Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)
9-10. szám - Értekezések - WOYNÁROVICH ELEK dr: A liszai vízlépcsők hallépcső kérdése
BIOLÓGIA-VÍZÉPÍTÉS A tiszai és dunai halak életjelenségeivel, vándorlásaival, kóborlásával ismerkedünk meg az alábbi tainulmánjban, az ötéves terv keretén beiül létesülő tiszalöki duzzasztómű hallépcsöjének tervezésével kapcsolatban. A szerző vizsgálatai szerint esak egy két értékes édesvízi vándorló halnak, mint a kecsegének, esetleg a márnának tehet szükség.- hal lépcsőre. Javasolja a felmerült feladatok megoldására a hasonló hatálLrnányii szovjet folyók tanulmányozását, ' továbbá munkabizottság összehívását. A tanulmány eredményeit és a munkabizottság működését nagy mértékben hasznosíthatjuk majd hailtenyésztésiinknél. U. D. C. 626. 882:597:591.5 A tiszai vízlépcsők hallépcső kérdése* WOYNÁKOVICH ELEK DE A folyók ágya nemcsak a halak tartózkodási helye, hanem vándorút ja is ahol a folyók halai életösztönük által diktált irányban hatalmas utakat tesznek meg. A folyókat elzáró létesítmények, melyek a halakat szabad vándorlásukban, kóborlásukban akadályozzák, a halállományra, ezzel kapcsolatban a halászatra a következő káros hatassal lehetnek: 1.° Megakadályozhatják a halállomány egyenletes eloszlását a iolyó mentén. Ennek az eredménye a vízterület egyenlőtlen kihasználása. 2.° Az árvizek, jégzajlás, stb- során lesodort halak nem tudnak visszakerülni a létesítmény feletti területre. Ez a felső vízterület elnéptelenedését eredményezi. 3.° A létesítmény útját állhatja a tengerből felfelé vándorló halaknak- Ezzel jelentősen csökkenhet a létesítmény lelett a hallomás. 4.° Elzárhatja a halakat a megszokott ivóhelyüktől, amivel az állomány folyamatos utánpótlása szakadhat meg. A hazai viszonyokat és a Tiszán tervezett vízlépcsőket véve irányadóul, a helyzet a következőképpen alakul: Az egymástói nagy távolságban épülő tiszai vízlépcsők halgazdasági szempontból egységes területeket lógnak határolni, ahol a jelenlegi halállomány is megtalálhatja — kivéve a kecsegét és a márnát — táplálkozó, telelő, ós ívóhelyét anélkül, thogy a vízlépcsőn túli területre kellene átmennie. Valószínű az is, hogy az állandó mély víz kedvezni fog a halállománynak és a halfogás is növekedni fog, ha a halászó-eszközök és módok a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodnak. A téli árvizek liallesodró hatása pedig korántsem olyan katasztrofális a Tiszán, mint a magas hegyvidéki folyók és patakok esetében- Ha mégis történne lesodrás, azok a halak a nyári árvizek során legtöbbször akadály nélkül elfoglalhatják eredeti helyüket. A Tiszában a tengeri vándorló halak ritkák, gazdasági jelentőségük nincsen. Mindezek alapján gondosan meg kell vizsgálnunk, hogy érdemes-e mégis beépíteni a tiszai duzzasztóművek pilléreibe a halaknak az egyes duzzasztási szakaszok közötti közlekedését lehetővé tevő hallépcsőket. Mielőtt a kérdés megvitatására sor kerülne, tisztáznunk kell a halak vandonásának fogalmát és el kell választanunk a kóborlás íogaimatól, amit a küllöldi irodalom szerzői gyakran összecserélnek. A halak vanüortása határozott céllal, meghatározott irányban bizonyos időben szakaszosan ismétlődő jelenség. Az esetben, ha a cél, vagy irány nem liatarözótt, vagy a vándorlás nem szakaszosan következni be, csak kóborlat rot beszélhetünk, még abban az esetben is, ha a megtett út különben tekintélyes. A halak vanüonasánaK celjat vagy az önfenntartás ösztöne, vagy ami méggyakoriüb, a fajfenntartás irányítja. Vándorolnak tehát a halak a kedvező táplálkozó területre, vagy vándorolnak azokra a helyekre, ahol a téli időszakot biztonságosan átélhetik, az ú. n. telelőhelyekre. Ezek a vándorlások azonban sohasem kifejezettek, határozottak, mert ha valami akadályozza a halakat fenti céljuk eléresében, akkor igyekeznek táplálkozó vagy telelő helyet az adott lehetőségeken belül másutt keresniSokkal határozottabb az a vándorlás, melyet a hal ívóhelyének felkeresése céljából végez. Iskolapéldaként két hal vándorlását szokták említeni. Az egyik a folyókon felfelé vándorló lazac, a másik a tenger leié vándorló angolna. A tengerben élő lazacok ívóhelye a felsőszintájú patakokban van, aminek az eléréséért sok esetben többszáz kilométert vándorolnak. Így jutnak el például a Visztulán fölfelé vezető vándorúton a Poprádba és a Dunajeobe. Az angolna ezzel szemben az édesvízben éri el az ivarérett kort, amikor is megkezdi vándorútját a Mexikói-öböl táján lévő ívóhelyére, hogy fajfenntartási ösztönének eleget tehessen. Ezzel fordított irányban vándorol a tengerből származó angolna ivadék a folyókon fölfelé. A szakaszosság harmadik feltétele a vándorlásnak. Vannak olyan halak, amelyek minden évben következetesen útrakelnek, ha elérkezett a vándorlás ideje. Így a paducok (Condrostoma nasus) az első meleg tavaszi napokban tömegesen vonulnak az ívóhelyükre. Más fajok viszont az árvíz megérkezésekor kelnek csak útra- Így a folyami ponty az Aldunáról csak árvízkor mozdul ki és keresi fel ártereinket, hogy ott lerakja ikráit. Meg kell jegyezni hogy az árvíz a legtöbb halat kimozdítja megszokott környezetéből. * A Magyar Hidrológiai Társaság és Limnológiai Szakosztályának 1949 május hó li-,i közös vitaülésén elhangzott előadás. Echelles á poissons sur la Tisza. Par E. Woynárovieli, d ou r és so. (Résumé p. 319.) .306
