Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

1-2. szám - KERTAI EDE: Téli vízhozamérések a Rábán

a X tényező idősora Coefficienl ,K' S rrfftec m'/sic ss Vízállások idősora Hauteurs d'eau Fig. 3. ábra. A Rába téli vízhozamai Kolupaila eljárása szerint. Débífs d'hivcr de la Fába calculés suivant le procédé de Kolupaila. Az előzőekben röviden összefoglaltuk azokat az eljárásokat, amelyek eddig a téli vízhozamok meghatározására kialakultak. Az összehasonlítás kedvéért Stout és Kolupaila módszerével kiszámítottuk a havi közepes vízhozamokat. Mindkét módszter alkalmazásának előfeltétele, mint tudjuk, néhány vízhozammérés. Ezért teljesen vaktában kiragadtunk néhány mérést, s ezekre alapítva elvégeztük a számításokat. A Kolupaila-módszer alkalmazását a 3. ábrán mutatjuk be. Az eredményeket az I. táblázat 4. és 5. oszlopa tartalmazza. Mindkét módszer a tényleges vízhozamok irányában javítja meg a szabad felszínre számítható vízhozamokat — amint azt az egyes oszlopok összehasonlításából láthatjuk — de az is kitűnik, hogy a számítások eredményei még mindig jelentős mértékben eltérnek a tényleges értékektől. Az előzőekben megemlítettük már, hogy a múltban csak igen kevés mérés történt. különösen kevés a téli időszakban. Így ezeknek az eljárásoknak alkalmazása igen nehéz, sok esetben pedig csaknem lehetetlen. Ha még meggondoljuk azt is, hogy Stout, Kolupaila módszerének esetleg más számítási módszernek végrehajtása elég sok időt igényel, s amellett az eredmények csak megközelítőek, könnyen beláthatjuk, hogy a mérnöki gyakorlat számára célszerűbb olyan módszer alkalmazása, amely olyan észleléseken alapszik, amelyek ma rendelkezésre állnak, másrészt amely módszer egyszerű módon adja meg a kívánt eredményt. 5. A magunk részéről — a rábai mérések tanulságai alapján — a Fischer, Keller, Mosonyi-el járás továbbfejlesztésében és ezzel a méréséken alapuló becslésben látjuk a kérdés leghelyesebb megoldását. Egy ilyen javított módszert a rábai mérési sorozat alapján sajnos még nem mutathatunk be. Azonban körvonalaiban vázoljuk elgondolásunkat. A bevezetésben elmondottuk már, hogy a jég befolyása igen sok tényező hatásaként jelentkezik. Fáradságosnak és célra nem vezetőnek találjuk tehát ezeknek a tényezőknek külön-külön való vizsgálatát. Ehelyett azt javasoljuk, hogy csupán az összhatás alapján következtessünk a jég befolyására. Nyilvánvaló, hogy a jégborítás mértéke és a vízhozam csökkenése között valamiféle összefüggés van. Ha meggondoljuk, hogy ez különösen a hidraulikai sugár és az érdességi tényező megváltozásában jut kifejezésre kézenfekvő, hogy az összefüggés nem lineáris. Folytatás a 41. oldalon. « 10 10 10. u 1 A vízhozam szazaletos cspkkentese *** DIminurion en % du debil Iig. 4. ábra. A havi középvizhozamok százalékos csükkentése a jégborftás függvényében. Diminutíon (en des débtts moyens mensuels en fonction de la couver' ture de glace. 36