Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

1-2. szám - SALAMIN PÁL: Francia hidrológiai kutatások. Szervezet munka

latokat. Különösen kiemelkednek ezekből a vízhozamméréseknél használt vízsebességmérő forgószárnyas műszerek szerkesztési munkái. A Páris-i Laboratoire Central d'Hydraulique-ban, valamint a Grenoble- i Vizimérnökök Főiskolájának hidraulikai laboratóriumában új sebességmérő szárnyat szerkesztettek. Mind a két műszer egyszerű, könnyen kezelhető. A sebességméréseknél megfigyelik a műszerekkel a sebesség 'nagyságának és irányának változását egyes adott pontokban. A mérőműszerek között említjük az új rendszerű vízszínmegfigyelő tűket, hullámhosszmérő berendezéseket, hullámcsillapító szerkezeteket, melyeknek részletes ismertetésére más alkalommal térünk majd vissza. Hidrogeológiai vizsgálatokkal az egyetemek, a Geológiai Térképek Szolgálata,

1

3 a Geológiai és Geofizikai kutatások Hivatala

1

4 foglalkozik. Az egyetemi fontosabb központok klozül kiemeljük az alábbiakat: Besanqon, Bordeaux, Grenoble, Lille

> Nancy, Poitiers, Strasbourg, Paris. A tudományos társaságok közül hat célkitűzéseiben részben, vagy egészben a geológiai kutatásokat jelöli meg.

1

5 A geológiai kutatásoknak központi folyóirata a Francia Geológiai Társaság hivatalos lapja.

1

0 Fizikai földrajzi kutatásokat szinte kizárólag az egyetemi tanszékek és intézetek kutatói juttatják előbbre. Clermont-Ferrand, Dijon, Gre.-, noble, Lyon, Poitiers, Toidouse és Páris a földrajzi tudományok egyetemi gócpontjai. Ezeken kívül Páris-ban önálló iskola működik a földrajzi ismeretek elsajátítására.

1

7 A legnagyobb jelentőségű tudományos egyesület Páris-i központtal működik.

1

8 A folyóiratok talán ebben a tudományágban a legváltozatosabbak. Külön lap írja le például az Alpoknak, külön lap a Pireneusoknak, megint másik folyóirat a Rhone völgyének geográfiai jellemzőit.

19 Önálló tudományos közleményeket adnak ki a barlangkutatók is. A geológiai és a fizikai földrajzi kutatási irányok és eredniények ismertetésénél rá kell mutatnunk először is a két tudományág szoros kapcsolatára, aminek megfelelően egyidejűleg mutatjuk be a rájuk vonatkozó ismereteinket: A francia kutatók új adatfeldolgozási és új kutatási módszereket vezettek be. Harmonikus analíziseket alkalmaznak a klimatikai és lefolyási elemek vizsgálatánál (mint pl. a csapadék, a hőmérséklet, a légnedvesség, a párolgás, az elszivárgás, a vízállás, a vízszínesés, az oldott, a lebegtetett és a görgetett hordalék vizsgálatánál). Labrouste analízise új számértékkel jellemzi ezeknek az elemeknek a változásait, egy bizonyos számú elem egymásrahalmozásaként. Az új számértékek részben helyi állapotok feltárásához járulnak hozzá, részben eddig ismeretlen általános összefüggésekhez vezet1

3 Service de la Carte Géologique. Paris. 1

4 Bureau des Recherches Géologiques et Géophysiques. Paris. 1

5 Société de Botanique, de Géologie et d'Entomologie du Var. Toulon. Syndicat de Documentation géologique et paleontologique. Paris. Société Géologique de Francé. Paris. Société Géologique du Nord. Lille. Société Géologique de Normandie et des Amis du Museum du Havre. Société Frangaise de Minéralogie. Paris. 1

6 Bulletin de la Société Géologique de Francé. Paris. 1

7 École Normálé des Sciences Géographiques. Paris. 1

8 Association des Géographes Frangais. Paris. " Annales de Géographie. Paris. Revue de Géographie Alpine. Grenoble. Revue Géographique des Pyrénées et du Sud-Ouest. Toulouse. Les études Rhodaniennes. Lyon. Annales de spélologie. Nimes-Paris. nek. A hidrológiai adatszolgáltatás fejlesztésén kivül lehetőséget nyújt ez a módszer extrapolálással bizonyos mértékű előjelzés (vízszínelőjelzés, stb.) bevezetésére is. A módszer bevezetője

2

0 elsősorban a Szajna vízrendszerének kérdéseivel foglalkozik, mindamellett kiterjesztette vizsgálatait majdnem az egész világra. így pl. harmonikus analízisekkel tanulmányozta a francia gyarmatvilág minden részén, fiőt Afrika nem francia területein is, azonkívül a Szovjetúnióban, Dél-Amerikában, Finnországban, stb. a klimatikai és a lefolyási elemeket. Nagy sikerrel jár a légi felvételek bevezetése is a hidrogeológiai és földrajzi kutatásokban. Elsősorban a folyók medrének megváltozása rögzíthető igen jól légi úton. A mederváltozások, a homok éskavics padok kialakulása, műtárgyak hatása, stb. szinte egyedül ezen az úton állapítható meg. A módszertani újítások tanulmányozása mellett számtalan új kutatási eredményről is beszámolhatunk. A Grenoble-i egyetemen világosan, áttekinthetően összefoglalt munkában ismertetik a héwizekre vonatkozó legújabb kutatási eredményeket.

2

1 Szabatosan meghatározzák a források feltörési lehetőségeit. Foglalkoznak a források származásával ésmegállapítják, hogy a francia geológusok nagy többségének véleménye szerint a hőforrások vizének legnagyobb része vad'ózus eredetű. A víz emelkedését a hidrosztatikai nyomással, a vízgőz expanzív erejével, a gázok nyomásával, a hideg- és a melegvíz sűrűségkülönbségével és a kapillaritással magyarázzák. A víz áramlását vizsgálva megemlítik, hogy a vadózus eredet a fiatalabb hegységekben a legvalószínűbb, míg juvenilis eredetről csak vulkáni hegységekben beszélnek. Kutatásaikat kiterjesztették a vízhozamváltozások meghatározására is. A források vízhozamingadozását összekapcsolták a légnyomás és a csapadék változásával és érdekes összefüggéseket vezettek le. A héwizek rendszerezésében új irányokat állapítanak meg. A régi osztályozás (a kémiai osztályozás) ma már nem felel meg. Az egyik új irány az orvosi hévvíz-osztályozás. Ennél az eljárásnál fiziko-kémiai, biológiai és gyógyászati szempontok szerint csoportosítják a vizeket. A másik új módszernél a víz által átjárt rétegek tulajdonságait akarják érvényre juttatni, s ezzel mintegy útmutatást adni a kérdéses vidék mélységbeli geológiájára. Ez az utóbbi módszer tehát geológiai csoportosításnak tekinthető. A talajvíz megfigyelésével kapcsolatban szintén sok értékes természeti törvényre mutattak rá. Egységes talajvíz-kúthálózatról ugyan nem beszélhetünk Franciaországban, de az egyes elszigetelt agronómiai talajvízszin-észlelések mégis eredményeket mutattak fel. Az új módszerek között megemlíthetjük az elektromos talaj vízszin- és z W lő eljárást, a kutakon átáramló talajvíz mennyiségének kémiai meghatározási módszerét, az esőből a talajvízig leszivárgó víz mennyiségének megállapítására bevezetett eljárást. Nagyszabású kísérletekkel mutatták meg a helyes utat a talaj nedvességtartalmának meghatározására. Értékes összefüggéseket vezettek le a levegő párologtató képességének és a talaj nedvességtartalmának függvényében. 2

0 Részletes irodalmi ismertetőt jelentésünk végén adunk. 2

1 Morét L.: Hévforrások. — H. K. XXVIII. évf., 1948/ 1—4. sz., 63. o. Szemle cikk. összeállította dr. Papp F. 50