Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

1-2. szám - SZABÓ ÁRPÁD dr.: Székelyföldi ásványvizek és forrásgázok radioaktív vizsgálata

eruptivummal való érintkezésénél végbemenő kémiai cserebomlások következtében keletkező széndioxid gáz a repedéseken felfelé tör, s az útjába eső szulfidokat a vízgőzök közreműködésével megbontja, s így a keletkező kénhidrogénnel összekeveredve tör a felszínre. Ezzel szemben a fenti megfigyelések alapján, mint munkahypothézis feltételezhető, hogy az említett gázok kénhidrogén-tartalma, mely radont is hoz magával, eredeti, mélyből jövő vulkáni gáz lehetne, mely csak utóbb keveredik a vulkáni gázok hatására, vagy az említett szerző által feltételezett cserebomlások hatására megbomló karbonátokból származó széndioxiddal. Ezeknek a végleges tisztázására szükségesnek látszik, hogy a vizsgálatokat nagyobb területre is kiterjesszük, s az eredményeket kiegészítsük a vizek más rádioaktív alkatrészeire vonatkozó mérési adataival is. -X Végül az itt ismertetett forrásvizek és vulkánikus gázok radioaktivitásával kapcsolatban megemlítjük a felsorolt források vizének és a vidék légkörének gyógyító hatását is. A forrásvizek rádióaktivitásának, mint gyógytényezőnek a megvizsgálása az orvosok feladata. E helyen csak megemlítjük, hogy ezeken a vidékeken a mélyből feltörő vulkánikus gázok és vizek nemcsak a talajnak és a források vizének, hanem az egész vidék felett elterülő levegőrétegnek észrevehető radioaktivitást kölcsönöznek, ami a radioaktív sugarakkal kezelhető betegségek gyógyítása szempontjából figyelmet érdemel. Ha az egyes források vizében, s a forrásgázokban található radon mennyisége therápiás szempontból mérsékeltnek is tekinthető, a lépten-nyomon fellelhető, sokszor eléggé bővizű források, s a mofetták gázai együttvéve jelentős mennyiségű gyógyító hatású radon-gázt ontanak a vidék légkörébe,

1

4 s tehetséges, hogy ennek köszönhető a vidéken található ú. n. „büdös gödröknek", fürdővizeknek, s üdülőhelyeknek a környék lakói által évtizedek óta megcsodált, meglepő gyógyító hatása. Ebből a szempontból fontos lenne a források vízbőségének, s a gázömlések hozamának pontos meghatározása is. Másrészről pedig a jelenleg primitív forrásfoglalásokból kiömlő forrásvizek radioaktivitása, a forrásfoglalások szakszerű kiépítése

1

5 és a külföldön már sok esetben alkalmazott különleges technikai eljárások

1

6 révén olyannyira megnövelhető lenne, hogy a klimatikus gyógyhatások mellett, komoly orvosi kezeléseket is lehetővé tevő sugárdózist képviseljen. Ilyen szakszerű kihasználás esetén a Székelyföld ásványvizei és üdülőtelepei, a leghíresebb külföldi gyógyfürdőkkel és üdülőhelyekkel egyenértékű gyógytényezőt szolgáltatnak majd. 1

4 Ilosvav pontos mérési adatai szerint a Tordai büdösbarlangból pl. évente 1,425.000 kg (723,000 köbméter) gáz ömlik a vidék légkörébe. 1

5 Bányai J.: A székelyföldi ásványvizek eredete és forrásfoglalásai. 1

6 Imre L.: Rádióaktív vizek erősségének fokozása. — Orvostudományi közi. 9. sz. 1941. (Folytatás a 36. oldalról. (Iíertai Ede: Téli vízhozammérések a Rábán.) A U. ábrán feltüntettük a körmendi mérések alapján a vízhozamok %-os csökkenését a jégborítás függvényében. Ennek segítségével, ha a jégborítás mértékét ismerjük, bármely időpontra megállapíthatjuk a csökkentés %-os értékét. Mivel vízrajzi feljegyzéseink csak a jég állapotára vonatkoznak és a jégborítás mértékére nem, még egy közbenső összefüggés megállapítása is szükséges. Éspedig a hőmérséklet alakulásának és a jégborítás mértékének az összefüggése. A körmendi méréseknél kimutatható volt, hogy a jégképződés az egyes időszakok átlagos hőmérsékletével és a fagyos napok számával arányosan alakul. Így két lépcsőben egyrészt a hőmérséklet és jégképződés Összefüggése, másrészt a jégképződés mértéke és a %-os csökkentés révén — véleményem szerint a számítási eljárásoknál nem rosszabb eredménnyel — megállapíthatjuk a jeges vízhozamokat. A módszer kidolgozása és alkalmazása csupán azt kívánná meg, hogy a különben is folyó vízmérceészlelések és hőmérséklet feljegyzésekkel párhuzamosan a jégképződést is jegyezzék napról-napra, másodsorban pedig egy-két ellenőrző szárnymérést kellene végrehajtani. Ilyenformán olyan eljárás volna kidolgozható, •amely mindig és mindenütt rendelkezésre áUó ész. lelések alapján alkalmazható. Másrészt pedig kevés számítást igényel. Igaz, hogy ez is csak közelítő eredményeket ad, de meg kell kérdeznem: mennyivel jobb egy módszer, amelynek alapja egészen bizonytalan, viszont, a számításokat matematikai pontossággal végezzük el? A mérnöki gyakorlatnak megbízható, de könnyen alkalmazható eljárásokra van szüksége. * Befejezésül meg kell említenem, hogy az 1946. évi kisvízi méréseket a Vízrajzi Intézet a legmostohább körülmények között indította el, s azok a szó szoros értelmében a végrehajtó vízmesterek áldozatkészségéből születtek meg. 41