Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - LÁNG SÁNDOR dr.: Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben

völgyének morfológiai ismertetésére és a tulajdonképeni értelemben vett Gömöri-medence tárgyalására, a Sajó Putnok feletti völgyének morfogenezisérte és az északi medenceperemek részletesebb geomorfológiai vizsgálatára terjed ki. Természetesen, a küJönféle részleteredményekből, összefoglalásként, le kell vonnunk bizonyos regionális morfológiai következtetéseket is. II. A RIMA ALSÓ VÖLGYSZAKASZA ÉS A GÖMÖRI-MEDENCE. A Rima jobbpartja Feledig. A folyó Tiszolc—Rimaszombat közti felső völgyszakaszán részletes morfológiai vizsgálatokat nem végteztem. Az itteni Rima-terraszok kialakulásáról semmiit sem tudunk. Mindenesetre, az esetleges részletkutatások a pliocén és pleisztocén terraszok nyomait, — annak alapján, hogy ezek jelenléte Rimaszombat alatt nem kétséges, — okvetlenül ki tudnák mutatni. A legidősebb pliocén kavicslepelnyomokat Nyustya-Rimabánya vidékén Vitális I. (45, p. 53.) kb. 400 m. t. sz. f. m. táján találta meg, tehát a. mai alluvium felett kb. 100—120 m magasságban. Ntem figyelhető meg pontosan az sem, vájjon a Rimavölgy Rimabánya alatti kitágulásával kapcsolatban hogyan oszlanak meg az egyre jobban szélesülő völgykeresztmetszetben a folyó féloldalasan kifejlődött terraszai. Ugyanis Rimaszombat magasságában már olyan széles a völgy, hogy a jobbparton kifejlődött IV—-V. sz. terraszok egymással többé-kevésbbé összeolvadva, Ny felé lassan emelkedve, fokozatosan az idősebb, pliocén korú kavicscsal fedett térszínbe mennek át. Rimaszombat környékén egyébként a Rima I—V. sz. terrasza már csaknem hiánytalanul megtalálható. A város a 2—3 m-es I. sz. (óholocén) terraszon és az ebbe beletorkolló kisebb oldalvölgytek törmelékkúpjának szárnyain fekszik. A folyó jobbpartján, Tamásfalva körül jelennek meg a fiatal pleisztocén terraszok» Így pl. Tamásfalva D-i végénél kezdődik a II. sz. terrasz Kurinc pusztáig egyre szélesedő, mellékvtölgyekkel tagolt, majd Feled előtt újra keskenyedő pásztája. Felszíne helyenként megkettőződött (pl. Kurinc környékén), 4—5 m, vagy 8—9 m magasan található a terrasz kavicsa a mai völgysík felett. A kettős terraszlépcső alsó tagján csak 1—2 m glaciális vályog van, míg az alatta levő kavics pl. Jánosiival szemben, a Kurinc puszta alatlt, 3 m vastag is lehet a feltárások szerint. Az alacsony, néhol tehát kettős terrasz térszíne a folyótól befelé, az idősebb terraszok lába felé haladva nagyon lassan emelkedik, mtert a befelé egyre jobban vastagodó vályog, továbbá a magasabb térszínről lemosott málladéktakaró (lemosott vályog és kavics, elmállott és lehordott oligocén korú homokos agyag) emeli meg. Ez a jelenség ugyancsak Kurincnál Iáit— szik szépen, ahol befelé 15—18 m-re emelkedik a kettős, terrasz. Hogy itt milyen vastag a felszíni vályogtakaró és hogy ebből mennyi jut a magasabb térszintekről lemosott anyagra, azt biztosan csak kutatófúrások eredményei alapján lehetne eldönteni. A II. sz. terrasz esetén a mellékvölgyektől tagolt alacsony terraszperemek lefutása nem egyenes, hanem hullámos-, nyugtalan, amit a középszakasz jellegű Rima oldaleróziója oíkozott. A III. sz. terrasz Rimaszombat környékén, a Rima mellékén, nincs ilyen nagy arányban kifejlődve. Legszebben csak a balparton fejlődött ki, míg a jobboldalon, egyes helyeken, pl. Jánosival iszemben, csak befelé erősen emelkedő, vöröses agyaggal erősen elkent hát jelzi a helyét (magassága 18—20 m), miely a befelé szintén emelkedő II. sz. terrasz folytatása. Magassága viszont nem mindig éri el a Rimapálfalva körüli balparti III. sz. terrasz szintjét. A IV. sz. terrasz Tamásfalvától (Rimaszombat Ny-i elővárosa) D-re és a dúsai országút elágazásától Ny-ra levő téglaégető táján van meg, Ny felé az V. sz. terraszba megy át. 33—35 m magasan levő, málldttas kvarckavicsrétegének feküje a felső oligocén kori apóka, fedője vékony, világosbarna vályog. Ez a tterrasz szintén nem olyan nagy elterjedésű, csupán csak kisebb orrokban található, befelé pedig lankás, szelid lejtővel megy át az V. terrasz felszínébe. Az V. sz.. terrasz kavicsleple Rimaszombat és Feled között, a folyó jobbpartján, a legnagyobb kiterjedésű és a többi terraszéhoz képtest a legvastagabb. Felszíne, Tamásfalva és Dusa kíözt 250— 255 m. t. szf. m.-ban van (a IV. terrasz kavicsa ugyanott 238—240 m-en volt) tetején pedig 5—7 m-es világos vöröses agyag helyezkedik el. A Rimaszombattól Ny-ra levő lapos, korráziós völgyekkel gyengén tagolt V. sz. tterraszfelszíwt DNy felé a dúsai Szárazmalom völgy zárja le. Ez K-Ny és ÉK-DNy irányú vetők mentén alakult ki. az ÉK-i részek gyenge kiemelkedésével és a DNy-i rögdarabok erősebb megsüllyedésével. Az utóbbi területen viiszont, lankás lejtőkkel, fokozatosan 300— 320 m-re emelktedik a Dusa és Mezőtelkes közlti dombvidék maturus jellegű térszíne, ahol lapos, korráziós völgyek is fejlődtek s a rongyos, felszíni vályogtakaró alól már gyakrabban bukkan elő a feisőoligocén kori apóka. Az V. sz. terrasz esetében a nagykiterjedésű és vastagabb kavicslepel jelenlétéből arra kell kövtetkeztetnünlk, hogy e 'takaró kifejlődése idején a kérdéses terület, szemben a mai állapottal, sík és medencejellegű volt, tehát, az ős- Rimavölgy erózióbázisa szintjében fekvő, kissé süllyedő és terősebben felkavicsolódó medencerészletként szerepelt, hozzátartozva a pliocénvégi, pleisztocéneileji, •— mostaninál nagyobb kiterjedésű — Gömöri-medencéhez. Ny felé, az Ipolyba ömlő Szuha völgye mellékén, Osgyán és Nagy daróc táján, éles peremmel emelkedik ki a kavicslepellel itt-ott elborított, 300 m magasság íkörüli dombvidék hullámos térszíne. A terültet azit a benyomást kelti, mintha a szuhavölgyi íves törés mentén féloldalami kiemelt és DK. K felé billentett hullámos tönkfelület lenne, mely a másik oldalon fokozatosan a Rimavölgy V. sz. ópleisztocén terraszára alacsonyodik le. Ennek megfelelően, a Rima—Szuha közti vízválasszitó Osgyán táján nagyon megközelíti a Szuha völgyét, Ny felé tolódva el. A dúsai Szárazmalom völgy nyílása alatt szintén csak az alacsony, befelé 20 m magasságig emelkedő II. sz. és a mögötte húzódó V. sz. terrasz szintje van meg. Utóbbi Feied felé sziinltén elkeskenyedik, mivel a Rima völgyéhez közelebb húzódnak a kisgömöri és a Gortvakisfalud körüli dombok. A kisgömöri völgy nyílása táján nagyon jól látszik, milyen erősen megemelik az apóka homokkő- és 4