Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - LÁNG SÁNDOR dr.: Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben

agyagon jelenleg ketetlkező sárfolyások, csuszamlások, a II. terrasz szintjét is és fokozatosan kitöltögetnéik a kisebb, lapos, korrázióiS' völgyeken kívül a kisgömöri völgyhöz hasonló nagyobb, eróziós völgyekeit is, ha a lefolyt és lecsuszamlott kőzetanyagot a völgyben műlködő lineáris erózió el nem távolítaná. Ezten a területen az V. sz. terraiszkavics a Belső erdő ÉK-i szögletében és a Sárközi haraszt pusztától D-re található meg. Vályog nem nagyon van rajta, szintje 242—247 m, ilL 235—240 m absz. magasságban van, vagyis 50—55 m-re a Rima alluviuma felett. Tehát a vastag terraszkavics absz. magassága D felé fokozatosan csökken. Az említett terrasz fölé emelkedő magasabb térszínekről viszont a ikvarckavicstakaró többnyire már lepusztult, vagy esetleges maradványait a glaciális vályog fedte be s csaik 1—2 szem. kavics jelzi azt, hogy erre is lehetett kavicstakaró, m. pl. Kisgömöriltől K és ÉK felé, kb. 270—280 m magasságban a t. sz. f. Azt, hogy ezen a vidéken az V. sz. terrasz szintjénél magasabban is keletkezett össztefüggő kavicstakaró, a Gortvakisfaludtól É-ra Gedeszeg (287 m) példája mutatja. Ezen a területen, 270— 280 m magasságban bőséges kvarckavics található a dombvonulat gerincén, mállottas, veres agyagoshomokos kötőanyagban. Ezt a kavicsot valószínűleg az V. sz. terrasz felkavicsolódása időpontjánál hamarabb, vagyis a pliocén kor derekán és vége felé rakta le az ős Rima, 100—120 m magasságban a mai alluviális térség felett. Meg iis felelne ez a VI. sz. terrasz szintjének, de a vidék utólagos, tektonikus mozgásokkal kapcsolatos feldarabolódása miatt ezek az teredetileg egy bizonyos szintben lerakódott kavicsrétegek már különböző magasságba kerültek és nagyrészt el is pusztultak. Megjegyzendő, hogy a glaciálisok szoliflukciója, az interglaciálisok és a holocén kor csuszamlásai, suvadásai, sárfolyásai a normális erózió mellett szintén hozzájárultak az említett prelevantei kavicsltepel lepusztításához. Ezért nehéz az ilyen magas fekvésű és idős kavicslepelfcszlányok szintezése is. A Rima jobbpartja Feled alatt. Majdnem egészen terrasztalan. Feleddel szemben, a Serki vár (378 m) bazaltkúpja tövében, egyetlen, kis 5—7 m-es terraszféle perem húzódik Serke, majd Simonyi felé. Serke előtt jó feltárása is van tennék: rozsdás, csillámos, agyagos homok. Simonyitól ÉNy-ra a Rima alámossa. Itt, legfelül a kevés talajréteg alatt vékony, barnás agyag látszik ez alatt az ugyanolyan vékony (0.5—0.8 m) lösz (löszcsigákkal), majd a keresztrétegzésű homokpadok következnek (1—1.5 m vastagság), ezután pedig, a mederfenék szintjében, a csillámos-, agyagos, rozsdafoltos homok zárja le a sorozatot. Feltűnő itt a kavics teljes hiánya, amit azzal magyarázhatunk, hogy az Ajnácskő—Várgede körüli hegységekben kavicsos, vagy kavicsos hordalékot szolgáltató kőzet nincs, csak csillámos, finomszemű pliocénkoni homokkőpadok láthatók a bazalt alatt. E homokkövek lepusztulásából származhatott a simonyi Rimapart falában látható rétegsor. Az említett hegyvidéken a bazalt viszont aránylag kis területen van csak meg, s mivel nagyon nehezen pusztul, így nagymennyiségű bazaltikavics itt nem keletkezhetett. A simonyi terraszüledék tehát ntem nagyon hasonlít a Rima balpartján szereplő terraszok kavicsos ütedékeihez. A jobbparti kvarckavicstakaró nagyfokú hiányából arra kell következtetnünk, hogy a Rima csak az újpleisztocén vége felé kerülhetett ide s mivel idősebb terraszai a Serki várig és a darnyai dombokig tterjedő övezetben és még tovább lefelé is egészen hiányoznak, az is nyilvánvaló, hogy ezek talán ki sem fejlődtek mind, vagy pedig a Rima D felé való nyomulásaival pusztultak el. Darnya és Harmac között, a meredek oligocén korú domboldalakon szintén nincs nyoma a Rima terraszainak. Egyes agyaglejtők meredteksége itt a 45 fokot is eléri, még a Rima felé levő oldalon is. Az agyagon sok súvadás, csuszamlás is lehet és a térszint széles, lapos, nagyesésű korróziós völgyek is taglalhatják. Ezen a szakaszon a völgyhálózat sűrűsége nem a véletlen műve, hanem a kőzetminőség és esetleg a tektonikai viszonyok is beleszólnak ebbe. Ugyanis az említett kis völgyek kb. 200—300 m-enkint következnek egymás után. A felszínen hamarosan előbukkan a fehéres apóka, s csak néhol látszik a barnás-vöröses glaciális vályog 1—1 vékony foltja. A kusza, össze-vissza szabdalt dombvidék a további gteomorfológiai tanulmányozást megérdemli. Harmacon, a templomtól Ny-ra vezető hegyperem alatti út bevágásában, mindjárt az út elején, rozsdás, csillámos homokpadoík váltakoznak

1 vízszintes agyagsávokkal. Az üledék, mely 10—12 m-es II. sz. terraszféle földnyelv tövén fekszik, hasonlít a simonyi alacsony Rima-terrasz homokjához. Ny felé, 500 m-re pedig, löszt tár fel az útbevágás. Ez a kőzet kissé átforgatott, sötétebb, apró kvarcszemecskés. 3—4 dm-tes löszcsigás sáv is van benne. A lösz az alluvium felett 3—£ m magasságban található. A Rima felé fokozatosan lelankásodiik s nem végződik el terraszféle peremmel. Szerkezete alapján tehát arra lehet következtetni, hogy másodlagos, magasabb szintről lemosott lösszel van itt dolgunk. Nyugtalan a relief a Harmac és Jéne közötti oligocén agyagból álló dombokon is. Az északi hegypertemek lejtőinek nagy meredeksége jelentős medenceperemi fiatalabb vetődések működésére utal. Egyúttal az is lehetséges itt. hogy a Rima oldaleróziós alámosása is oka a lejtők meredekségének. A feltételezett vetődés kora mindenesetrte nem- ismeretes. Az említett peremtől befelé, ugyanúgy, mint Harmac és Darnya mögött is, egy nem nagy magasságkülönbségeiket mutató lankás, hullámos térszín látszik. Ez olyan pliocénkorú tönkfelület lehetett, amely a szomszédos Rima—Sajó völgy eróziós bevágódásától eltekintve, utólag, törések mentén, kisebb-nagyobb rögökre 'tagolódott, amelyek részben féloldalasan többé-kevésbbé ki is emelkedtek. Az alluviumhoz közel fekvő harmaci löszelőforduláshoz hasonló található Jénétől mindjárt K-re, a domb alján, bár ennek jó feltárása nincs. Ennek anyaga mállott oligocén agyaggal kevert, barnássárga, morzsás löszös agyag, kisebb konkréciókkal és csigatörmelékkel. Megismétlődik ez a löszelőfordulás még tovább K-re, a rimaszécs—susai út Ny-i oldalán is. ahol az ártér feletti 5—9 m magasság közti szintbten található. Aránylag tiszta kőzet, csigái is épek, vastagsága 5—6 m-re becsülhető a feltárás alapján. Az említett löszréteg felszínére kavics húzódik alá. Ez eredetileg jóval magasabban, az oligocén kori anyagos felszínre települt, 30—80 m-en a Rima ártere felett s felfelé, egészen a susai hágóig követhető, ahol barna glaciális vályog van felette. Ez a kvarckavicstömeg feltétlenül a Rima eróziós működésével került ide a felsőpliocén folyamán. Mivel pedig a Rima völgyének tezen az oldalán Feledtől 5