Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

9-10. szám - A vízrajzi kutatómunka jelentősége a magyar tervgazdálkodásban

a szovjet és a francia kutatók eredményeire hivatkoznunk. (Poljakov, Maskjevics, Frolow, Coutagne.) A termőtalaj védelmével és a drága víziópítmények fenntartásával kap­csolatban terelődött rá a figyelem a hordalékkeletkezés (falajle,sodrás) és horda­lókimozgás (hordalékszállítás) kérdéseire. Ez az aránylag fiatal munkaterület ma az érdeklődés homlokterében áll. Ez óv szeptemberében a Vízépítési Kutatásügy Nemzetközi Szövetsége grenoblei ülésének napirendjére tűzte. A folyóvizek és iszapjuk vegyi összetételénelk és szennyeződésének, a víz­hozam és évszakok szerinti változásuknak tanulmányozása mind mezőgazdasági, mind ipari szempontból fontos. A folyóvizek tisztaságának védelme számos ipari országban élvonalbeli kérdéssé lett. Hollandiáiban pl. az elsósosodás veszedelme miatt ia felszíni vizek klórtartalmának rendszeres ellenőrzése is vízrajzi feladat. Megemlíthetem a folyómedrek alakulására és vándorlására irányuló pota­mológiai tanulmányokat is, amelyek az okszerű folyószabályozás alapjai. Szovjet­orosz, indiai és amerikai kutatók laboratóriumok seregében (a leningrádi Timo­nov-laboratórium, Poona, Vicksburg, stb.) és a természetben párhuzamosan für­készik a folyók életének titkait. A vízhasznosítások veszedelmes ellensége a jég. A leningrádi Altberg tanít­ványain kíviil számos balti állambeli, skandináv és kanadai tudós kutatja a jég­jelenségek törvényszerűségeit, hogy az ellenük való küzdelem minél tökéletesebb lehessen. Az eredmények gyakorlati alkalmazásának alapja azonban a vízrajzi adatgyűjtés és feldolgozás. Ez a távolról sem teljes felsorolás is mutatja a vízrajzi kutatás forradalmi átalakulásának elérkeztót. Az átalakulás vastörvényét leginkább talán a közúti közlekedés példájával világíthatom meg. Amint ott a gépkocsi megjelenését elengedhetetlenül követte, — előbb vagy utóbb, de biztosan, — az úthálózat átépí­tése, a benzinkutak, javítóállomások, iitjelzések százainak és ezreinek megjelenése az országutak mentén, a fenntartási szolgálat és a közlekedósrendószet korszerűsí­tése stb., éppúgy vonja maga után a vízi tervgazdálkodás a vízrajzi szolgálat megújulását. Világszerte a vízrajzi szolgálat regionális megosztásával és népes hidrológus-gárda munkábaállításávail. igyekeznek a fokozott követelményeknek eleget tenni. Nem hivatkozom e tekintetben a Szovjetunióra, amelynek mérhetet­len területe egészen természetessé tette a vízrajzi intézetek sorozatának felállítá­sát, hanem Csehszlovákiát említem, ahol a Központi Vízrajzi Intézet irányítása alatt négy vízrajzi osztály végzi az adatgyűjtést és feldolgozást. És, — hogy csak a népi demokráciáknál maradjunk — megemlítem Lengyelországot, ahol a varsói műegyeteim hároméves hidrológus-tanfolyamon képzi ki a széleskörű vízgazdálko­dás megindításához szükséges specialista mérnökgárdát. A rohamos fejlődóst természetesen a vízrajzi évkönyvek és tudományos kiadványok sorozata tükrözi. A nemzetközi tudományos tapasztalatcserét a Nem­zetközi Geodéziai és Geofizikai Unió kebelében működő Nemzetközi Hidrológiai Szövetség szolgálja. Bennünket talán még ennél is közelebbről érdekelne a balti államok hidrológiai kongresszusainak újbóli megindítása, — a két világháború között hat volt, — mert némileg kibővítve a népi demokráciák szakköreinek találko­zására adhatna lehetőséget. Közlönyünknek ez a száma a magyar hidrográfusok legjobbjainak dolgo­zataival bizonyítja, hogy a nemzetközi együttműködésből mi is méltán vehetnők ki részünket. Vásárhelyi Pál, Révy Gyula és Bogdánfy Ödön tanítványai vagyunk és 1886-ban szervezett Vízrajzi Osztályunk korban a második Európa hasonló ren­deltetésű tudományos intézményei között. Ez a mult a legkamolyaljJ) biztosítéka a magyar vízrajzi kutatás jövőjének. Lászlóffy Wóldemár dr.

Next

/
Thumbnails
Contents