Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)
1-2. szám - KERTAI EDE: Téli vízhozamérések a Rábán
s több-kevesebb sikerrel igyekeztek a jégnek a vízhozamgörbére gyakorolt hatását elméleti és gyakorlati úton kideríteni. Az -eljárásokat nem ismertetjük részletesen, csak a főbb meghatározási irányokat csoportosítjuk: 1. Kísérletek téli vízhozamgörbék meghatározására (Barrows, Wtellner stb.). 2. Számítási eljárások (Strickler nyomán Debsky, Kolupaila, Jasmund). 3. Mérésen alapuló becslések (Stout, Kolupaila, Hoyt). 4. Lászlóffy kombinált eljárása. 5. Ogievsky eljárása. 6. S végül Mosonyinak a kárpátaljai vízgazdálkodási tervek elkészítésénél — Keller, Fischer és mások nyomán — alkalmazott százalékos csökkentési eljárása. A vízre vonatkozó törvényszerűségek bonyolultak, igen sok tényező függvényei és így általános érvényű törvényszerűségek nehezen vonhatók le. Ilyen súlyos, s mind a mai napig végső fokon meg nem oldott kérdés a jég. Ennek keletkezése, megjelenési formája, a vízhozamokra, érdességi tényezőre, esésre gyakorolt hatása — a jégtorlaszok, dugók, zajlások szerepéről nem is beszélve — annyi változatosságot mutatnak, hogy nem lehet csodálkozni azon, hogy ezen a téren a hidrológusök még csak tapogatóznak s az elméletileg legjobban megalapozott eljárások a gyakorlatban csak megközelítő eredményeiket szolgáltatnák. Pedig a téli vízhozamok ismerete feltétlenül szükséges. Különlösképen a vízerőhasznosítás szempontjából fontos tudni, hogy milyen mértékben csökken a téli vízhozam, hiszen az energiaszükséglet talán ebben az évszakban a legnagyobb, s így nem közömbös, hogy miképen alakul a folyók téli vízszállítása. A téli vízhozamok eltérése az ugyanahhoz a vízszinthez tartozó nyári vízhozamoktól igen nagymértékű lehet és nem ritkán 100%-ot is tévedhetünk, s az évi vízszállítás mértékében 5—15%-ra is rúghat az eltérés. 3. A továbbiakban a rábai vízhozamméréseket ilyen megfontolások szerint vizsgáljuk meg. A téli mérési sorozatot Körmenden a vízerőmű alatt mintegy 200 m-rel 1946. nov. 28-án kezdtük el. Összesen 98 teljes szárnymérést végeztünk, köztük 61 jéggel befolyásolt volt. A mérést a tavaszi jéglevonulás után 1947 márc. 18-án fejeztük be. Egyidejűleg a víz és levegő hőmérsékletét is mértük. A mérések számára jellemző, hogy Kolupaila nagyjelentőségű tanulmányát ennél sokkal kevestebb mérésre alapította. Nálunk pedig csak a Vízerőügyi Hivatal visói téli vízhozammérései mérhetők hozzá. Eredményképen elsősorban is a jégmentes időszakra érvényes és kifogástalan vízhozamgörbét szerkesztettünk (2. ábra). Különösen értékesnek mondható a vízhozamgörbe azért, mert a Rába csaknem teljes vízjátékát felöleli. Az eddig észlelt LKV 1939 szept. 25-én — 24 cm volt, most a mérések alatt — 26 cm-t is észleltünk, az LNV pedig 1925 nov. 14-én + 490 volt — az azonban csak vízállás észlelés, — most pedig + 420 cm-es vízállásnál mértünk is. Ezért a vízhozamgörbéért magáért is érdemes volt a méréseket végrehajtani. A jégzajlás dec. 18-án indult meg és a jégképződés fokozatosan haladt előre úgy, hogy febr. 7-én a folyó teljesen beállt. Február 23-án egy kisebb árKörmendi vizhozamgőrbe «» Mii folyás • R£ b a ISO ICO 2S0 Vízhozam m^/sec De'bi' Fig. 2. ábra. A Rába vizhozamgörbéje. Courbe de débits de la Bába. hullám megbontotta a jégpáncélt, majd márc. 6-án erős áradás megmozdította az egész jégfelületet. 7-től 16-ig zajlott a jég és 1947 márc. 17-én a Rába teljesen jégmentes volt. A mérések kiértékelése során elsősorban is meghatároztuk 1946 dec. 1 — 1947 márc. 31-ig naprólnapra a közepes vízhozamokat. A vízhozamok idősorát a 3. ábrán látjuk. Ezután kiszámítottuk minden egyes téli hónapra a havi közepeket is: az eredményeket az I. táblázat 2. oszlopa tartalmazza. A szaI. TÁBLÁZAT. — TABLEAU I. Körmendi havi középvízhozamok 1946—1947. telén. Débits moyens mcnsucls de Körmend. Szabad felszín esetén lefolyt volna Dans le cas d'imé superficie libre il se serait écoulé m^/seo Tényleges mérések alapján számftva Calculé sur la base des mesuret effectives m 3/sec Stout módszerrel számítva Calculé suivant le procédé de Stout m'/seo Kolupaila módszerrel számitva Calculé suivant le procédé de Kolupaila m 3/sec 1946. deo. 22,1 21,9 20,9 21,2 1947. Jan. 8,3 7,2 5,0 5.1 febr. 23,2 12,9 16,1 13,6 marc. 143,8 140,7 142,2 140,2 bad felszín esetében ugyanolyan vízállások mellett lefolyó havi közepes vízhozamokat a táblázat első oszlopában találjuk meg. Ha most arányba állítjuk egymással a jéggel borított felszín mellett ténylegesen lefolyt és a szabad felszín melletti vízhozamokat, azt találjuk, hogy a jég jelenléte miatt a szabad felszín melletti vízhozamnak a jteges vízhozam decemberben 99%-a, januárban 87%-a, februárban 56%-a, márciusban 98%-a. Ez tehát azt jelenti, hogy — szélső esetben — csaknem 100%-kai különbözik egymástól a két érték. Igazolva láthatjuk tehát, hogy a jég befolyása nem elhanyagolható és nem jelentéktelen. A hidrológiai vizsgálatoknál, amikor jeges időszakkal kerülünk szembe, a vízhozamnak ezt a csökkentését nem szabad figyelmen kívül hagyni. 4. Felmerül tehát az a kérdés, hogy a tervezésnél a gyakorlatban milyen módon számítsuk a téli vízihozamokat. 35
