Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - LÁNG SÁNDOR dr: Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben

fedve, vagy pedig, exhumált mészkőtérszínek (Utólag mar a plioeénkavics is lepusztult ezekről). Az említett mészkőtóiikíelszmeicnéi mindenesetre jóval fiatalabbak a később még tárgyalandó, piiocónkavicsos térszínen kiaiakult liuiiamos reiieiu, iKorrazios völgyekkel barázdált tönMelületek. A mészkőtönkök karsztosodásáról szólva, meg kell allapnani, hogy az egyes Kursztylamnákon jelenleg látható dolinaK nem lenetnek olyan regiek, mint amilyennek azokat a geológiai felvetelek feltüntetik (pl. 38., p. 151.). Az egyes töbrök utó ag terra rossaval, kavicsos agyaggal, vagy esetleg a glaciális vályoggal tonouiek ki s túlnyomóan pliocén-pleisztocen korúak lehetnek. .Keletkezésük, ma sem szünetel. A dounaképzodés időpontjának nieghatarozásai'a nézve viszont pontos Kormeghatarozó eljárásunk nincs. Ue, nehéz rögzíteni a rögökre daraboloaott meszkopiatoresziccek- kuemeiKeciésének pontos korát is. Megnehezíti ezt a meredek mészkötábiaperemeken a homorú lejtők alakjában felhalmozódó törmelék, betemetve az oda lerakódott mésztufát, vagy egyéb, korjeizó faunával rendelkező képződményt is, melyek a mészkőtáblarögök, vagy az eróziós pia lóperemek (Sajó-. Osetnekvólgy) kialakulásánál fiatalabbak. A íennsíkper emelt tör melóklej tői Kerekes szerint (20. p. 107.) főleg ,a U-i fekvésű oldalakon fejlődtek ki s főleg a jégk orsi-aki kifagyás hatására jöttek létre, Ezzel szemben, meg lenet állapítani azt is, hogy az említett törmelékle,) toü ke-etkezésének megmagyarázásához nem kell okvetlenül a periglaciális hatásokat segítségül venni. Elegendő megfigyelni pl. csak azt, hogy ott, ahol a karsztfennsiikok oldalában erdőirtas volt, a kiirtott erdők területén igen nagyarányú törmelékképződés indul meg, kiadós kofo.yások is keletkezhetnek és a mészkőplató lábánál, a homorú lejtők tövén nagymennyiségű durva törmelék halmozódik fel. Végül, K, Ny ós É felé is láthatók itt ugyanolyan jól fejlett törmeléklejtők. • A Gömöri medencével határos É-i peremterületeiven a mai vízrajzi háiozat legősibb vezérirányai a harmadkor derekáig vezethetők vissza- Az E-ra fekvő Szepes—Gömöri érchegység erősebb ós szakaszos kiemelkedése, továbbá a L)-i medeneeövezet süllyedése a miocenkori tenger visszahúzódásával és a mostani vízhálózat kialakulásával járt. Erre utalnak az E-i medeneeperem dobegységeiben található, nagy viszonytagos magasságban levő durva kavicsierakodásoK, pl. a s;irki Vashegy és a Csetnek környéki Hradek környékén 2— 300 m magasságban, (óOU—(iUO m-re a t. sz. f.) kisebb e.terjedésben találhatók meg, utóiagos hegyképződóssel még magasabbra kiemelve, eredeti településhelyük szintje fölé. (6., p. 72.). Ezektől eltekintve, legáltalanosabban, kb. a középpliocén óta lerakódott, 0—150 m viszonylagos magassagban levő kavicsleplek vannak e vidéken elterjedve. Ezek anyagát a harmadkor derekán fokozatosan k.emeikedő és egyúttal összetöredező alaphegység aránylag kevé»só pusztuló triászmészkőrögein és ezek között keresztülvágódó folyók rakták le. (ős Sajó, ős Csetnek, ős Jolsva.) Ezáltal, részben betemetődtek a mészkőrögök közti nagyobb süilyedékek is. Ezek ^itisztogatása a folyóvölgyek mélyebbré vágódásával következett be. A jelentős vastagságú kavicsréteg nem annyira sekéiyvízi, paruKÖzeli üledék, mint inkább törmélekkup.soruzaD, lejlőaése ugy latszik, a tengerpart U-felé . való tolódásával együtt haladt előre D-i irányban. A pliocén kaviccsal borított térszín morfográfiai tagolásának fő nehézségei abban rejlenek, hogy a lesimított, legömbölyített hátakon többnyire Imár nagyon előrehaladott stádiumban van a denudáció. Az egykori, nagykiterjedésű lörmelókkúpak már feldarabolódtak, lemosódtak, vagy a glaciális szoliflukciónak eshettek részben áldozatul. Különös sajátság itt az, hogy a kavicsrétegek között jelentősebb vezérlőszintek nincsenek. A hullámos felszínen kevés a m-é yrehatoló, nagyobb feltárás, a kavicsos felszínen sokszor csak lapos, korráziós je legű völgyek alakulhattak ki. A helyenként 20—30 m-nél jóval nagyobb vastagságot is elérő kavicstakaró a Rimaszombat és Szkáros közti andezithegység U-i oldalán, a Balog áttöréses völgyétől eltekintve, nem fejlődhetett ki. Egyébként U-felé haladva, elvékonyodik ez a takaró ós néhol, az andezithegységtől U-re kezdődő oligocén agyagból álló dombok felszínéről már le is pusztult, s csak 1—2 kavicsszem jelzi a maturus térszínű kerek dombok hátán az egykori kavicstakaró foszlányait A Sajó bal part ja és az Aggtelekikarsztfennsík közti vidék. A terület Pelsőc és Csoltó közti része három szintre kü önül. A legalsó a sajómenti, kaviccsal többé-kevésbbé befedett méiykarszt mószkőrögeinek sorozata, pl. a Haragistya (311 m) s É-i és U-i szomszédjai, egymástól V-alakú, mészkőbe vágódott völgyektől elválasztva UK felé, a Cselén erdő területén 320—340 m-es, piiocónkavicsos szintben folytatódik. Feltárása jól látszik a Tornalja-aggteeki műút bevágásaiban. Megvan a Szográgy- és Lapsa-patak mellékén is. U-re. Lekenye alatt már az idősebb pleisztocén V. terraszra hanyatlik alá a mellókger.ncek orrán és a meilékvölgyek felé. A második tönkfelület-jellegű színt 350—380 m absz. magasságú, lapos, korráziós völgyekkel. Hosszúszó környékén pedig már a sekélykarszt hidrográfiájához tartozó lapos völgyek taglalják, legmélyebb pontjukon víznyelőben végződve. Ilyen völgy van pl. Hosszúszó ós Pelsőcardó között. A harmadik tönkfeliileti részlet a sekélykarszt 4—500 m-re emelkedő rögsorozata, melynek U-i szó ét a pliocénkavicsnál régibb törések és a kavics lerakodásánál fiatalabb eróziós völgyek taglalják. Az említett mélykarszt-jellegű terület a Sajó balpartján Lekenye alatt is folytatódik. Pelsőc—Csoltó között a Sajó, továbbá, Tornaijától ÉK-re az Uras-patak völgyének bevágódása tárja fel. U-en a mészkőpiatóvidék egyetlen, magasabbra feltorlódott röge a Tornaijától K-re levő Pusztatető karsztos ablaka. (351 m). Ny-i oldalában kőbánya tárja fel a fehéresszürkés, tömör (közép-?) triászkori mészkövet. A mélykarszt karsztjelenségei kö; ül említeni kell az Uras-vö gy közepe iáján, függőlegesen álló rétegekkel előbukkanó lemezes mészkőben kifejlődött- 3—4 m átmérőjű kicsiny forrásbarlangot, nyílása kb. 5—6 m-en van a patak .285