Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)
9-10. szám - Kivonatok
sztatikus nyomás törvényeit követő földalatti víztömeget értjük, vagyis azt a nyomás alatt nem álló vízréteget, amely felülről számítv'a az élső vízzáró réteg felett gyülemlett össze. Az ilyen víztömeg a gravitáció hatására — a felszíni vizekhez hasonlóan — a lejtők irányában áramlásokat is végez. Az egyes helyek talajvízállásait tehát a felülről beszivárgó csapadékvizek mellett az (oldalirányú áramlások is befolyásolják. A nagy talaj,súrlódás, nem kevésbé annak szélsőséges változása, valamint egyéb más körülmények a nyomáskülönbségek gyors kiegyenlítődését azonban késleltetik, aminek következtében a talajvízszint a legritkább esetben vízszintes. A talajvízszin általános kialakulásában tehát rendkívül nagy szerepet játszanak a helyi viszonyok ós ezáltal a italajvízszin — ahogyan Horusitzky mondja — külön „topográfiával" rendelkezik. Ezért a talajvízszin tanulmányozásához egyrészt egy alapnívóhoz (nálunk Adria feletti magasság), másreszt pedig a helyi terepszintekhez viszonyított magasságokat, illető, ,ag mélységeket is meg kell adni. Az első kiterjedt tálajvízmegfigyeléeeket az ordészeti szervek indították meg 1928-ban az Alföld fásításával kapcsolatban. Ezeket követték a Budapesti Műegyetem Vízépítési Tanszékének (1929—1934-ig), majd a volt. Vízrajzi Intézetnek, és végül iaz alföldi — különösen a tiszántúli öntözésekkél kapcsolatban — a volt Országos öntözésügyi Hivatalnak (1938-tól) észlelései. Ma az Alföldön a mezőgazdaság és a víziépítkezések érdekében 412 osőkútban egységesen a vízrajzi szolgálat végzi a méréseket. Az Ha ábra betoncsövekből készült műegyetemi, az 1/b ábra pedig vascsövekből készült vízrajzi talajvízikutakat tüntet fel. j á : j tj A Kárpátmedence orografiai kialakulása már kifejezi <a vidék víz-háztaritási egységét. A vízrajzi egység természetesen a talaj vízviszonyokra i.s vonatkozik, amit a talajvízszintáltozások egyöntetű, országszerte megmutatkozó jellege As bizonyít. Az időjárási és hidrológiai viszonyok tehát a talajvíz földalatti vízgyűjtőterületére is kidomborítják ia vízrajzi egységet. Például az Alföld talajvízszin ingadozására jellemző a ,avaszvégi — nyárelejei (március, április, május vagy június) maximum és az őszi (szeptember, október, november) minimum, ami az alföldi talajvízváltozások kontinentális jellegét mutatja. (2. ábra). A 2. ábra a kiskunhalasi és a, püspökladányi talajvízkutak vízállásváltozásait tünteti fel az 1942, 1943 és 1944-es hidrológiai évekre (a kuta.K .helyét lásd a 8. ábrán). Legfeltűnőbb, hogy a tiszántúli kútnál lényegesen alacsonyabban volt a talajvízszin a terep alatt, mint a Duna—Tisza közén lévő kútnál. Ez a körülmény nagy általánosságban is jellemzi a két vidék talajvízviszonyainak különbségét. Az ábrán jól látható különben mindkét kútnál a tavaszi maximumok és a? őszi minimumok változása. A 3. ábra a püspökladányi és a kiskunhalasi talajvízkút vízállásainak tízéves tartósságát ábrázolja. A A- ábra az említett két kút évi közepes vízállásait tünteti fel 14 évre. Az ábra jól mutatja a száraz-meleg, átlagos és nedves-hűvös évek megegyező változásait mindkét kútnálAz 5., 6. és 7- ábra püspökladányi és kiskunhalasi talajvízkutak egyidejű vízállásainak feltüntetésével kísérletet jelent az Alföld különböző részén lévő két kút, vízállásai közötti összefüggés felderítésére- A három ábra a hűvös-nedves 1941., az átlagos időjárású 1944- és az erősen szárazmeleg 1947- év összetartozó vízállásait tünteti fel. Az ábrákon az összetartozó vízállásokat feltüntető pontok mellé írt 'arabs számok a leolvasás hónapját jelentik, amiből a vízállások jellegére következtethetünk. Ugyanis a kérdéses két kútnál a 11., 12., 1. és 2. hónap áradó, a 3., 4., és 5. tetőző; vagy ez előtti, illetőleg utáni, a 6., 7., 8-, 9. és 10. hónap pedig apadó vízállásokat je'lent. A három ábra alapján megállapítható, hogy nedves-hűvös évben nincsen a vízállások között összefüggés, átlagos időjárási évben csak csekély és részleges az összefüggés, száraz-meleg évben azonban kimutatható az összefüggés. Ez a gyors összehasonlítás azt mutatja tehát, hogy a talajvízállások a hőmérsékletekkel állnak szoros korrelációban- Nedves évben az összefüggés ilymódon a csapadék elöntő, de zavaró befolyása miatt nem mutatható ki- Természetesen ez a vizsgálat távolról sem utal arra, hogy a talajvízállás és a csapadék között nincsen korreláció. Ilyen összefüggés nyilvánvalóan fennáll, csak kifejezése nagyon összetett, mert több más tényezőt is figyelembe kellene venni a vizsgálatnálAz Alföld talajvízviszonyainak részletes megvilágításta céljából végül egy nedves-hűvös ev tavaszi s egy viszonylagosan száraz-meles esztendő őszi vízállásait rétegterves helyszínrajzon is bemutatjuk. A 8- ábra az 1941. évi április havi, a 9. ábrá pedig az 1943. évi október havi középvízállások alpján szerkesztett hidroizohipszákat tünteti fel. A 8. ábra tehát egy nedves évi tavaszi maximumot, a 9- ábra pedig egy szárazóvi őszi minimumot ábrázol. A talajvíztükör, főbb jellemvonásait tekintve, mindkét ábrán hasonló elhelyezkedést mutat. Összehasonlítva az ábrákat az Alföld magassági viszonyait feltüntető térképpel kitűnik, hogy a talajvíztükör nagyjából a terep magasságához igazodik. A térképek természetesen csak általánosságban jellemzik az alföldi talajvíztükör elhelyezkedését, hiszen az egyes kutak adatai alapjain interpolálással szerkesztett rétegvonalakhoz képest egyes helyi jellegű eltérések megváltoztathatják a talaj víztükör elhelyezkedését. Études géomorphologiques et hydrologiqives (lahs le bassin de Gömör. (Suite et fin-) Par S- Láng, d e" r és sc. (Texte hongroia, figaire p. 28S.) U. D. C. 501.4 Gömör Panni les vailées secondaires du Sajó (sur le bord septentrional du bassin de Gömör) la vallóé de Csetnek, entre Csetnek et Pelsőc, est de la mérne d'origine (ancien pleiistocéne) que celle du troncon voisin du Sajó. Aux environs de la confluenee du ruisseau Murány, la couverture de gravier d'origine pliocéne, forme une pené.317
