Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

11-12. szám - Külföldi Szemle - WELLER A.: Földalatti csővezetékek korrózió elleni védelme. Ismerteti: BOZÓKY-SZESZICH KÁROLY

és rövidrezárási áramerősség' méréséből tevődött össze. A vizsgálat eredménye szerint a szigetelő idomok hatásossága iá szigetelő burkolat jóságaitól függ. Hiába sűrítették a szigetelő testeket, a csővezeték szigetelő burkolata pár hónap alatt rohamosan vesztett ellenállásából és a rövidzárlati áramerősség a megtűrt fölé emelkedett. A szigetelő idomok beépítése tehát nem csökkentette a veszélyt sőt minden idom áram kil'álpési helyet és így újabb és újabb veszélyes helyet jelentett. 1933-ban e;yi 500 mm átmérőjű vezetéknek pár hónappal a fektetés után történt teljes tönkremenetele úi lendületet adott a védekezésnek. Az új védekezés, a „megcsapolás", • elektromos úton történik. Ez az eljárás megakadályozza, hogy az áram a csőből a föld (talaj) felé lépjen ki. Ha csőben keringő elektromosságot egy a csőhöz hegesztett kábel összegyűjti és elvezeti az áramnak a csőiből való kilépése nem idéz elő korróziót. A védekezés tehát nem abból áll, hogy megakadlállyozzufe a csőben történő elektromos áramlást — ez mint látható, nem is érhető el — hanem a gyűjtővezeték alkalmiaizásával éppen megnöveljük 'a csőben keringő áriam erősségét. Ez a körülmény általában nem jár kellemetlen következményekkel; a földből a csőbe lépő áram nem idéz elő korróziót. Azonkívül ez az eljárás csökkenti a csőnek ia földhöz viszonyított feszültségét, kizárja tehát a tisztán vegyi eredetű korróziót. Nagyon kell azionlbain ügyelni arra, hogy az áraim ne léphessen ki a esőből a talajba. Elektromos .megcsapolással" a szigetelő burkolat nélkül fektetett csövek védelme is lehetővé váílik. Meg kell jegyezni. hogy az elektromosan védett csöveket szigetelni kell minden idegen fémes anyagtól (hidak, elektromosan nem védett csövek, stb.). Az elektromosan védett csövekben nem lehetnek elektromos megszakítások mert az ilyen megszakításoknál iaz áram . átugrik'' és korróziót idéz elő. Az elektromos „megcsapolás" többféleképpen történik. A közvetlen „megcsapolás" esetén a csővezetéket közvetlen káibel Ikiöti össze a városi vasút sínjével. A cső feszültsége megegyezik ia sín feszültségével a visszavezetés helyén. Előfordulhat, hogy a visszavezetés helyénél a sínben időnként nagyobb a feszültség, mint a csőben. Ilyenkor a csőtől a sínhez vezető kábelbe egy polarizált jelfogót kell beiktatni, amely osalk egy irányba engedi meg az áramlást. A polarizált „megcsapolás" kedvezőbb, mint a közvetlen, mivel felléphetnek olyan előre nem. látott körülmények, amelyek megváltoztathatják a csőben a áram irányfát. Megtörténhet, hogy a csőben keringő, áram nem vezetődik el a sínek felé, hanem más úton éri el a talajon keresztül iá visszamenő vezetéket, a kilépési helynél pedig korróziót idéz élő. Ebben az esetben egy olyan berendezést kell létesíteni, amely biztosítja, hogy a vezeték minden pontjában a'ia

r sonyiatlb (negatív) legyen a. feszültség, mint a környező talajban. Ez a megcsapolást megoldás külső energiát igényel; külső energiaforrásul általában egy áramátalakító berendezésit, használnak, melyeit egy transzformátor táplál. A transzformátor táplálja az áramátalakító oellákiait, ezek negatív pólusa a esőhöz, pozitív pólusa pedig a visszamenő vezetékhez kapcsolt. Az elektromos védetem negyedik megoldása alkkor alkalmazható. amikor pusztán vegyi eredetű korrózió ellen védekeznek. Ebben az esetben e.ny az előbbihez hasonló berendezést létesítenek, azzal a különbséggel, hogy az áramot nem a sínbe- hanem a földbe ásott, szigetéletlen csődarabba vezetik be. Akkor, amikor a vegyi eredetű korrózió elleni védekezés kis áriamerősséget igényel, külső energiaforrásul vegyi eredetű elektromosságot használnak fel. E célból, valiamilyen alkalmasan megválasztott fémrudat (cinket vagy valamilyen magiiéziumötvözetet) kapcsolnak össze a csővezetékkel. Az anódot képező fémrudat .ió elektrolitot képező iszapba (gipsz és bentonit keveréke) helyezik. Összehasonlítva a különböző anyagokból készült csöveket, megállapítható, hogy azoik más és más mértékben vannak kitéve a korrózió veszélyének. A csőanyag megválasztása azonban nemcsak a korróziótól függ. (Vízzárási, rugalmassági, árbeli, szállítási kérdések, üzemi nyomás, stb. is befolyással vannak.) A 'korrózió elleni védekezés ma már nem ismeretlen tényezőikből, hanem egy megtérülő befektetésből áll. A védekezés költsége általában ,a csőfektetési költségek 1/1C00 részére becsülhető. A különböző anyagokat összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy az acélcső épségét veszélyezteti legnagyobb mértékben a korrózió, de éppen ez az amelyik a legkönnyebben védhető meg. A betonburkolatú acélcsövek nincsenek kitéve a vegyi eredetű korrózió veszélyének, mivel a cement az elektrolitet lábossá teszi, a kóbor áramok azonban nagyon veszélyesek rá, mert a vékony acél-köpeny hamar kilyukad. Elektromos módszerrel azonban ezek a csövek is jól inegvédhetők, csupán az elektromos áram útjának folytonosságát kell biztosítanunk. Az öntöttvas csövek kevésbé vannak kitéve az elektrolízisnek, ,a szén jelenléte csökkenti a fémnek a 'korrózió iránti érzékenységét a nagyi falvastagság miatt, a kilyukadások és törések ritkák. Azokon 'a helyeken azonban, ahol aiz elektromos hatások erőseik az öntöttvas cső is korrodálhat. Az esetek többségében a korrózió veszélye megszüntethető, ha a csövet elektromosan összekapcsolják a villamosvasutáik visszamenő vezetékével. Az ólom-csövek is ki vannak téve a korrózió veszélyének. A kóbor áramok elleni védelmük azonban csak rövid szakaszokban oldható meg, az ólom-cső aránylag nagy ellenállása és gyenge szigeteltsége miatt. Gyakorlatban az ólonicsovek védelmét csak az elektromos alálilomások közelében, rövid szakaszon valósítják meg. Felmerült az a kérdés, ho°y az elektromosan védett csőnek nincsen-e kedvezőiden hatása a szomszédos, e'ektromosán nem védett, csővezetékekre. Az elektromos megcsapolás" alkalmazásának kezdete óta végeztek ilyen irányú megfigyeléseket. Ezek a mérések a legtöbb esetben azt mulatták, hogy a védett csövekkel szomszédos csővezetékre ható elektromos befolyás esőiken. Oly esetiben azoniban, amikor védett ós elektromos védettség nélküli csövek keresztezik egymást. gyakran tapasztalható az elektromos indukció helyi megnövekedése. Ennek megszüntetésére összeköttetést létesítenek a két cső között, az elektromos „megcsapolás" kedvező hatását ezáltal kiterjesztik a „megcsapolatlan" csőre is. A korrózió elleni védekezés tehát ina már megoldható feladat, ahhoz azoniban, hogy a megoldás eredményes legyen, a közúti viliiaimos-t,árvaság ós a csőhálózatot fenntartó üziem közötti együttműködés szükséges. Bozóky-Szeszich Károly .375