Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - HORTOBÁGYI TIBOR dr: Az Euglena Ehrenbergii Klebs hazai előfordulása és bioszociológiai szerepe

Az Euglena Ehrenbergii K 1 e b s. n. f. minor Hortob. előfordulási adatai: Szerző Gyűjtőhely Entz-KottászSebestyén Hortobágyi T. Palik P. >1. I'ákh E. Szabados A. Szabados M. Tihany Fonyód. Balatonboglár, Bellye Pomáz Szentniihály telek Magyaróvár Sziglige'. Tihany Biotop Seston Seston Seston Seston Detritus Seston, Detritus Méret 1-29— 176x 15—26 // 170x 27 u sl70x 25 íli—98x I 10—18« 90—100; xl5—16« ; ó n a p o k V VI vu VIII IX X XI XII 1 + + + + + + + + > + Az Euglena Ehrenbergii Klebs. előfordulási adatai: Szerző (iyüjtöhelv • Iiiotóp méret H ó u a p o k Szerző (iyüjtöhelv • Iiiotóp méret I II III IV V VI VII VIII IX X ; XI jXII Hortobágyi T. Nagyfa Seston :iu2x3o« + Szabados M. Szeged Nagyfa Tihany (Belső-tó) Seston Detritus 270x2 lu + + + + Megvizsgálandó: Francé R. Kis-Balaton + f + A sejtek mindkét végükön lekerekítettek, szalagalakúak, élénk metabolicus mozgásúnk. Hosszúk 90—176 szélességük 10—27 .". A példányok szélességüknél 6—8-szor hosszabbak. A periplast felülete finoman, olykor csupán alig észrevehetően (Eau de Javelle kezeléssel) csavarvonal szerűen csíkozott. Stigmája nagy. néha ujjszerűen elágazó. Számos cihromatophorája apró korongalakú. Paramylonszemei szintén korongok, de hengeres botalakúak is lehetnek. Olyan egyedeket is megfigyelhettünk, melyekben hiányoznak. Olykor a hengeralakú parainylon a 68 ,

u hosszat, 11 .

u szélességet is elérheti. FJagelluma a testhossznál rövidebb. Pyrenoidája nincs. Hazánkban az eddigi gyűjtők az év minden hónapjában megtalálták. Egy-egy biotopban az év összes hónapjából azonban még nem került, elő. A .szennyezettel}!) vizeket kedvöli. (2. ábra.) Bioszociológiai jelentőségére vonatkozóan főképen Entz-Kottász-Sebestyén és Hortobágyi (in ]itt.) megfigyelései tájékoztathatnak. A t hanyi nyíltvízi, iszapos aljzatú szesztonban kisebb megszakítással 111—XI. hónapokból került elő. Jelentősebb tömegben csupán augusztusban élt. Ekkor a Flagellaták között tömege alapján az 5. helyen állott. Az ostorosok évi tömegsorrendjében a 8. volt. A többi mikroszervezetet :s /figyelembe véve, biocönotikai jelentősége kicsi. Balatonbogláron, a homokos aljzatú nyíltvízi szesztonban VI—IX. hónapokban élt. Gyakoribb volt június—júliusban, A többi hónapban igen ritka, alig került a szem elé. Balatonbosláron a mennyiségileg alig számottevő Flagellata csoportnak egyik ritkább tagja. 'Más biotópokban való előfordulása mennyiségileg a balatonihoz hasonló. A legnagyobb elszaporodása. nyárra esik. Halászatilag jelentős előfordulási helyeken, mint a Balatonban, holtágakban, a halivadékok táplálkozása szempontjából — legalább is a szesztonban — gyakorlatilag kevébbé jelentős, cönoxen sziervezet. A tőalak, a nagyméretű Euglena Ehreubergii Klebs hazánkból biztosan csupán Szeged környékéről és a tihanyi Belső-tóból ismert. Hortobágyi a Szeged melletti, Tápé és Algyő közti Nagyfa Tisza-halovány szesztonjában júniusban találta s ott igen ritka volt. Mérete: 302X30 .». (1939. col. 178). Szabados Margit példányai a szeged; Cserepes-sor tóból (VÍ). Vértóból (VI), Nagyfa-holtágból (VI—X) és a tihanyi Belső-tóból (VI—VII) valók. Szerinte „Detritusban nagy számmal jelenik meg" (1936:56). Mérete: 270X21 (1. ábra.) IRODALOM: 1. Enti'-Kaltász-8ebestyén (1937): Magyar Biol. Kut. Munk. IX. Tihany. 1—144. 2. Francé (1897): A Balaton Tud. Tanulni. Eredni. II. 1. Budapest. 1—5(i. 3. Hortobágyi (1942): Bot. ICözl. XXXIX. Budapest. 57—85. 4. Hrotobágyi (1943): Magyar Biol. Kut. Munk. XV. Tihany. 75-127. 5. Hortobágyi (1944): Albertina I. Budapest, 65—112. 6 .Pálig (1941): Borbásia III. 1—3. Budapet. 1—22. .7 'H. Páqh (1933): Acta biol. II. 3. Szeged. 233—236. 8. Szabados A. (1948): Disáertationes Inst. Bot. Sy.st. Univ. Buapestiensis. 2. 1—38. 9. Szabados M. (1936):: Aeta biol. IV. 1. Szeged. 49—95. 10. Szabados M. (1939): Magyar Biol. Kut. Munk. XI. Tihany. 278—286.