Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - ERŐS PÁL: A pontyos tógazdaságok takarmányozásának törvényszerűségei és tervgazdálkodásunk új irányelvei

Határozzuk meg először a régi számítási mód szerint a maximális hozamhoz szükséges takarmánymennyiséget a 2. és a 0. egyenlet alapján: -I r = bx + c, innen es így , * 1 1 I) = tg' « = — = TTv 2.5 0,4 Vezessük le az összes-hozamok AE parabolájának egyenletét: Legyen egy másodfokú parabola egyenlete: y = A x- + üx + C ha x = 0, akkor esetünkben y — c, azaz (' = c, dy ha « = 0 és = te« = 0,4. azaz ~ = 2Ax + H. d.x akkor fi = tg « = 0,4 — - — b, ha x = 15c és '

l;

/ = 0, azaz 2«.t 4-b = 0, ax akkor = 15c. b A halhozamok görbéi. Ofe Kurvert der rischertrayeo. tk. JL A. . 0 -(00 200 300 400 5Ó0 600 700 800 900 1000 1100 1200 1300 14001500 Kg X Fig. 1. ábra. közvetlenül é< Közvetve kárbaveszcí tápláléknnennyiségek ábrázolása. IHc Dnrutclhmn (U-s unnntbelbahrcv und rprwittcltrii X aclmt u t/srcrhisfrs. A 3. ábrán látjuk, hogy a várt AC egyenes helyett az AE parabola mentén kaptuk a tényleges halhozamokat, itt tehát egy 7'i terület veszteségként mutatkozik. Ez a terület nem más, mint az eleségmennyiség fokozásával előállott takarmánypazarlás, vagyis a közvetlenül kárbavesző táplálékmennyiségnek halhúshozambeli ellenértéke. A Ti terület a valóságos takarmányhozamot jelenti. A Ta az eleségmennyiség fokozásával (az optimális népesítés mértékszámának emelkedésével) szükségszerűen emelkedő súlyfenntartó táplálékot, illetve ennek halhúshozambeli ellenértékét, másként a közvetve kárbavesző táplálékot, illetve ennek halhúshozambeli ellenértékét jelenti. Ti a halak növekedésére ható effektív takarmány halhúshozambeli ellenértéke. 'A két utóbbi terület összege: T

s + 1\ = T* 7. Az előzőekben említett feltételünk szerint a közvetlenül és a közvetve kárbavesző táplálék optimális népesítésnél egyenlők egymással: 7, = T

3 <S. Vizsgálati eredményeinket összegezve megállapíthatjuk tehát egyrészt, hogy a takarmányozási együttható nem állandó, másrészt, hogy a takarrnányhozamot bizonyos veszteségek terhelik. Az eddigi halhozamszámítási módok nem felelnek meg, újat kell bevezetnünk, és ezzel kapcsolatban felül kell vizsgálnunk a takarmányozás gazdaságosságának kérdését. Ennek megfelelően vezessük be és vizsgáljuk meg mindenekelőtt a takarmányozás gazdaságosságát kifejező ? együtthatót. (4. ábra.) A takarmányozás gazdaságossági együtthatója vizsgálataink szerint legjobban az AE és az AH' parabolák ordináta különbségeinek és az alkalmazott táplálékmennyiségeknek arányával fejezhető ki. Lássuk következő fejezetünkben az ennek meghatározására vonatkozó részletes számításokat. A z ú j h a 1 li o z a m s z á m í t á s i ni ó d elmélete. Alap feltételünk: .Vniax = 4c

, 9) azaz a maximális-hozam eléréséhez 25% természetes-liozam szükséges. m x' 0 100 200 300 400 500 600 700 K9A9 (P*l) takarmányozás gazdaságos ségi együtthatójának változása Die Á'nderung des WirtschafllichkeitsquoHens p" .250