Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - KATONA ISTVÁN: Mértékadó árvízszintek alakulása a Tiszán

dik: a volt borsodi nyiltártér begátolása folytán várható árvízszintemelkeidés meghatározásának bemutatása pedig az ártéri meder megszűkítósónek .hatására szolgáltat példát. I- Az 1947—48-i felsőtiszai árvíz. A még élénken emlékezetes felsőtiszai árvízkatasztrófa azért következett be, mert a felsőtiszai vízgyűjtőterületről minden eddigit, felülmúló tömegű árvíz zúdult alá. Fel kell tételeznünk, hogy a felsőtiszai vízgyűjtőterület fajlagos vízszállítása megnövekedett. Mindenekelőtt röviden ismertetem az árvíz jellemző adatait: Az áradás rendkívül hirtelen és heves volt, növekedése napi 300 cm-t is elért. Noha az árvíz Tiiszabecsnél csak december 31-én tetőzött, már 30-án átszakította Tiszaibecsnól a magyar-szovjet 'határ felett mintegy 1 km-re a balparti gátat és hatalmas területeket öntött el, amelyek nagyobbrészt magyar területre estek. A később bekövetkezett ti vadari gátszakadás tárgyunk szempontjából, súlyos következményei ellenére som jelentős, mert a tetőzés után következett be. Annak ellenére, hogy Tisza.becs felett a gátszakadás folytán még a tetőzés előtt hatalmas víztömegek zúdultak ki az árvízi mederből, az árvíz Tiszabecsnél 65 cm-rel, Tivadarnál 60 cm-rel múlt felül minden eddig észlelt árvízszintet; Vásárosnaménynál pedig csak 12 cm-rel maradt az eddig észlelt legnagyobb vízállás alatt. Lejjebb, a mellékfolyók lényegesen kisebb áradásai következtében az árhulláim ellapult. Az ármennyiség megnövekedését megvilágítják a következő adatok: Tiszaibeosnél a tetőző vízmennyiség 3300 m7sec volt, töltésszakadások nélkül feltételezetten pedig közel 4000 mVsec lett volna, míg az eddigi legnagyobb érték 2800 mVsec volt. Az árvízmennyiség e példátlan megnövekedésének fő oka elsősorban az időjárási viszonyoknak az áradás időpontja körüli rendkívül kedvezőtlen alakulása volt- (1. ábra.) Ezt a rendkívüliséget a példátlan deéembervégi felmelegedés, a velejáró olvadás, és a szokatlanul nagy csapadék jellemzi. A Tiszabecs környéki csapadókadatokból következtetve' feltehető, hogy az Erdős-Kárpátokban átlag 120 mm volt a decemberi csapadékösszeg. Ez az I. sz. tablázat szerint az évi átlag 12%-a, pedig a decemberi átlag általában csak az évi átlag 5,5%-át éri el. Ezek szerint az 1947 december havi csapadékösszeg az Erdős-Kárpátokban az átlagosnak körülbelül 210%-a volt. Az árvíz oka tehát a heves ós meleg eső okozta olvadás volt, hiszen a decemberi csapadékösszeg nagyrésze is a hó utolsó napjaiban meleg eső alakjában hullott le- Szélsőséges időjárási viszonyok ilyen összetalálkozása okozta azt, hogy a vízgyűjtőterületen az idő és a területegységre számított lefolyásra kész csapadékvízmennyiség valószínűleg minden eddig ismertet felülmúló mértékű volt. Természetesen az előzőleg átfagyott talaj miatt a lefolyási hányad is az ilyenkor — tartós i'agy utáni hirtelen olvadáskor — szokásos szélső értékét érhette el. Ez a két körülmény együttesen a fajlagos vízszállítás megnövekedését okozta. Az 1947—48-i árvizet a fentiek alapján a jövőben mértékadó árvíznek tekinthetjük. Természetesen a közvetlenül észlelt és rögzített tényleges árvízszintet azonban még nem tekinthetjük mértékadó árvízszintnek, mert a tetőzés előtt bekövetkezett gátszakadások nélkül az árvíz a kérdéses szakaszon jóval magasabb lett volna. További munkánkban azt a számított mértékadó vízszintet határoztuk meg, melyet az ismertetett árvíz gátszakadások bekövetkezése nélkül ért volna el- Ezt a munkánkat Kobély József, Mátrai István és Papp István előzetes tanulmányai alapján végeztük. Eljárásunk részletei az orosznyelvű szövegben találhatók. (2. és 3. ábra.) II. A volt borsodi nyiltártér elgátolása folytán számítható mértékadó árvízszint meghatározása. » Az úgynevezett borsodi nyiltártér volt a Tiszának utolsó nagyobbméretű ártere- (4. ábra.) Begátolására csak 1936 után került sor, és a munkálatok befejezése csak a közeljövőben várható. A töltések teljes biztonsági mérettel való kiépítésénél 1 elmerült a kérdés, vájjon a töltések koronamagasságának megállapítása milyen mértékadó árvízszintre történjék, hiszen nem volt kérdéses, hogy a borsodi nyiltártér kizárása után és ezáltal a meder összeszűkülése folytán a legnagyobb árvizek szintje, és így az előfordult legnagyobbtömegű árvíz újbóli előfordulása esetén a mértékadó árvízszint is jelentősen növekedni fog. A kérdés tár gyalásánál előrebocsátandó, hogy a borsodi nyiltártér folyamatban lévő és befejezés előtt álló begátolása nem teljes mértékű, azaz Poroszlónál még mindig jelentős szélességű hullámtér marad nyitva. Mivel pedig a poroszlói széles hullámtér kizárására belátható időn belül sor nem kerül, a borsodi nyiltártér clgátolásának mértékéül a jelenlegi és a 4- ábrán feltüntetett helyszínrajzon ábrázolt védtöltósvonalozást kellett alapul venni és a számított mértékadó árvízszintet a gyakorlat céljára erre vonatkozólag megállapítani. Miután, mint már említettem, a borsodi nyiltártér kiküszöbölésének kérdése sokáig elhúzódott, az elgátolás után várhaló árvízszintemelkedés kérdése hosszú ideig izgatta a vízimérnökök fantáziáját és így a kérdésnek egész irodalma keletkezett. Foglalkozott vele régebben: Bogdánfy (190G. A természetes vízfolyások hidraulikája II. 110. o„ és Vízügyi Közlemények 1916., 168. o.) Farkas L. (Vízügyi Közlemények 1915. 265. oldal), id. Maurer Gyula (Vízügyi Közlemények, 1916., 167. o.) és 1928-ban a sátoraljaújhelyi folyammérnöki hivatal. A kérdés 1935-ben lett először idő zerű, mikoris a borsodi nyiltártér védtöltésezésének kérdése és a vonatkozó tervek elkészítése szőnyegre került. Ebből az alkalomból készítette aiapos tanulmányát a volt Vízrajzi Intézet, („Tanulmány a bosodi nyiltártér elgátolása után a Tisza elgátolt szakaszán várható árvízszint emelkedéséről" — 220/1935. V- I. szám. szerzője Sikó Attila.) A Vízrajzi Intézetnek a földművelésügyi miniszterhez felterjesztett tanulmányát bíráló megjegyzéseivel kiegészítette és gyakorlati célból módosította — és így tulajdonképpen újabb tanulmányt készített — dr Benedek József, a földművelésügyi minisztérium Víz ügyi Műszaki Főosztályának akkori vezetője. .269