Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - LÁNG SÁNDOR dr: Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben

ciális vályog, s végül löszféle üledék rakódtak le. de a ^túlmeredek mészkőlejtők alján tis ta, szennyezésmentes állapotban nem halmozódhattak fel. Anyaguk tehát félig-meddig vörös agyag-', vagy löszjellegű. Gombaszö nél, a Szilicére felvezető völgy egyik lankás lejtőjű részletén pl. egészen tisztán maradt meg egy kisebb. lösznemű foltocska. Az ősmaradványok közül dr. Rotaridesz Mihály

1 meghatározása szerint Rithynella austriaca, Vitrea diaphana, Retinella nitidula s Clausiliida töredék szerepel benne. A két középső pleisztocén-kori csiga. A kőzet valószínűleg in situ, vagy c

Qak keveset vándorolt átmosott lösz, kevés lejttörme'ékkel. Az innen nem messze északabbra, Berzéte állomástól K-re lévő meredek lejtő tövén az előbbihez hasonló üledéket lehet találni. A durva mészkőtörmelék között elég sok laza, sárgás, barnás, kissé porlós anyag van. A benne lévő Vallonia costata, Daudebardia rufa, Clausiliida'?, Vitrea inopinata?, Vitrea diaphana, Retinella púra pleisztocén és recens csigák, míg a Helicella obvia preglaciális és recens s egyúttal vízicsiga. A csigák, mint részben az előbbi feltárásban is, itt erősen össze vannak törve. Magasabb szintről mosódtak le, de csak nagyon keskeny sávról, mert 300 m-rel feljebb már a Szilicei fennsík platóját érjük el. Egy harmadik helyről is sikerült ilyen löszszerű kőzetet gyűjteni: Barka községtől K-re, a Vinkely völgyből. Ez az anyag is nagyon messze van a valamirevaló lösztől, mert sok közte a goromba törmelék. Az itt talált Vitrea diaphana és Retinella pura pleisztocénholoeén, a Goniodiscus rotundatus pliocénpleisztooén, míg a Sadleriana pannonica holocénben élő csiga. Valami kevés pleisztocénkori porhullás ezen a vidéken is volt. Nyomait azonban hamarosan eltakarította az idő. Ami helyben maradt belőle, nagyrészt átalakult, s agyagos, kevéssé "porló kőzetté alakult. Az elszállítás még most is folyik, ezért lehetett pl. még a Csermosnya-patak jelenkori hordalékában is Pupilla mnscorum Müll.-t és Vallonia costata Müll.-t találni. S tovább nyomozva a lehordás útvonalát, a Rozsnyói medence pliocén-pleisztocén agyagos-kavicsos-homokos üledékei között is sikerült e csigákat megtalálni (Succinea oblonga Drap., Cochlicopa lubrica Müll., Pupilla muscorum Müll., Jaminia tridens Mull., Helicella obvia Hartm.), de már a vizicsigák is megjelennek, amint a felsorolás egyik pJdája is jelzi. I < Rotarides szerint, a csigafajok összességükben nem annyira a löszre, mint inkább a Bükk és a Mátra mai faunájára jellemzőek. A talált fajok, mint mondja, „akár mint löszcsigák, akár mint recensek is nagyrészt messze el vannak terjedve, akad azonban néhány kivétel". A területre jellemző löszcsigának egyedül a Vitrea inopinata Ulicny-t mondja. Szerinte az említett néhány lelőhely kőzete átforgatott, vagy metamorf lösz, de mindenesetre hasonló lehet a dunántúli lejtői löszökhöz, melyek egyikmásikába édesvízi réteg települt bele. „Figyelembe kell venni, hogy a kőzetbe utólag is belekerülhettek fajok. Ilyen a Helicella obvia, mely 1 Az ősmaradványok maghatározásáért ezen a helyein mondok hálás köszönetet. recens csiga, míg a többi nyilván jó pleisztocén lelet." Tekintve a megbeszélt kőzetek habitusát, eléggé elválaszthatók a glaciális vályogtól. Nem hígulhattak fel. mert nem agyagos, hanem mészköves az alaphegység. K'sőbb azután, utólagos átalakulással, átmosással még jobban a jégkori vályoghoz (nyirok?) hasonultak. A mésztufa és karsztbreccsa képződmé nyeinek aránylag kisebb a térszínalakító jelentősége. Mésztufa úgyszólván mindenféle szintben előfordul, az aUuviá'is térszíntől (pl. Sajókirályi; a Sajó, Csetnek ós Jrlsva ártere közelében felfakadó karsztos források) kezdve, a f oly ó-ter raszok szinten (Oldalfalva, Tornaija) át, a magasabban fekvő hegylejtőki'g és hegylábi törmeléklejtőkig (Gombaszög—szilicei út, Szalóc, Berzéte, stb.). Az alluviumnál magasabban fekvők valószínűleg pleisztocén-korúak. A barlangi képződmények közül a Ludmilla barlangot kitöltő agyag alsópleisztocén-kori faunája ismeretes (32, 32a). Jelentős lehetett a pleisztocén hegylábi törmeléklejtők és kőfolyások fejlődése is. Ezek lábát viszont, pl. a Sajó Pelsőc feletti szurdokvölgyében már a pleisztocénvégi vörösagyag és glaciális vályog is betemette. A glaciális vályog minden különösebb szerkezet nélkül lepi el a Gömöri medence északi peremének laposabb térszínű területeit, nagyobb vastagságban (5—10 m) halmozódva fel. A benne levő sok, apró kavicsmorzsa jelzi azt, hogy a legnagyobb részében, régibb agyagos kőzetből, nem azon a helyen keletkezett, ahol ma találjuk, hanem, rövidebb-hosszabb vándorlás (lemosás, talajfolyás) útján került oda a magasabb fekvésű helyekről és útjában kavicscsal, főként azonban kavicsmorzsával keveredhetett. Faunája nincs. ÖSSZEFOGLALÁS. 1. A Gömöri medence nincs kitöltve vastagon pliocénvégi-pleisztocén üledékekkel. Felszíne terraszos völgyekből s a közbeékelt halomvidékek lealacsonyodó lankáiból áll. 2. Bár erősebb süllyedése korábban befejeződött mint a pleisztocén közepe, — a felszín genezise szempontjából szembeállítandó a tőle É, ÉK és K felé levő, pliocén-kori kaviccsal vastagon fedett területtel. A medence a környezetéhez képest utólag süllyedt meg, de aránylag nem sokat. Süllyedése azonban a pleisztocén közepe és vége felé már olyan kis mérvű lehetett, hogy az időközben megismétlődő terraszkivésést, vagyis a folyók völgyének bevágódását csak kis mértékben ellensúlyozta. Ezért, bár valamennyi folyóterrasz meg van, — mégis, a terraszok viszonylagos magassága aránylag kisebb. Hogy a legfelső (V. sz.) terrasz aránylag a legalacsonyabb (80 m helyett 45—60 m), ez annak a bizonyítéka, hogy akkor volt a legnagyobb a medence süllyedése és abban az időben ellensúlyozta a legjobban ez a még mindig csekély epirogenetikus süllyedés a terraszképződést. 3. A Sajó és nagyobb mellékfolyóinak terraszrendszere azonos a Duna terraszrendszerével: a II. sz. terrasz, mely néhol, bizonyára .288