Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

9-10. szám - A vízrajzi kutatómunka jelentősége a magyar tervgazdálkodásban

A vízrajzi kutatómunka jelentősége a magyar tervgazdálkodásban Mióta ember él a földön, folyik a harc a víz'ellen ós a vízért. Ennek a küzdelemnek, mint minden küzdelemnek, az alapja csak az ellenfél kiisjnerése lehet. Ez röviden a vízrajzi kutatás feladata. A művelődéstörténet lapjai a legrégibb időktől tele vannak a ragyogó víz­építési alkotások leírásával. De mindegyiküket megelőzte a hidrológus kutató­munkája, amely nélkül sohasem jöhettek volna létre. Vagy talán nom nevezhet­jük joggal hidrológusoknak azokat az elődeinket, akik már Kr. előtt 2000 évvel a nilométereken végzett megfigyelések alapján irányították a Nilusvölgy mező­gazdasági termelését? A vízrajzi kutatás azóta is az élet és a tudomány legszélesebb köreit érinti. Ha azokra a feladatokra vetünk egy pil antást, amelyeknek megoldása ötéves tervünkkel kapcsolatban napjaink vízrajzi kutatóira vár, elsősorban a víz­gazdálkodás világszerte megfigyelhető gyökeres átalakulására kell gondolnunk. Amíg a múltban magáiban álló feladatnak tekintették egy-egy öntöző- vagy hajózó­csatorna, völgyzárógát vagy vizierőmű építését, ma nemcsak egyes vízfolyások, hanem egész vízrendszerek aktív és passzív vízgazdálkodási kérdéseit átfogó terv szerint, egységesen oldják meg. A természet erőit meghódító mérnök „kézben akarja tartani" az utolsó csepp vizet is: a természet vízháztartásának tökéletes átalakítása, szabályozása a cél. Ezzel kapcsolatban a vízrajzi adatgyűjtés súly­pontja a vízállások egyszerű feljegyzéséről a lefolyó vízmennyiségek számbavéte­lére és a lefolyása jelenségeik időbeli alakulásának nyilvántartására tolódott át. Ez természetesen újszerű észlelések bevezetését és főképp az adatfeldolgozás gyökeres átállítását tette szükségessé. A víz körforgását befolyásoló, méréssel meg nem fogható számos tényező miatt hónapról-hónapra fel kell állítani a vízháztartási mérleget. A vízirajzi munka tehát nemcsak tömegében növekedett meg, hanem ter­mészetében is teljesen átalakult. A fokozott igények miatt nem elegendő a felszíni vizek megfigyelése. For­rás- és kútkataszterek felállítása ós a. felszínre törő víz folyamatos mennyiségi és minőségi ellenőrzése ma már magától értetődő vízrajzi feladat (vízbősóg, hőfok, vegyi összetétel, bakteriológiai vizsgálatok). Az öntözéses gazdálkodással, továbbá a vízszerzéssel kapcsolatban mindinkább fokozódik a talajvízszínmegfigyelések jelentősége. A talajvíz szintjének függőleges irányú változásai mellett a talajvíz vízszintes irányú mozgásának ismerete mind vízgazdálkodási, mind vízépítési szem­pontból rendkívül fontos. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vízkörforgás légköri ágát sem. A csapadék és a párolgás, továbbá az őket befolyásoló elsődleges mete­orológiai tényezők mind tárgyai a vízrajzi kutatásnak. Számos országban, így a Szovjetunióban, Svédországban és Lengyelországban is. közös intézmények ápolják a vízrajzi és meteorológiai tudományokat. «. Különösen a fejlett vízgazdálkodású országokban, pl. a Szovjetunióban, Svéd­országban, Franciaországban, Csehszlovákiában, stb. már nemcsak a statisztika mód­szereivel, mintegy statikus állapotában vizsgálják a természet vízháztartását, hanem segítségül hívják a valószínűségszámítás és a perióduskutatás eszközeit, hogy bepillantsanak a jövő várható alakulásába is. E tekintetben talán elegendő 257

Next

/
Thumbnails
Contents