Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - PÁKOZDY VERONIKA, UNGÁR TIBOR és VÁRADI F. PÉTER: A Maros homokjának ásvány-kőzettani vizsgálata. (Szeged.)

Újszerű vizsgálat, eredményeit ismertetik a szerzők a M iros homokjával kapcsolatban alábbi pályadíjnyertes tanulmányukban. Részletesen felsorolják a kitűnő építési homok mechanikai és ásványkőzettani jellemzőit és leírják nehéz és sötét ásványi részeit. U. D. C. 552.517.4 [282.243.742.1] :552.12 A Maros homokjának ásvány-kőzettani vizsgálata* PÁKOZDY VERONIKA, UNGAR TIBOR ÉS VÁRADI F. PÉTER A magyar folyók hordalékának vizsgálatával eddig- aránylag kevesen foglalkoztak, éppen ezért eléggé ki nem taposott ösvényen kellett haladnunk ahhoz, hogy a Maros homokjáról — ebből a szempontból — áttefklintlhető képet nyerjünk. A homokot 1947 augusztusi 26-án a Maros torkolatától mintegy hatszáz lépésre, a folyó eléggá éles kanyarodásánál gyűjtöttük. Itt három egymástól jól elkülönített lerakodási területet figyeltünk meg. Az egyik terület (nevezzük ^4-nak) üledékének szintje 0,5—1,0 m-es hirtelen kiugrást mutatott és anyaga iszap és homok keveréke volt. A következő terület (B) üledéke az ú. n. marosi homok volt. Marosi homok alatt egy olyan homokfajtát értenek Szegeden, melyben az iszap elenyészően csekély mennyiségben található és szemcsenagysága közepes. Ezt a homokot hajókkal hozzák az építkezésekhez a Marosból. A harmadik partsáv (C) igen finom iszaból állt, mely még nedves volt, mert az apadó víz nemrég hagyhatta el. Amint a lerakódó szemcsékből minőségileg is megállapíthattuk, a hordalékanyiag szemcsenagysága az iszapostól egészen a durvább szemcsés homokig terjedt. Feltűnő érdekesség az, amire már az előbbiekben is kitértünk, hogy a hordalék valami óiknál fogva néha részleteikre különül, néha viszont azonos part sávon a különböző szemesen agyságok keveredve fordulnak elő. Ennek magyarázatát mi a következőikiben láthatjuk: A mintavétel helye a Tisza és a Maros torkolata felett pár sziáz méterrel volt. (Vázlat.) Az itteni lerakódásra, legnagyobb hatással _ a Tisza és a Maros mindenkori vÍ2álláslkülönbsége van: 1. A Tisaa szintje magasabb, mint a Marosé. Ekkor a Mairos viizie felduzzad, lelassiul és a lerakódás már (kilométerekkel előbb megkezdődik. A torkolat körül már csak a legkisebb szemcséket 'rakja le. Így keletkezhetett a C partsáv. 2. Ha a Maros vízállása viszonylag nagyobb, akkor hordalékjának túlnyomó részét átviszi a Tisza medrébe ós a torkolat körül esak iá legdurvább szemiosiéiket rakja le. így keletkezhetett a B partsáv, melylben, amint azt a későbbiekből látni fogjuk, az iszaposnak nevezhető rész menynyijsége az l°/o-ot sem haladja meg. 3. A két folyó vízszintje azonos. Itt tekintetbe kell vennünk, hogy azonos vízszintek mellett a Tisza sebessége kisebb. A Marosnak is le kell tehát lassulnia, de nem olyan mértékben, miint az 1. esetben. Hordalékot vLsz is át a Tiszába, de a lassulás miatt sóikat már előbb le is rak. így keletkezhetett az A partsáv, mely vegyesen tartalmazott iszapot ós homokot. A fentieket alátámasztják azok a megfigyelések, melyeket a torkolat környékén végeztünk. Természetesen a fentiek mellett bizonyos helyi adottságokat is figyel emibe kellett vennünk, mint amilyenek a kanyarulatok, stb., melyek a folyás sebességének szabályozásával az üledék lerakódását is befolyásolták. A minták közül hármiat a B-nek nevezett partszlegélyről gyűjtöttünk, mely mint azt már jeleztük — tulajdonképpeni marosi homokból állt. Az 1. ós 3. sz. mintáikat ugyanő lyam. helyzetből gyűjtöttük, itt lényeges különbséget nem várhatunik. A 2. sz. minta helye, mivel már a kanyar belső oldalán fokszik, kisebb vízsebességű hely volt. Itt tehát azt várhatjuk, hogy a homokot szemcsenagyság szeriint szétválasztva, az előbbiekhez képest a kis szemcsékből nagyobb menynyiséget találjunk. A görbék közötti eltérés lényeges azonban nem lehet. Ezt a feltevésünket a mérések mindenlbpn igazolták. A 4- sz. mintában egy igen érdekes homokfajta van. A víznek a homokos partokon bizonyos játéka figyelhető meg. Hullámzás közben egy, a többi homoknál sötétebb rész a hullámok hátán * Ez a közlemény részlet a Szegedi Tudományegyetem 1947/48. évi pályázatán külön pályadíjjal kitüntetett munkából. Készült a Szegedi Tudományegyetem, Ásvány- és Kőzettani Intézetében. — Ezúton mondunk köszönetet KOCH SÁNDOR dr. egy. ny. r. tanár, intézeti igazgatónak, aki munkánkat mindvégig figyelemmel kísérte és mindenben segítségünkre volt. Mineralo-petrogmphvcal Analysis of Maros River Sand. By V. Pákozdy, T. Ungár and F. P. Váradi. (English text on p. 121.) 84