Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)
9-10. szám - Értekezések - LÁNG SÁNDOR dr: Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben
áiluviuma felett. E kis kiterjedésű karsztos ablak körül mindenütt a hullámos térszínű, kavicsos dombvidékbe széles, lapos, mély völgyek mélyültek. A Sajó jobb partja és a Balog: közti d o m b v i d é k. A Bereike—Lévárt—Szkáros közti mélykarszt K-en a Jolsvára, D-en a Beretike—Harkács vonalra, Ny felé a ratkói Turóc völgyére támaszkodik. D-i szegélyén az oligoeén apóka, a felsőeocén breccsa és mészkő foltjai, továbbá az andezittufa padjai fedik be. (17; 37, p. 5.) Részben a mészkő mállásával, részben ismeretlen módion, vastag agyagtakaró került egyes helyeken a hullámos imészkőfelszínre, pl. Lévárt, Deresk, Lice, Periász táján. Eszerint, az említett agyagrétegek a fedőjükben levő pliocénkavics*akarónál idősebbek. Az agyagok annyiból jelentősek, hogy felszínükön lapos, korráziós völgyek indultak meg, majd a fekü triász- és eocén mészkő felületébe bevágódiva, szűkebb V-alakú völgyekké alakultak át. A tárgyalt agyagokat már Illés is említi (17. p. 211.). A Jolsva és a Sajó zugában, a Beretkétol É-ra levő Kovácsos domb környékén, a Sajó völgyét 50—60 m magas, meredeklej tőjű V. sz. szildaterraszpárkány kíséri, mögötte pedig, 70—100 m-re emelkedik az aprókavicsos takaró hosszan elnyúlva É felé, a Kovácsos (= Kavicsos) dombon túl, egészen Sajótibáig és özörényig. Felszíne gyengén hullámos, a Sajó völgye felé meredeken esik alá, Mellébe és a.z özörényi medence felé szelídebben. A Jolsva torkolatvidókének harmadkorvégi fejlődésmenetéről kiváló felvilágosítást nyújt a Mellétéről D-re levő kis vasbánya szelvénye (7. ábra). A vasbánya D-i szomszédságában, a Bércpuszta—Villótető környékén húzódó dombvonulaton kavicsos agyag, vagy tiszta kvarckavics van a felszínen, 20 m-t is elérő vastagságban (bércpusztai felhagyott kútfúrás). A hullámos, kavicsos térszínit a Jolsva völgvébe nyíló V-alakú mellékvölgyek tárják fel a fekü triászmész'kővel együtt. Mellététől D-re, a folyó jobibpartján, a vékony harmadkori agyagréteggel takart mészkőfennsíkon kisebb dolinák alakultak ki, 6—8 m átmérővel. A bányában az agyagréteg feküjében lknonit települt. A fedüagyag világossárgás, máshol barna, vagy vöröses, tele van andezitbomh'ig. 7. áibrn. A mellétei vasbánya vúzJatos szelvénye. Profil xhématuiue de la m ne de fer de MeUéte. 1. szürkésfehér triájsakori mészkő, pierre calcaire grise blanche de Trias; i liiinonit, hématUe brune; 3. piilocénkori kavicsnál idősebb harmadkori ags;ag. argile ter-tiaire plus agée que le gravier de quartz de pliocéne; 4. •audezMgörgetege'k, éboulis d'andezit. .286 bakkal. Utóbbiak igen gyakran legömbölyítettek, sokszor viszont szögletesek, héjjas szerkezetűek, calcitos, vagy zeolitszerű kéreggel. Máskor viszont egészen mállottasak s alig ismerhető fel rajtuk az andezitkülső. A bombák a tárna falán minden különösebb rendezettség nélkül láthatók, megjelenhetnek a vasércben is. durva mészkődarabokkal együtt, egészen a fekü triászmészkőig. Ezek alapján úgy látszik, hogy az agyag, a vasérc ós bombák is, másodlagos fekvésűek, átmosottak, több-kevesebb szállítást is szenvedtek. Az átmosás és szállítás az andeziterupciók során, vagy mindjárt azután követ kezett be. Az agyag és a limonit fokozatosan is á fmehetnek egymásba, közben csúszási lapok is megfigyelhetők. Az andezitgörgetegek nagysága pedig igen különböző: a lapillinagyságúaktól egészen a mázsás darabokig terjedhet. A limonit is másodlagos, esetleg a közeli vaspát- és hematittelepek vaskalapjának átmosásából keletkezett, amit az is igazol, hogy a limonit és a fekü mészkő között is Wlie'iett meddő agyagréteget megfigyelni. A bánya feltárása tiehát arra utal, hogy az érc és a bombák harmadkorvégiek (a vulkánosság valószínűleg szármata korú volt). A durvább-finomabb kavics pedig fiatalabb. A Gice—Deresk—Szkáros vonaltól D-re, 300 m átlagos magasságú, D felé fokozatosan lejtősödő triászkorú mészköves és palás, hullámos tönkfelszín következik, helyenként vékonyabb-vas' agabb terra rossával (bauzitnyomokl), pliocénkaviccsal, D-ielé andezittulával fedve. A mészkőfelületen Lévártfürdő és Szkáros között karsztjelenségek (többek közt számos. 15—25 m átmérőjű lapos dolina) láthatók, de megjelennek a szűk, normális eróziós, felsőszákaszjellegű völgyek is. A Szkáros melletti Hámo-tanyától ÉÉK-re közel 1 km-re egy sekély völgy oldalán kisebb, kb. 15 m hosszú forrásbarlang szája látható az lA h 30° dőlésű sötétszürke, lemezes triász mészkőben. A barlangot csaknem egészen kitölti a barnás barlangi vályog. Ennek egy része kívülről a nyíláson át került a barlangba; amit igazol a vályogfelszínnek a barlang szájától a belseje felé való lejtősödése is. Az agyag jelentős része pedig hátulról, a szűkebb repedésrendszereken át nyomulhatott előre, ez az agyagtömeg viszont a közeli, dolinafenekeken levő víznyelőkön át kerülhetett a mészkő járatrendszerébe. A barlangfalak simák, rajtuk evorz'ós nyomok vannak, a barlang egészen száraz, nem nyelhet vizet. A triászkori mészkő egyebütt csak a nagyobb mellékvölgyek bevágódásában és a mélyen fekvő Jolsvavölgy oldalain és a völgymedencék hegyperemi részletein egyes rögformákban kerül napvilágra. A fekü mészkő rögös felszíne is a harmadkor derekán alakult ki s nagyrészt független a benne észlelhető tektonikai elemektől (törések, gyűrődések). Látszik rajta, hogy egyetlen tönkfelület lenyesett térszínének feldarabolásával keletkeze't a jelenlegi, agyaggal és kaviccsal jelentősen elsimított felszín. Az egyes kicsiny mészkőrögök között így kisebib magassági különbségek vannak, sőt, a féloldalas kibillentések sem ritkák. Az így támadt egyenetlenségeket természetesen, a középpliooén után beállott akkumulációs időszakok kaviccsal, agyaggal egyengeVék el. Pelsőc alatt a Sajótól Ny-ra, a Ratkói— Turócig mindenütt nagyon feltűnő a dombok