Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Külföldi szemle

forduló durvább rendellenességekről rövid idő alatt tájékoztat, s így a bakteriológiai vizsgálattal együtt a vízmű ellenőrzését tökéjetesebbé teszi. A termelőtelepeknek ós a vezetéki víz szesztonjának kvantitatív mikroszkópos vizsgálatai eredményeit a VI. táblázat tünteti fel. A táblázatból látibató. hogy mind a termelt víz, mind a vezetéki víz évi átlag szeiztonmennyisége kevés, jóval alatta van az 1 cm

3 határértéknek. A szervezetek száma is alacsony, általában m

3-ként 100 alatt van, s így a vezetéki víz szervezetszáma megfelel a Koikwitz által megjelölt szokásos értéknek. Évközben a nyári és őszi hónapokban emelkedik a szervezetszám és nagyjából a baktériumszámmal párhuzamosan halad. Az 1941 óta végzett vizsgálatok alapján kiderült, hogy a coli-szám segítségéve] a colibacillus megállapítása finomabbá vált, azonkívül ugyanazon eredetű és különböző származású vízminták eredményeinek összehasonlítása, grafikonokban szemléltethetővé tétele szempontjából is nagy szolgálatot tesz. A bakteriológiai és mikroszkópos vizsgálatok eredményei alapján pedig kitűnik, hojy a budapesti ivóvíz világviszonylatban is kifogástalan. IRODALOM. 1. Hoskins: Most Probab'e Numbers Foe Evaluation oí CvJi A.rogenes Tes-ts By Fermentation Tűbe Metliocls. — Public Health Reports. 1934. 49. 893—405. 2. Kolkwitz: In Bürger, Grundzüge der Trinkwasserhygiene. — 1933. S. 145. 3. Mojszejev: Általános higiéné tankönyv. — Leningrád. 1947. 4. Török P.: A budapesti vízvezetéki víz szüredékének faunája. — Math. és Term. Tud. Értesítő. LIII. 1935. ö. Török P.: A budapesti ivóvíz biológiai vizsgálata. — T. rm. Tud. Közlöny Pótfüzet. 1937. 6. Török P.: A budapesti földalatti vizek faunája. — Hidro ógiai Közlöny, 1940. XX. kötet. 7. Török P.: The cccurence of Bathynella in the Bud. pest aqueduet. — Fragmema Faunistica Hungarica. 1947. Tum. X. Prof. Njikelszkij G. V.: Vízvezetéki víztározók halgazdasági kihasználásának lehetősége. (Az Állami Lomono3zov-eg'y eitem állattenyésztési intézetének ichthyológiai laboratóriumából. — A Mezőgazdasági Tudományos Kö -pont fo yóirattárálban. — Ribno;'e Hazjáisztvo. II. D. C. 693. 3. 1949/1:24—26.) Három kérdés volt eleve eldöntendő: 1. Megengedhető-e egészségügyi szempontból halgazdaság megszervezése ilyen víztározókban? 2. Kihat-e a halgazdasági kihasználás a víz minőségére? 3. Hogyan kell megszervezni a halgazdálkodást a vízvezetéki víztározókban? A moszkvai egyetem ichtihyológiai laboratóriuma 1943—1945 közt végzett idevágó vizsgálatokat, melyek lényeges eredményei a következők: 1, Á víztározókból szűrőkön át a vezetékbe folyó víz minőségét illetően alapvető élettani feladat, hogy a szerves anyag mennyiségét, főleg a planktonszervezeteket csökkentsék. Ezt azonban nem kémikáliáknak alkalmazása által kell magukban a víztározókban elérni, hanem elérhető ez úgy is, hogy maximális mérvben szedjük ki a szervesanyagokat a tározókból. Ezt pedig halakkal lehet a legjobban elvégeztetni. Minél több halat veszünk ki a tározókból, anélkül persze, hogy a törzsállományt elfogyasszuk- annál alkalmasabb lesz ez a vízvezetéki gazdálkodás számára. A halak főleg a piaci méretű halak kifogása a visszamaradt egyedek gyorsabb növekedését vonja maga u.án és evvel meggyorsítja a planktonszervezejek halhússá való átalakulását^ Tehát a víztározókban halgazdaság megszervezése elvileg nemcsak nem kifogásolható, hanem inkább kívánatosnak látszik. 2. A halgazdaságot azonban úgy kell megszervezni. hogy a víz minőségére negatív hatással ne legyen. Ezért mindenekelőtt a kifogott halak kezelését a vízgyűjtő terület határain kívül kell végeztetni. A halfogást is ilyen természetű és szakszerűen karbantartott szerszámokkal szabad csak folytatni, amelyekkel a fenéklerakódások felkavarása elkerülhető. 3. Az a feladat, hogy a tározókból minél nagyobb tömegű szervesanyagot kell eltávolítani, olyan halfajok kiválasztását írja elő tenyésztésre, melyek a gerinctelen fauna minden fontos fajával táplálkoznak, vagyis a tározókban planctofág benthofág. és ragadozóhalak egyképpen (de persze különböző arányban) képviselve legyenek: a mérsékelt égöv alatt küszök, keszegek, süllők. Természetesen gondoskodni kell a normális szaporodásról is. Tekinte'.tel a víztározók elkerülhetetlen vízszíningadozásaira, főleg tavaszi, szaporodási időben, fontos, hogy az ivás kedvező feltételei biztosítva legyenek- különleges ívató- illetve keltető fészkek alkalmazásával- melyek lehe'nek úszófélék is, süllőknél, csukáknál és pisztrángféléknél pedig a mesterséges ikráztatás módszereihez ajánlatos folyamodni. Megfelelő természetes ívóhelye'kről valamint telelő tanyákról úgy is lehet gondoskodni, hogy a tározó medencék függelékei gyanánt külön öblökkel, kisebb tavakat építenek az ivást előmozdító vízinövényekkel, vagy kavicsos fenékkel. Dr. Lukács Karolj/ 10