Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - LÁNG SÁNDOR dr.: Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben

kezdve egészen idáig folyókavics nem volt található, arra is 'következtethetünk, hogy a Rimavölgy tengelye a pleisztocénben valószínűleg még északabbra volt s az imént ismertetett dombvidékre nem terjedt ki. A susai úttól Velktenyéig ismét a lösztelen oligocén dombok meredek szélei szegélyezik a Rima völgyét. Itt is, mint ahogy az a Ny felé eső peremszéleken is látható volt, csak nagyon kevés agyagoshomokos törmelékkúpanyag látható az oldalvölgyek nyílásában. Ennek oka a középszakasz jellegű Rima oldaleróziós tevékenysége, továbbá, a lineáris és felületi eróziótól lemosott anyag könnyen elszállítható volta. Ahol pedig az terősebb oldalerózió egyídeig hiányzott (pl. egyes helyelken a fiatal lösz felső rétegének lerakodása után), ott leülepedhetett és megmaradhatott a magasan térszíni formákról lehúzódott lösz. Velkenye alacsony (5—6 m-es) kavicsos II. sz. terraszfé\e magaslatra húzódott fel. A kavics a K-i oldalon levő forrástól a faluba vezető úton látszik (kevés, apró kvarckavics). E térszíni forma a rajta tevő 'település miatt nem nagyon jól tanulmányozható. Nem tekinthető igazi, II. sz. terrasznak, inkább egy oldalvölgy törmelékkúpjának tekinthető, Ebben az esetben kavicsa talán a közeli oligocén rétegekből mosódott talán ki. A községtől K-re, a -velkenyei tanyánál, ismét találunk egy alluviumból kiemelkedő löszfoltot. A kőzet, gyengén repededezett, kissé agyagos, csillámpikkelyes, löszcsigákat tartalmaz és kb. 5—6 m-es. Látszik benne az oligocén apóka málladékával való keveredés és általában a magasabb térszínről való lefelé vándorlás hatása (kevés löszbaba, idegen eredetű kőzetmorzsák, stb.). Ettől az előfordulástól ÉK-re, a Szőlőtető 223 m-es magassági pontja alatt s 30—35 m-re a Sajó medre felett, ismét folyókavics van a felszínen. Itt is tferraszféle előfordulás lehetett, de a kavics zöme már lepusztult s csak néhány kisebb foszlány jelzi a helyét. Végül, a velkenyeihez hasonló 5—8 m-es, alacsony, kaviccsal fedett terraszon van Sajópüspöki község is. A Rima és Baiog alsó folyása közti terraszvidék. Ez a terraszvidék a szűkebb értelemben vett Gömüri medencéhez tartozik, ahol a két folyó I—V. tz. terraszai szépen kifejlődve sorakoznak egymás után. A medence a pleisztocén eleje-közepe óta erősebben már nem süllyed, így tehát feltöltődése sem folytatódhat, mivel az említett terraszos eróziós völgyek darabolták fel. Rimaszombat alatt, a Rima balpartján nem fejlődtek ki terraszok. Csak a perjései és még néhány másik, kisebb mellékvölgy törmelékkúpja emeli meg az I. sz. (alluviális) terrasz térszínét. Helyettük meredek, felsőoligocén apokadombok sorakoznak itt, lapos, korráziós völgyekkel tagolva. A dombok meredek, domború, pusztuló lejtőin található 1—2 kvarckavicsszem is, de nem hiányoznak ezek a lejtő alján összegyűlő lejtőtJörmelékben és a lehúzódott vörösagyagban sem. A kavicsszemek fenn. 260—280 m absz. magasságban egyaránt megvannak. Ezek az V. terrasz felkavicsolódása előtti időben kialakult összefüggő kavicstakaró jelenlétéről tanúskodnak, mely utólag, főleg a pleisztocén folyamán pusztult le, a később lerakódott lösszel és glaciális vályoggal együtt, a már ismertetett módon. Az is feltehető, hogy ez az idősebb pliocén korú kavicstakaró a térszín tektonikus mozgásokkal történt kisebb mérvű utólagos feldarabolódásával is kerülhetett részben különböző szintekbe, akár a Rimavölgy másik oldalán, Rimaszombat és Várgede között. A Rima balparti terraszai Jánosinál bontakoznak ki teljes sorozatukban. A község 4—5 m-es II. sz. terraszon van, míg a 18—21 m-es III. terrasz (211 m. a. t. sz. f.) a szőlőhegy környékén, a falutól DK-re jelenik meg, végül a 36—38 m-es (228 m absz. fnagasságú) IV. sz, terrasz a falu felett, a temető dombján fejlődött ki. Utóbbi két tlerraszt 3—4 m vastag kvarckavicstakaró képviseli, erre pedig még 3,—5 m-es vörösbarna agyag- és vályoglepel is rakódott le. Rimapálfala felé a IV. sz. terrasz kissé beljebb húzódik s a falu templománál végződő völgy mentén levő feltárásokban csak a III. sz. terrasz kavicsa látható, 18—20 m-en (206 m t. sz. f. m.). Feküje a felsőoligocén kori apóka, fedüjte pedig 5 m-es vöröses agyag. Ugyanezen a tájon jelenik meg az V. sz. terrasz széles fennsíkja is, mégpedig a Pálfala és a Dobra-erdő közti 225—228 m-es absz. m. fennsíkon. Felső rétegében világos, alul pedig vastag, vörösbarna agyag fedi, az .alatta levő kavicsréteg azonban már sehol sem kerül a felszínrte. A Gömöri medence közepének terraszvidék e. A Rimavölgy Feled—Pálfala közti kapujában kezdődik, ahonnan K felé haladva, a Rima balpartján a IV. és V. terrasz 3—5 km távolságban húzódik, míg a folyóhoz közel, ugyacsa'k vtele párhuzamosan, a II. és III. terrasz úgyszólván megszakítatlan pereme vonul végig a Balogvölgy nyílása felé. Az I. sz. terraszt a medence területén is mindenütt a vastag ártéri agyag borítja. A 2 m magas mederfal szelvényében, a Rima mentén, majdnem mindenütt a sötétszínű agyag látszik, míg a folyókavics aránylag kevés. Itt is érvénybs az a megállapítás, hogy a glaciálisokban jóval több kavicsot szállított a folyó (1 : 30) és fel tudta kavicsolni a 2—3 km-nél szélesebb völgyfenéket is. A II. terrasz Feleddel szemben, Pálfala alatt kezdődik, majd, megszakítás után a vasútvonaltól D-re, Serkével és Riimasimonyival szemben található meg, 1—2 km széles sávban, húzódik Dobóca, Mártonfalva és Rimaszécs felé. Kavicsszintjének magassága átlag 8—9 m az ártér felett, 1—2 m-es barnaszínű, jégkori vályogtakaróval. A terraszkavies vastagsága 1.5—3 m, vagy még ennél is több, anyaga főleg kvarc és kevesebb gneisz, kristályos pala, permi homokkő, stb. Feküje itt is a felszínre bukkanó apóka. A terrasz Dobócánál, bár nem típusosán, de megkettőződik. Ugyanez látszik keletebbre, Kacagópuszta táján is, ahol 3—5 m-el alacsonyabb terraszként jelenik meg, kapcsolódva a szomszédos területekről lejövő mellékvölgyek törmelékkúpjához is. Ugyanitt az is észlelhető, hogy a kis mellékvölgyek közti terrasz-orrok is jobban lealacsonyodnak. A III. terrasz kavicsleple Feleddel szemben, a Rima balpartján, a vasúttól É-ra, 15 m-en van (195 m a t. sz. f.), erre pedig 3—6 m vastag barnásveres glaciális vályog települ, mely befelé, a peremtől távolodva, szintén vastagodhat. Kavicsréteg'a végig előbukkan a terrasz meredek szélén. Terraszunk a feledi kiszögelléstől egyenes vonalban húzó6