Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

1-2. szám - Kivonatok

nek az elhanyagolása finomszemü anyag esetén teljesen figyelmen kívül hagyható hibát okozhat csupán, durva anyagnál azonban jelentősen meghamisíthatja a mérés eredményét. A Tisza rendkívül finomszemü hordalékot szállít lebegtetve, az eddigi tiszai méréseknél használt vízminí ivevőnél ezért a fenti követelmény (kielégítése nem volt nagy fontosságú. Nagyesésű mellékfolyóinknál azonban, sőt magán a Dunán tervbevett méréseknél is ezekre a kérdésekre már nagyoibb figyelmet kell majd fordítanunk. KÜLFÖLDI SZEMLE LÉVIANT I.: Vízmozgás nyilt csatornákban.' (Études sur les écoulements variés en canal découvert. Revue Générale de l'Hydraulique. — 1947/38. és 40. sz. — 14 0., 1 t., 23 á., 2 fk. — D. C. 532.535) A vízugrás egyike a hidraulika legérdekesebb kérdéseinek és már számos kutatót foglalkoztatott. Léviant-nak, a Ponts et Chaussées szervezet mérnökének tanulmánya is — nyílt csatornáikban történő vízmozgás általános ismertetése után- ezzel a kérdéssel foglalkozik. A vízugrás magasságának a tanulmányban közölt számítási mód ja nem új, az impulzus tételből vezeti le a szerző. Érdekes és új azonban az az eljárás, amellyel a vízugrás következtében előálló energia vesztességet számítja. A nyílt csatornákban mozgó víz energiaviszonyainak vizsgálatakor Léviant a Bakhmeteff által 1912-ben elsőnek alkalmazott ú. n. „belső energiá"-val dolgozik. A klasszikus hidraulika az enengiavonalat valamilyen tetszőleges alapsík fölé méri fel, Bakhmeteff pedig a mederfenék fölé. Így az energiavonal magassága a vízmélység és sebesség-magasság összegeként adódik ki, vagyis 2gb'

ih' ahol b a csatorna szélességét és h a vízmélységet jelenti. A Q-t és b-l paraméternek tekintve, h-1 pedig változónak, a vízmélység és belső energia közti függvénykapcsolat görbével ábrázolható, melynek egy mélypontja van. A Q és b paraméterek változtatásával számos ilyen görbe szerkeszthető. ezek közül valamennyinek a E = h + r g¥ (2) értékénél van a mélypontjuk. Ez a h

c mélység az ú. n határmélység, az ennél kisebb vízmélységnél a vízmozgás rohanó, nagyobbaknál áramló. Ezt a l)

c értéket, mint arányosító tényezőt használva, vagyis az E belső energia értékeket és h vízmélységeket a megfelelő h

c-\c\ osztva, uz E' és h' ú. n. redukált értékeket kapjuk, melyek között az alábbi összefüggés áll fenn: (1. ábra : E' görbe,) E' = h' (3) A retiukált belső energia tehát a redukált v'zmélység függvénye csupán, és így a Q és b paraméterek különböző értékei mellett is egyetlen görbével ábrázolható a vízmélység és belső energia kapcsolata. Euler tétele értelmében még egy összefüggés irható fel a nyílt csatornákban történő vízmozgásra, nevezetesen az impulzusok egyenlősége két egymást követő keresztszelvényben. Az összefüggés az alábbi alakba hozható bh\ | Q> _ bhl , g, F 2 (4> (1) gbh, 2 gbh

s y ahol F az 1 és 2 keresztszelvény között működő külső erők vízszintes összetevője. Az összefüggés röviden az M

i = M

i-~- (5) alakba liwató. Az „M

u értéket Léviant impulzusnak nevezi, megjegyzi azonban, hogy német és svájci kutatók ,,Stuizkral t ' ~ támasztó erő néven ismerik. Az „M" érték és a vízmélység közti összefüggés — a már említett két paraméter változásának megfelelően — számos görbével ábrázolható, ha azonban itt is bevezetjük a redukált értékeket, úgy egyetlen görbével' jellemezhető akármilyen vízmozgás. (1. ábra: M' görbe.) A vízugrás magasságát számító képletek általában két csoportba sorozihatók. Az egyik az energia változatlanságát, a másik a „támasztó erő" változatlanságát tételezi fel. K. Safranez-nvk a Der Bauingenieur 1927. évi kötetében megjelent .,Weohselsprung und die Energievemichtung" című tanulmánya számos mérési eredményt és különböző képletekkel számított vízugrás-magasságot közöl. A mérési eredmények és a számított értékek összehasonlításából megállapítható, hogy kis hi/hi hányados esetében (Tii az ugrás előtt, /i

2 az ugrás utáni vízmélység), vagyis fedőhenger nélküli szabad vízugrásnál az energia változatlansága alapján levezetett, nagy hz/hi hányados esetében, vagyis fedőhengeres vízugrásnál a „támasztó erő" változatlansága alapján levezetett képletek adnak jobb eredményt. Léviant elsősorban a fedőhengeres szabadVízugris esetét vizsgálja és az (5) képlettel számol, a külső erők hatását azonban elhanyagolja és így a hl A(Vi +íe^-i) (6) ' A Műegyetem I sz. Vízépítéstani Tanszékén készült ismertetés. kifejezést vezeti le a vízugrás utáni redukált vízmélységre. A képletben szereplő w a „folyási viszonyszám" a rohanó víz sebesség-magasságának és a vízmélységnek a hányadosa. A hl -re közölt kifejezés nem új. A tanulmány értékél azonban nem ez a Koch óta ismert és csupán más alakba írt képlet jelenti, hanem az a vizsgálat, amely a belső' 57