Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - LUKÁCS ANDOR: A Sión végzett vízhozammérések tanulságai

VÍZRAJZ A Sión végzett vízhozammérésekkel és a siófoki zsilipnél leeresztett víz hatásával foglalkozik az alábbi tanulmány. A Sió különleges helyzete tudományos szempontból újszerű árhullám vizsgálatokat tett lehetővé. A tanulmány eredményei az ötéves terv végrehajtása során hasznosíthatók részben a Sió csatornázási feladataival, részben a hajózás biztosításával kapcsolatban. v D c 551.4g2.2i5 + 532.56:626.22 A Sión végzett vízhozammérések tanulságai* LÜKACS ANDOK A siófoki zsilip és hajózsilip megépítésével megindított Sió-csatornázás számos olyan feladatot vetett fel, amelyek megoldása a hidraulika körébe tartozik. A felső végén zsilippel lezárt Sió pedig olyan, a természetben elvégezhető kísérletekre adott alkalmat, amilyenek ritkán adódnak a hidraulikai kutatás folyamán. Természetes törekvés volt tehát a Vízrajzi Intézet, illetve később az abból alakult OVH. Vízrajzi Osztály részéről, hogy a fenti adottságokat kihasználja és a lehetőség szerint minden mérést és észlelést elvégezzen, ami egyrészt a Sió-csatornázás további tervezéséhez, másrészt általánosabb következtetések levonásához szolgáltathat adatokat. Ezeknek a kutatásoknak első részloteredményét kívánja ez a tanulmány ismertetni. A Sió a Balatont köti össze a Dunával. Tulajdonképpen a Balaton fölös vizét vezeti el. Ezt nem számítva a Bakony keleti nyúlványától a Mecsekig terjedő közvetlen vízgyűjtőjével a Dunántúl egyik legnagyobb vízfolyása. Vízjárás szempontjából két szakaszt különböztetünk meg rajta. Az egyik a siófok-mediniai, a másik medina-dunai torkolati szakasz. A felső szakaszon általában a Balatonból, valamint a mellékvízfolyásokból befolyó vízmenynyiségek határozzák meg a folyó vízállását, hacsak nincsen a Dunán nagyvízállás; az alsó szakaszon a Duna vízállásának a befolyása inár középvízállásánál is érvényesül. Most csak az első szakasszal — a siófoki zsiliptől Medináig terjedő résszel — foglalkozunk. A Sió tanulmányozását 1948 márciusában kezdtük el- Ebben a hónapban a siófoki zsilip zárva volt. A közvetlen vízgyűjtőből származó vízhozamot mértük Mezőkomáromban (22-112 folyókilométer), Simontornyán (47-533 km), Borjádon (74-295 km) és Szekszárdon (102-600 km). Májusban, júliusban, augusztusban, szeptemberben, októberben és novemberben azonban már a Balatonból történt vízeresztések alkalmával mértünk vízhozamot a fenti négy helyen kívül Siófokon is (0-0 km). Ezekkel a méréseikkel egyidőben a vízállást is megfigyeltük Siófokon, Jutón, Mezőkomáromban, Ozo rán, ToJnanémedin (a Kapós torkolatánál), Simontornyán, Pálfán, Sárszentlőrincen, Borjádon, Kölesden, Medinán, Sióagárdon (a Sár,vizén) és Szekszárdon. A balatoni vízeresztés okozta árhullám észlelése végett a mérceleolvasásokat naponta tizenkétszer, mindig a páros 30 m'/sec., .Debit Mezokomarom Fig. l/a. ábra. Simontornya 20 X Víztömeg mVsec Oebi Fig. L"b. áibra. gésének, a h = f (Q) függvény grafikonjának megállapítása volt a vízmérési szelvényekben. Ez elegendő pontossággal sikerült is (1. a—c. •A Magyar Hidrológiai Társaság 1949 június hó 32-i iilósón elhangzott tflőadás. ) Expériences acquises á l'occasion des mesuret effectuées sur le Sió. Par A. Lukács. (Résumé dans na<tr« nunaéro proohain.) órában végeztük. Ezáltal kétóránként átlag 8— 12 km távolságra az egyidejű vízszíneket rögzítettük. Az első feladatunk, mint hasonló esetben mindig a vízállások és a vízhozamok összefiig2b y