Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - SZABADOS ANTAL dr.: A halak érzékszervei

-Hogyan győzi Xe a hal a mozgó, áramló víz ellenállását, hogyan sza bályozza a hal úszóhólyagjának belső nyomását pontosan olyan mértékűre, amilyen az adott mélységben a testfajsúly és a víznyomás különbségénjak kiegyenlítésére szükséges, hogyan érzi meg a víz legkisebb rezzené sét, a víz mozgását, sodrási, áramlási irányát, mi teszi lehetővé a hal úszását? Mindezekkel a kérdésekkel foglalkozik az alábbi tanulmány. A halak érzékszerveinek, azok működésének pontos ismerete feltétlenül szükséges a tervszerű haltenyésztésnél és ugyan­akkor a kémiai, fizikai és biológiai jelenségeknek nagyszerű összhangja tanácsot adhat a kémikusoknak vízvizsgálataiknál (a hal észreveszi az igen nagy hígításban levő szennyeződéseket i-s), a fizikusoknak a víz fizikai tulajdonságainak felismerésénél (a halak hőérző testecskéinek működése nyomán), hidraulikai kísérleteinél (a halak mozgási törvényszerűségeinek kutatásával) és a biológusnak az élet törvényszerűségeinek felismerésénél. U. r>. C. 597:591. 47/48. A halak érzékszervei* SZABADOS ANTAL Az érzékszerveknek az egyéni élet fenntar­tásában döntő fontosságuk van. Ahol élet van, ott érzékelés is van. Az egysejtű lények legegy­szerűbb esetben egész sejtállományukkal érez­nek, 'azaz az egész sejtplazma fogja fel a kül­világról érkező ingereket. Gyakran találunk, azonban már itt iis az egyes ingerek felfogására különböző különleges sejt-szerveket. Minél ma­gasabb szervezettségű, minél magasabbrendű az élő lény, tehát az egyén, annál elkülönültebb, bonyolultabb az érzékszervek rendszere is. Bármilyen legyen azonban az érzékszerv fejlettsége, felépítésének szerkezete, az azonos inger felfogására alkalmas érzékzerv működésé­nek alapelve, princípiuma az egész élő állat­világban ugyanaz, mert minden érzékszerv csak adaequát, neki megfelelő ingert iőg fel és mert minden érzékszervre érvényes a minden vagy semmi törvénye, az ingerinennyiség törvénye, TALBOT (a megszakított ingerlés) törvénye és ennek kiegészítőjeként WEBER (arányos inger­különbség) törvénye, A külvilágból igen sok hatás éri az élő szer­vezetet. Ezek a hatások tulajdonképpen külön­féle energiahatások, amelyek közül azokat^ amelyekre felel, reagál -a szervezet, ingereknek nevezzük. Az élő szervezetre ható energiák lehetnek, 1. mechanikaiak, 2. termikusak, 3. sugárzóak és 4. kémiaiak. Ezeknek az egymás­tól különböző minőségű energiáknak, mint in­gert keltő behatásoknak a felfogására különböző felépítésű és szerkezetű felfogó-késziilékek, re­ceptorok, az érzékszervek szolgálnak. A minősé­gileg négyféle hatóenergia felfogására hétféle érzékszerv szolgál, éspedig: a mechanikai inge­reket a 1. tangoreceptorok, vagyis a tapintás szervei, 2. a statoreeeptorok, a helyzet- és egyen­súlyérzés szervei, 3. -a phonoreceptorok, a "hal­lás szervei; a termikus ingereket, 4. a thermo­receptorok, a hőérző szervek; a sugárzó ener­giát,5. a photóreceptorok, a látás szervei; végül a kémiai energiát, 6. a stiboreceptorok, a gáz­nemű vegyi energiákat érzéklő szaglás és 7. a gustoreceptorok, a folyékony halmazállapotú vegyi energiákat érzékelő ízlelés szervei fog­ják fel. A modern élettani beosztás már át­* A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szak­oszfá'yánaik 1949 szeptember hó 1-i ülésén elhangzott előadás. csoportosítja összefüggési ós működési alapon ezeket az érzékszerveket és a látás, hallás, szag­lás. ízlelés érzékszervén kívül csak bőrérzékszer­veket és szer vérző-szerv eket ismer. A bőrérzék­szervekhez sorolja a tapintás, hőérzés, fájdalom­érzés, és a felületi lokalizáció, hely-érzés szer­veit, míg a szervérző szervekbe foglalja össze az ú. n. kinaesthetikus, mozdulat, mozgás- és helyzetérzés összes szerveit, amelyeket együtte­sen proprioceptiv érzékelésnek is nevez. Vizsgáljuk meg, vájjon a halnak, a mi életünktől olyan elütő, különböző életelemben élő eme hidegvérű gerinces lénynek megvannak e mindezek az érzékszervei, milyen fejlettsé­gűek és milyen szerepet játszanak a hal életé­nek irányításában, azaz milyen mértékben segí­tik elő annak az egyensúlynak, annak a törté­néssorozatnak a fenntartását, amely a hal éle­tét jelenti!? Az egyes érzékszervek tárgyalásánál már mi is a modern élettani beosztást követjük, mert így a hal érzékszerveinek jelentőségéről alkot­ható kép is egységesebb és áttekinthetőbb lesz. A hal életeleme a víz, ez a levegőnél sűrűbb, nehezebb, ellenállóbb és még sok más tulajon­ságában is attól eltérő közeg. Ebben kell észre­vennie, érzékelnie az élelmet, hogy életét fenn­tarthassa, hogy fejlődhessen, de az ellenséget is észre kell vennie, hogy elkerülhesse a megsem­misülést. De nézzük egyenként az érzékszer­veket! 1° A halak látásának szolgálatában az óriási hal-világ egyes tagjainál fajonként is a legkülönbözőbb berendezésű fényérzékelő szer­vek állanak. Míg a lándzsa-halnak csak a gerinc­csatornája körül találunk néhány fényérzékelő szem-sejtet (1. ábra) elszórva az ependymában, különállóan egymagukban képviselvén a gerin­cesek bonyolult felépítésű invertált, fordított szemgolyóit, addig a fejlettebb hal-genusokban már mindinkább megalakul a páros bulbus oculi, az invertált, a fénybehatolás irányának hátat fordító fényérző retinasejtekből és a segéd­szervekből, mint a cornea, a lencse, az üvegtest, stb.-böl felépült páros szemgolyó. De a halak látása nem a szín és a kép, mint inkább a vilá­gos- és sötét észrevevésének, tehát a fényárnya­Sinnesorgane der Fische. Von Dr. A. Szabados. (Auszug S. 234.) .222

Next

/
Thumbnails
Contents