Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - DONÁSZY ERNŐ dr.: Újabb adatok a Szelídi-tó limnológiájához

az élővilág fajszámában beállott veszteség. A tó vízszintje az 1943. évi Adriai-tenger színfeletti 89—90 m magasságáról lecsökkent 88 m-re és még alacsonyabbra. Ennek következtében a tó sekélyebb részei és árterülete víztelenek maradtak, vagy csak igen kevés víz borította őket. Számos vízimadárnak fészkelő- és búvóhelyet nyújtó nádasok így elpusztultak, nagyrészük virágzáshoz már August 18 21 24 c° 20 10 20 10 760 0

2 mg/Hl. 16. aug. 1949. 10

h-12

h 0;3 04 05 06- 0'7 08 .1 >>13"CL) E •> Qj fS' 2 3 m Fig. 5. ábra. 1949 aug. I6-án a Szelidi-tó vízrétegeinek oldott oxigéntartalma azonos hőmérséklet mellett. Dissolved oxygen conlent of the layers of Szelidilake by similar temperature, August 16, 1949. (Water temperature 18.5 C°.) r'ii ai 10 Fig. 4. ábra. A Szelidi-tó vízfelszínének oldott oxigén tartalma 1949 aug. 18—25. között és a vizsgálat idejekor észlelt külső körülmények összehasonlító grafikonja. 1. sor a levegő hőmérsékletét, a 2. sor a víz hőmérsékletét, a 3. sor a szél erősségét, a 4. sor a légnyomást, az 5. sor az oldott oxygén-tartalmat mg/lit és a 6. sor a napi háromszori O

a-meghatározás- középértékeit tünteti fel. Dissolved oxygen content of the watersurface of the Szelidi-lake, between August 18—25, 1949. and comparative graphicon of hte observed outside circumstances during the research. 1 st line : airtemperature ; 2nd line : watertemperature; 3rd line : strength of wind; 4th line : atmospheric pressure; 5th line : dissolved oxygen content mg,lit; 6th line : definition of the daily (three times) O, middle value. nem is jutott. (Több helyen kaszáló lett a volt tómeder.) A madárfajok közül így több hiányzott. (Pl. az Ardetta minuta.) A tó halászatában is változás állott be. Tudnunk kell, hogy 1949-ben a nagy dunai árvíz elöntötte az egész vidéket és tavunkon is keresztülhatolt. 1943-ban még olyan jelentős mennyiségű hal volt a vízben, hogy vagonszámra szállították Budapestre a vásárcsarnokba. Kerítőhálóval dolgoztak. Jelenleg pedig a kerítőhálók eltűntek és a sajátos, gémeskút-szerű szerkezettel rendelkező halászladikokról emelőhálóval halásszák ki a pontyot, dévérkeszeget, törpeharcsát. (Az apróhalak közül napkárász, keszegfélék vannak nagymennyiségben.) A pontyokkal kapcsölatban meg kell említenünk, hogy a 2—3 kg-os pontyok nem ritkák és átlag 1—1*5 kg pontyokat halásztak a nyáron. Feltűnő, hogy — bár a dunai árvíztől már 8 év választja el a tó vizét, mégsem áll jelenleg Unger (1936) és mások régebbi megfigyelése, hogy a Szelidi-tóban a főhal az eltörpült ponty lenne. »A Szelidi-tó pontyai négyéves korukban a közepesnél kisebb, egynyaras pontyok darabsűlyát érik csak el és alig növekednek, mert majdnem csakis a minimumra redukált fenntartótáplálékukat képesek a tóban megszerezni.« A halak fontos táplálékául szolgáló zooplankton tagjainak fajszáma úgylátszik megfogyott 1943. évi vizsgálataink óta (Donászy 1946.). Akkor ugyanis a mezo-zooplankton tagjai voltak fontossági sorrendben : Cyclops strenuu.s Fisch. és nauplius. lárvája, Brachionus calyciflorus, Fiiina longiseta, Brachionus angularis, Bosmina Iongirostris, Diaphanosoma brachyurum. Előfordultak még Keratella quadrata. Az Asplanchna brightwelli elég gyakori volt. A jelentéktelenebbeket nem sorolom fel, melyek tagjai voltak ugyan a zooplanktonnak, de csak ritkán kerültek be a gyüjtőüvegbe. Legutóbbi nyáron át teljesen hiányzott az Asplanchna brightwelli. Nem találtam Keratella-fajokat sem. A Cyclops, Bosmina, Diaphanosoma szerepeltek legnagyobb számban a rákok közül és a kerekesférgek közül a Brachionus anguláris volt a legjelentősebb ; egyes gyűjtésekben a Fiiina longiseta is nagy számban fordult elő. Haltáplálékforrás szempontjából fontos szerepet töltöttek be a jámborszúnyog álcák augusztusban és szeptemberben. Bábruháik turzásokat alkottak. A phytoplankton feldolgozás alatt van és csak a vízvirágzásokra térek még ki. Június 20-tól szeptember 20-ig vízvirágzást csak 3 alkalommal figyeltem meg és pedig mindig kora reggeltől a délutáni órákig tartott. Később a zöld bevonat eltűnt a víz felszínéről, még a sekélyebb parti részeken is. A vízvirágzást okozó Cyanophyceaefajok: Anabaena circinalis Rabh. és Anabaena sphaerica Bern. és Flah. (Szabados Margit meghatározása.) Limnológiai szempontokból nagy vonásokban ezek voltak a fontosabb megfigyelések 1949 nyarán a Szelidi-tó életében. Dátum Légnyomás Atmosph. press. in % Levegő hőfoka Air's temper. Vlz hőfoka Water's temper Szél Wlnd 28. |uly 752-5 21 C° 24-5 C° N 1 5- Aug 754-5 16 C° 2-;,c° W I 17. Aug. 748-2 17-8C° I8-5C

0 N 2 Az 1949. évi vízvirágzások és külső körülményei. Water blossoming and its outside circumstances in 1949. IRODALOM Donászy: A Szelidi-tó nyári planktonja Bölcsészdoktori értekezés 1946. Donászy: A Szelidi-tó halászata 1948. A Halászat 11—12. számában. Maucha: Hydrochemische Halbmikro Feldmethoden. Archiv für Hydrobiologie 1948. Unger: A haltermelés biológiai alapjai 1936. Halászatból különlenyomat. Werestschagin : Methoden der hydrochemischen Analyse in der limnologischen Praxis. 1931. Woynárovich: Hidrobiológiái vizsgálatok a Magyar Nemzeti Múzeum bellyei biológiai állomásának környékén 1944. Albertina Vol. I. p. 34—46. Helyreigazítás. A Hidrológiai Közlöny 1949. évi 7—8. számában a 246. oldalon Erős Pál: «A pontyos tógazdaságok takarmányozásának törvényszerűségei és tervgazdálkodásunk új irányelvei» című cikk 250-ik oldalon levó' 3-ik ábrájában r

2 = T

3—4 helyett T

2 = T

3 + T

t, ugyanitt az alsó satírozott terület uem T*2 hanem T*

3, az itt feltüntetett T

2 terület pedig T

2-veI jelölendő. A 251-ik oldalon az utolsó bekezdésben »egy olyan g értéket« helyett egy olyan J/ »értéket« kell írni. 106