Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)
1-2. szám - SZABÓ ÁRPÁD dr.: Székelyföldi ásványvizek és forrásgázok radioaktív vizsgálata
A megvizsgált 23 ásványvízforrás vizei a Háromszék megye keleti szélén elhúzódó sávban közel azonos geológiai eredetű kőzetekből fakadnak. Ezeken a vidékeken az alapkőzet az úgynevezett kárpáti homokkő, mely kristályos palákra települő homokkőből, márgákból, agyagból és mészkőből tevődik össze. A kárpáti homokkő felett helyezkedik el az andezitekből álló eruptivum, melyben az uralkodó ásványok a kalcium és nátrium, plagioklász földpátokon kívül a biotit, amfibol, piroxén, kevés kvarc és több-kevesebb magnetit. Megtalálható ezekben a vízjárta kőzetekben a zirkon, a ti tanít és az apatit is, melyekről különböző szerzők 1 1 kimutatták, hogy jelenlétük a rádium és thórium jelenlétét is bizonyítja. Az itt előforduló savanyú ásványvizek általában a felszínről származó vadózus vizeknek tekinthetők, melyek változatos ásványi alkatrészeiket nagyobb részben az alapkőzetből oldják ki, s közben feloldva a vulkánikus utóhatások folytán keletkező széndioxid és kénhidrogén gázokat, legtöbbször éppen e gázok nyomásának a hatására törnek fel a felszínre az teruptivum repedésein keresztül. I. TÁBLÁZAT. — TABLRÍIU 1. Székelyföldi ásványvízforrások vizének 1—1 literjében oldott radon(rádium-emanáció) és kénhidrogén mennyisége. Quantités du radon (émanation de rádiumJ et de l'hydrogéne Sulphuré contenues, en état dissons, dans 1 litre de l'eau minérale des sourees émergeant dans le pays des Sieules. ÍM *-. w .. o o» s , C.TH 95 ~ Radon ÍM *-. w .. o o» s , C.TH 95 ~ h 2s milligramm Forrás neve Nom de la Souree S^l 1 s o 5 millimikro curie Maohe egység h 2s milligramm e5 1. Margit VII. 29 0,0870 0,2380 nyomok a 2. Transsylvania .... VIII. 1 1,0830 2,9700 0,590 > =o 3. Szilamér vrn 3 0,5530 1,5200 0,220 László vn. 31 0,4350 1,2000 0,096 d ce 6. Ibolyka • . vm. í 0,4020 1,1100 0,085 a 6. Anna vn. 30 0,3140 0,8700 0,071 ' 7. Imola vm. 4 0,2880 0,7800 0,084 8© T3 8. Dénes kútja vm. 2 0,2619 0,7202 0,084 U 9. Hideg fürdő csokoládés f. . . . vm. 2 0,2712 0,7468 0,092 m Cö 10. Hideg fürdő timsós f. . vm. 4 0,1214 0,3338 O 11. Meleg fürdő vm. e 0,1555 0,4276 nyomok Bükszád 1-2. Bugyogó vm. 12 0,2011 0,5530 aT 13. Főkút vm. 12 0,2814 0,7738 nyomok 'CÍ s; 14. Hideg fürdő vm. 13 0,3914 1,0760 nyomok to T3 t-i 15. Ivóvíz forrás vm. 14 0,6126 1,6840 0,090 ü eS 18. Szabad medence középkő vm. 15 0,2914 0,7485 0,031 a o 17. Meleg fürdő vm. i6 0,4676 1,1669 0,049 18. Hideg fürdő medence . vm. 17 0,3907 0,9767 0,058 c? > 19. Meleg fttrdő med. . . vm. 7 0,1981 0,5447 c? > 20. Hideg fürdő belső . . vm. 8 0,2104 0,5786 O 21. vm. 9 0,2219 0,6102 «e 22. Borhegyi vm. 10 0,2024 0,5566 n 23. Fürdőtelep ivóviz forrása . . . vm. 10 0,2624 0,7215 0,062 1 1 a) J. Jolly és Rutherford.: The Age of Pleochroic Haloes. — Philosophical Magaziné. XXV. 1913. 644-657. old. b) Strutt: Proc. R. S. A. LXXVIII. 150. old. 40 A táblázatba (I. táblázat) foglalt adatokból kitűnik, hogy a megvizsgált forrásvizek mindenike a gyengébb radioaktivitású ásványvizét közé sorolható. Radon-tartalmuk egymáshoz viszonyítva kicsi eltérést mutat. A radon-tartalom és a vizek szulfidkén-tartalma között olyan értelmű összefüggést észlelhetünk, hogy a kénhidrogénben gazdagabb vizekben több a radon-tartalom. Ezekből az észlelésekből arra következtethetünk, hogy a vizek radon-tartalma két részből tevődik össze. Egyik részt a vizek a vízjárta kőzetekből hozzák magukkal a többi ásványi alkatrésszel együtt, többé-kevésbbé egyező mennyiségekben. Ehhez járul hozzá még a vulkáni utóhatásokból származó kénhidrogénes gázoknak a radontartalma, mely arányosnak mutatkozik a kénhidrogén mennyiségével, s így ez utóbbinak az ingadozása a radon-tartalomban is észrevehető eltéréseket okoz. Ezeknek a következtetéseknek a további kivizsgálása céljából megvizsgáltuk egy pár forrás-foglalásból vett iszap színrádiumtartalmát, s kiterjesztettük a radon-, illetve hidrogén-vizsgálatokat a forrásgázok összetételére is. A „Transsylvania" fürdőtelep közelében található „Timsós" forrás mellett lévő iszap, melynek kémiai összetétele valójában a vízjárta kőzetek kémiai összetételére is jellemző, vizsgálataink szerint a 100 C°-on szárított iszap 1 gr-jára vonatkoztatva 5,9.10— 1 2 gramm színrádiumot tartalmaz. Az ugyanezen a vidéken lévő „Buffogó" gyógylápnál található iszap rádium-tartalma a fenti definíciónak megfelelően 5,3.10— 1 2 gramm. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a vízjárta kőzetekből származó radon eredetét a kőzetekben található rádiumsók jelenléte magyarázza. A forrásvizek szulfidkén tartalmának a radontartalommal való összefüggése a vidéken feltörő vulkánikus gázok (forrásgázok, mofetták stb.) eredetével kapcsolatban is következtetésekre ad alkalmat. A táblázatban foglalt adatokból kitűnik, hogy a legnagyobb radon-tartalommal a „Transsylvania fürdő" telepén fakadó ásványvizek rendelkeznek, melyeknek kimutathatólag legnagyobb a szulfidkén tartalmuk. Ezzel szemben azok a forrásvizek, melyek széndioxidban gazdagok, de szulfidként nem tartalmaznak, nagyon gyenge radioaktivitást mutatnak. Ugyanilyen megfigyeléseket vonhatunk le a forrásgázokra vonatkozó vizsgálatokból is. A „Transsylvania fürdő" közvetlen közelében lévő torjai büdösbarlangból kiömlő gáz radon-tartalma 1 liter normál gáztérfogatra vonatkoztatva Imre vizsgálatai szerint: 1,0618 mülimikrocurie (2,97 Mache-egység). A gáz Ilosvay által 1 2 végzett vizsgálatok értelmében 0,37% kénhidrogént tartalmaz. A kovásznai (Háromszék megye) széndioxid kiömlések radon-tartalma Athanasiu 6 vizsgálatai szerint légköri nyomáson és 16,5 C°-on mért 1 liter térfogatra vonatkoztatva 0,30 miHimikrocurie (0,825 Mache-egység). Ezek a gázok G. Pamfil vizsgálatai szerint 6 nem tartalmaznak kénhidrogént. A Málnásfürdő hideg fürdőjének forrásánál összegyűjtött forrásgázok, melyekben nyomokban kimutatható kénhidrogén is van, vizsgálataink szerint 1 liter normál térfogatra vonatkoztatva 0,4610 miHimikrocurie (1,2677 Mache-egység) radont tartalmaznak. Ezeknek a vulkánikus gázoknak az eredetét Koch 1 3 úgy magyarázza, hogy az alapkőzetnek az 1 1 Bányai J.: Természetes gázforrások. — Erdélyi Múzeum. 1936. 1 3 Dr. Koch A.: Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. — II. Neogén csop. 292. old.
