Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - TÖRÖK PIROSKA dr.: A budapesti víz bakteriológiai és mikroszkópos biológiai ellenőrzése

val ülepítjük, majd centrifugáljuk.. A centrifugálás befejezése után meghatározzuk a szeszton mennyiségét. Az ivóvíz szeszton jának menynyiségére m

3-enként 1 cin

3 a határérték. Az üledéket azután minőségi és mennyiségi mikroszkópos vizsgálatnak vetjük alá. A minőségi vizsgálat útján állapítjuk meg, hogy milyen élő vagy élettelen anyagokat tartalmaz a víz. Zárt kutak és vízvezetéki víz vizsgálata alkalmával az élő szervezetek meghatározásakor annak a megállapítására fektetjük a fősúlyt, hogy az élő szervezetek felületi vagy földalatti vízben honosak-e és a felületi vízben honosak vezéralakjai a. saprobionta-rendszer mely csoportjába tartoznak. A kvantatív vizsgálat a szervezetek mennyiségéről tájékoztat. Kifogásoljuk a vizet: 1. ha élettelen anyagai között emberi háztartásból származó, faecalis eredetre utaló, esetleg ipari üzemből kikerülő hulladék, illetve anyag van. továbbá, ha emberben élő és az emberre átvihető paraziták petéit találjuk benne; 2. ha az egészségre ártalmas szervezeteket tartalmaz; 3. ha a mintában előforduló szervezetek nagyobb része polysaprobionta, vagy mesosaprobionta; 4. ha akár a földalatti szervezetek, akár a felületi vízben honos olygosaprob szervezetek szokatlan nagy számmal fordulnak elő. A vízmű vizének kvalitatív vizsgálata alapján kiderült, hogy a termelőtelepek vizében és a vezetéki vízben a vasbaktériumokon, a Crencthrix polyspórán, a Cr. fuscán, a Leptothrix ochreaceán és a Gallionella ferrugineán kívül ugyanazon 84 iajta állati szervezet fordul elő, amelyekről részletesen több közleményben számoltam be az évek folyamán. (4, 5, 6, 7.) Röviden összefoglalva, a kimutatott szervezetek egy része csak földalatti vízben élő, a víz tisztaságát nem érintő lények: ilyenek a rákok rendjébe tartozó harmadkori reüetumként tekinthető Parastenocarisok és a Bathynella Ohappuisi, a Föld legrégibb rákja. A többi szervezet a felszíni vízből származó és a vízműben meghonosodott ubiquista, olya^osaprobionta és néhány kevésbé szennyezett vízben élő mesosaprobium. Kvantitatív vizsgálat alka,inával megszámoljuk az összes szervezeteket. Az irodalomban határértékek a szervezetszámra nincsenek. Kolkwitz (2) említi, hogy szűrt vezetéki víz 100 literébén 10-nól több szervezet nem szokott lenni. A mi kvantitatív vizsgálataink arra irányulnak, hogy megállapítsuk a normális szervezetszámot, melynek emelkedése a vízműben fellépő esetleges hibákra hívná fel a figyelmet. A vizsgálati évek alatt megtörtént, hogy a vezetéki víz üledéke, elérte, sőt túlhaladta egyszer-másszor az 1 cm

3 határértéket. Pl 1943 január végén a szeszton mennyisége 5.4 cm

3 volt. A vizsgálat kiderítette, hogy csőtörés okozta az üledék elszaporodását. 1948-ban a Váci úti nagy csőtörés alkalmával 5 cm

3 volt az üiedék. Más esetben öblítés alkalmával vett vízmintákban volt magas a szeszton mennyisége. A szeszton mennyiségének növekedésével többnyire párhuzamosan emelkedik a szervezetek száma is. Az említett esetekben a szeszton legnagyobb része vas- és mangánhidroxidból, továbbá detrituszból állt, a csőtörés alkalmával nyert szesztonban normális körülmények között elő nem forduló, színtelen Flagellaták (Bodo saltans) és amőbák nagyobb mennyisége jelezte a szennyezést. másik esetben a rendes körülmények között is jelenlevő szervezetek közül valószínűleg a vezeték falán lerakódott vas- és mangánhidroxidban megtelepedett s onnan az erős vízárammal lesodort két faj csillangós véglény Cinétcchilum margaritaceum, Aspidísca lynceus és egy vázas amőba-íaj, Arcella vulgáris tömeges megje'enése mutatta a rendellenes állapotot. Az Arcella vulgáris, a víz vastartalmát jelző indikátor elszaporodása, illetve a szüredékben nagyobb számmal való megjelenése azzal magyarázható, liogy a vezeték csöveinek öblítése az ostrom alatt és utána jó darabig elmaradt, a vas- és mjingánhidroxid, vasbaktériumok nagyobb rétegben telepedtek meg a vezeték falán s köztük jól elszaporodhatott az Arcella is. A vezeték faláról az erősebb vízáramimal, továbbá a vezeték öblítésekor lesodródtak és a víz üledékébe kerültek. Előfordult, hogy 1 m

s víz üledékében 1.400 Arcellát is találtam. Magas Duna-vízállás esetén, tavasszal ós ősszel megtörténik, hogy a szüredékben zöld (•Igák jelennek meg, amikor a biológiai vizsgálat a bakteriológiai vizsgálat előtt jelzi a felületi vízzel történő szennyeződés lehetőségét. A mikroszkópos-biológiai vizsgálattal való á'landó ellenőrzés a vízműben esetlegesen előVI. TÁBLÁZAT. A termelíítelepi víz ós a vezetéki víz szesztonjának és szervezetszámának évi átlag értékei afc 1941—1948. években. 1 in? víz szeszton.in Szervezetszám 1 m* vízben 1941 1942 194'! 1944 1945* 1946 . 1947 1948 1941 1942 1943 1914 1945 1946 1C47 1948 1. sz. 0.18 0,14 0.14 0.17 l 0.23 0.21 0.24 16 19 32 9 25 52 68 1. a. sz, O'.l I o.i r, 11.14 0.17 0.14 0.14 0.12 24 18 19 37 11 71 26 1. 1). sz. 0.19 0.19 0.16 0.23 0,1.') 0.16 .0.17 70 130 4:1 59 74 95 81 2. sz. ; - 1 0.1S 0.13 0.14 0.17 0.16 0.16 13 15 105 55 59 — 3. sz. 0,15 0.1" 0.16 0.1,-) 0.15 0.19 0.16 • 13 20 8 _ 129 • 76 18 • Vezeteki viz 0.4 o.ari 0.39 0.23 0:26 0.31 0.36 0.44 171 32 41 43 62 ' 105 115 Hi2 Kevés vizsgálat miatt az eredmények nem hasonlíthatók össze a többi évivel.