Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

1-2. szám - Kivonatok

energia értékeire vonatkozik, még pediig a fedőhenger egész hosszában. Líviánt a fedőhengerrel borított szakaszon a belső energiát az alábbi képlettel fejezi ki: (7

) ahol II valamely tetszőleges keresztmetszetben a tel jes víz mélység, h pedig a fedőhenger nélkül mért vízmélység. Természetesen a fedőhenger kezdeténél," illetve végénél Hi = hi és H2 = lh. Az E„h, illetve E'h' görbétől az e, illetve ebből képezhető redukált görbe a fedőhengeres szakaszon eltér, különben azzal egybe esik. (2. ábra.) Ezen aj ábrán Látható az a szerkesztési eljárás, amellyel az M' görbe segítségével a vízugrás magassága megállapítható. Kiolvasható az is elbből az áhrából, hogy vízugrás csak akkor állhat elő, ha a vízugrás helye előtt a víz mozgása rohanó, mert azonos M értékhez — a határmélységtől eltekintve — csak két h érték tartozik, az egyik mindig a rohanó, a másik mindig az áramló oldalon. A H és h meghatározás a következőképen történt: A H-t a kísérleti csatorna fenekéből kiinduló pdezzométeres csövekkel mérték. Nehezebb feladat volt a h meghatározása. Ennél Léviant a következő feltételezésből indult ki. A fedőhenger felső részién a vízmozgás iránya a tulajdonképeni folyása iránnyal ellenkező, az alsó részen pedig vá iasztó vonalat az a vízszál képezi, amely alatt éppen az érkező vízmennyiség folyik tovább. A sebességi ábrának mérés útján történt meghatározása után kikereste azt a vízmélységet, amely mellett éppen az érkező Q folyik tovább. Ellenőrzésül szolgált az a körülmény, hogy a sebességi ábrának e magasság fölötti része két különböző előjelű részre oszlik, melyeik területei egymással egyenlők. A kísérletek az elméletet igazolták. Léviant foglalkozik az energia-veszteség nélküli vízugrás kérdésével ás és erre az esetre a V 2

h'i 1/1 + 8A;

3 - 1 összefüggést vezeti le. Bozóky-Szeszich Károly A párisi vízvizsgáló intézet 1938. évi jelentése. (Service de Contróle des Eaux. Compte rendű des travaux exécutés en 1938. Par A. Guillerd et A. Le Strat. — 162 o., 15 á., 52 t. — D. C. 543.3:628[443.6U]) Az évkönyv részletesen ismerteti az intézmény feladatkörét, működési területét, szervezeti felépítését; leírja a fővárosnak és a párisi kerületnek vízműrendszeréi, vízszolgáltatási szervezetét; közli a végzett ellenőrzési és tanulmányi vizsgálatok eredményét táblázatos, áttekinthető összeállításban, és végül tartalmazza az 1948. évben az intézetben készült tudományos értekezéseket. (1. ábra.) A francia fővárosban és a párisi kerületben a vízinűrendsizer, ill. az ivóvízszolgáltatás nincs köziizemileg megszervezve, hanem több engedményes társaság látja e

1. ezt a feladatot. A közhatóság a szerződésekben lefektetett megállapodásokkal és állandó ellenőrzéssel biztosítja az ivóvíz megfelelő minőségét. Páris városának ivóvízellátására sokkal kedvezőtlenebbek a hidrológiai viszonyok, mint pl. Budapesten. Hét vízmű szolgáltat ivóivizet, átlagosan napi G50.000—700 000 m

3-t, aminek nagyobb hányada azonban felszíni szűrt ós sterilizált folyóvíz. Az Ivry i vízmű a Seine, a Sainl-Maur-i üzem pedig a Marne vízét tisztítja homokos szűréssel és hypokloritos fertőtlenítéssel. — Az öt másik vízmű, nagyobi) számú üzeme révén forrás, ill. kútvizet szolgáltat, de szintén sterilizálás útján. — Ipari és egyéb célokra ezenkívül még nyers folyóvízszolgáltatás is van, kb. napi 1,300.000 m

3 kapacitással. A párisi kerületet alkotó Seine megyei 139, és ínég jelentős számú közeli más község is, víziigyileg szindikátusba tömörült és 3 engedményes társaság végzi a vízszolgáltatást, nagy részben ugyancsak felszíni, szűrt, tisztított folyóvízzel. A régebbi közkutafc és artézi kutak általában szintén a vízművek keretéibe tartoznak. A főváros és az egész párisi kerület ivó- és ipari vízellátásának közegészségügyi ellenőrzése, azonkívül a helyi folyóvizek vizsgálata, valamint a párisi szennyvíz elvezetése, gyűjtése és tisztítása feletti felügyelet teljes egészében és igen korszerűen központosítva van, egy — a vízügyek általános ellenőrzését gyakorló — fővárosi vízvizsgáló intézmény hatáskörében. — A vízművek nagy száma és az üzemek sokfélesége, csakúgy, mint a feladatok különböző iránya, nagy ellenőrző szervezetet i<;ényal, ami az intézmény méreteiben és szervezeti felépítésében kifejezésre is jut. Az intézet 1900-ban alakult, mint ivóvíz ellenőrzési szerv, majd többszöri szervezeti változtatás és módosítás után 1936 óta működik mai alakjálbanSzemélyzete 49 fő: 1 hivatalvezető helyettes vezető 10 vegyészmérnök 8 vegyész 1 mérnök 3 tervező rajzoló 1 gépírónő 4 kezelő 3 kezelőtiszt 10 laboratóriumi szaksegéd 7 laboráns A hivatalvezetőnek az általános irányításon kívül, tudományos kutató munkaköre is van a vízszolgáltatás, vezetés és tisztítás technológiájának tanulmányozása, új módsizerek bevezetése, felülvizsgálata stb. terén. Az intézet ügyköre 6 osztály^ra tagozódik egy-egy vegyészmérnök vezetésével: Az 1. osztály a helyettes vezető irányításával felügyeletet gyakorol az összes többi osztály felett. Vizsgálati hatáskörébe tarloziiik a főváros nem folyami vízmüveinek ellenőrzése és a sterilizáló üzemek működésének felügyelete. A 2. osztály látja el a párisi kerület községeinek ivóvízellátási ellenőrzését; a mindennapos kémiai, bakteriológiai és egészségügyi ellenőrzés kiterjed a termeléstől — az eloszló vízcsőhálózaton, medencéken át — a fogyasztásig, amit különösen a folyóvizek szennyezési veszélyezettsége tesz szükségessé. A naponkénti ellenőrző vizsgálat az üzemek helyi laboratóriumában történik. 1 A párisi Vízvizsgáló Intézet a háború következtében rrf'ár több mint tíz éve adta ki ezt az utolsó jelentését, amelynek ismertetése mégis időszerű, mert az Intézet itt vázolt szervezete ma is modernnek tekinthető. A szerkesztő. 58