzamosan 3—4 réteget is alkottak (a vízállás fokozatos csökkenésének megfelelően). Az uralkodó széliránnyal ellenkező parton képezték ki a hullámok a kiterjedt homokos fürdőhelyeket, akárcsak a Balaton somogyi oldalán. A szél nem kavarja fel jelentősen a vizet, mivel a két part között nem nagy a távolság, a part magas és a tó ehhez viszonyítva elég mély. Aránylag igen kevés anorganikus üledék (abioseston) kerül be a planktoncsőbe a nyilt vízből. Hogy a víz átlátszósági foka mégis alacsony (26—30 cm), azt nem az esetleges lebegő anorganikus üledék, hanem a gazdag phytoplankton színe okozza. A Szelidi-tó kémiai szempontból az a-limnohalin-típusú tavak közé tartozik. (3. ábra.) Figyelemre méltó a víznek jelentős /<fd-tartalma, mely a múltban 3—600 y között ingadozott. Mint a-limnohalin-típusú tó, középhelyet foglal el az édesvíz és sósvíz között. Ezt szemlélteti a Duna és Adriai-tenger grafikonjával való összehasonlítás. A víz hidrogénion-koncentrációját a tó számos helyén és különböző mélységben is állandónak találtam (9,36), az 1943. évi vizsgálattal szemben csökkentést mutat. (1943-ban Maucha analízise 9,51 pH-t tüntet fel. L. Donászy 1946.) A vízben oldott oxigén ingadozását nem tudtam oly rendszeresen vizsgálni (vegyszer beszerzési nehézségek miatt), mint pl. a pH-t. Az augusztus 18. és 25. közötti időben naponta háromszor, a meteorológiai mérésekkel egyidőben és a vízmintakészülékben elhelyezett becsiszolt-dugós, kalibrált kémcsőbe beáramlott vízben mértem Maucha-ié\e mikró-módszerrel (Maucha 1948.). Az összehasonlító táblázat (4. ábra) feltünteti a hőmérsékleti és egyéb tényezőket, amelyek esetleg befolyással lehetnek az 0

2 tartalomra. A hőmérséklettel és légnyomással (nagyjából, kis ingadozásoktól eltekintve) egyenletesen emelkedik a felszíni vízréteg oldott oxigéntartalma. A szél erősségével fordított viszonyban van, de szélcsendesebb napokon is előfordult jelentős oldott oxigéncsökkenés bizonyára más tényező hatására. Az oxigén-rétegződésre vonatkozóan az volt a tapasztalatom, hogy nehéz megállapítani szabályszerűséget olyankor, amikor erősebb felmelegedés van a felszíni rétegben, vagy hullámzik a víz. Igen kedvező körülmény volt augusztus 16-án (5. ábra), amikor a háromnapos esőzés után még felhőkkel fedett volt az ég és a víz felszíni rétegében nem történt felmelegedés. Egyforma volt a víz hőmérséklete felszíntől fenékig. Tehát sem az asszimiláció által beálló szabad 0

2 növekedés, sem a hőmérséklet befolyása, sem a szél nem tette nehézzé az oxigénrétegződés tanulmányozását. Az adatokból feltűnő először is az, hogy a háromnapos esőzés után — bizonyosan a phytoplankton asszimilációs tevékenységének nagyfokú lecsökkenése miatt — oly kevés volt a szabad oxigén, hogy a felszíni rétegben sem érte el az 1 mg/l-t, pedig az augusztus DUNA HCOÍ SZEL1DI TÓ SZELID-LAKE Fig. 3. ábra. A Duna, Adriai tenger és a Szelidi-tó vizének Maucha-téle grafikonjai. Maucha-graphicon of the Danube, Adriatic-sea and Szelidi-lake. 18-—25. közötti rendszeres 0

2 meghatározások alapján a felszíni réteg oldott 0

2 tartalma átlag 8—10 mg/l és csak egyszer volt 1,51 mg/l. Továbbá az tűnik fel, hogy az 0

2 rétegződés szabályos csökkenést mutat a mélyebb vízrétegek felé (ami természetes is) és pedig 1 m mélységig a csökkenés szabályossága figyelhető meg, ez alatti rétegekben pedig egyformán kb. 0,38—40 mg/l az oldott 0

?. A tó biocönózisére jellemző, hogy a régebbi állapotokhoz (1937, 1943) viszonyítva elég jelentős 105