Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - VESZPRÉMI BÉLA dr: Adatok az Anabaenopsis Arnoldii Aptek. biológiájának ismeretéhez

szaporodásba kezd. Kedvezően játszik közre a víz hullámzása is, mely a hosszabb fonalakat állandóan szétszakítja, miáltal egyre több egyed keletkezik- A víz melegedése elősegíti a gázvacuolumok képződését is. Ez a gázzal telt algatömeg, lia a víz nyugodt, lassan felfelé emelkedik, Különlegesen kedvező körülmények között, teljes szélcsend esetén a neustoriban vízvirágzást okoz. A Sóstón a faj hirtelen nagytömegű megjelenése laikusok számára is meglepő. Nemcsak egyszerű tenyészeti-színezetváltozásról van szó ilyenkor, hanem komoly „rajzásról", amit K. Lampert a következőképp jellemez: „.. - a mikroorganizmusok ilyenkor sűrű, puszta szemmel is észlelhető felhőket alkotnak, melyek bizonyos mélységig terjednek."

7 A rajzás kialakulását, erősségét és időtartamát az időjárási viszonyok döntően befolyásolják. Az 1944-es évben, az előző két esztendőhöz viszonyítva aránylag későn, szeptember közepén, illetőleg a hónap második felében figyeltem meg egészen gyenge rajzást, melynek főokát a hideg, rendkívül csapadékos nyári időjárásban vélem megtalálni1943-ban már július hónapban az A. Arnoldili faj dominált a fitoplanktonban. Augusztus végére a vízállás felére süllyedt, olymértékű rajzás alakult ki, valósággal kanalazni lehetett az algák milliárdjait. (Literenként 0.5 cem volt az algák nyerstérfogata 15 percnyi centrifugáiés után, 1500 percenkénti fordulat mellett.) Hogy milyen kilengést okozott ez a „producens-túlszaporodás" a tó életében, a biológiai egyensúlyt mennyire felborította, mutatja az a tömeges halpusztulás, amely a rajzás végén bekövetkezett. Közvetlen előidéző oka. a fellépő oxigénhiány volt. Bár régebben is tapasztaltak hasonló halpusztulást egyes tógazdaságokban ezen évszakban, csak újabban Maucha Rezső professzor vizsgálatai derítettek fényt az alapokokra.

8 Eszerint a nyári napforduló táján s utána még egy ideig a napsugarak egészen a fenékig meddő fényintenzitással világítják át a sekélyvizeket. Az algák széndioxid-asszimilációja teljesen szünetel, csak a disszimiláció folyik, amely a konzumens szervezetek mellett ilyen óriási tömegű producens oxigén-termelő működése hiányában, az életegyensúly katasztrofális felborulásához vezet. Gondoljuk csalk el, hogy a hihetetlen tömegű alga egész napon át csak oxigént emészt fel, anélkül, hogy utánpótlásról gondoskodás történnék, legfeljebb a korareggel! és késő esti órákban nyílik mód asszimilációs tevékenységre, amikor a megvilágítás optimum körül van! Erőteljes rajzás kialakulásához szükséges a víznek 20 C° fölé való melegedése. A faj tenyészeti-idéje nálunk 2—2.5. legjobb esetben .'1 hónapra tehető (4. ábra). A kitartósejtek csírázása júliusban kezdődik a víz fenekén. A vegetatív sejtekben keletkező gázvacuolák fajsúlycsökkentő működése folytán a néhány sejből álló fonalak lassan felemelkednek a planktonba. Ha a víz hőmérséklete megfelelő, gyorsan elszaporodnak, augusztus második felében rajzás, illetve vízvirágzás alakul ki, * A víz, kémiai összetételét tekintve: nátriummagnéziumhidrokarbonátos, 1062.3 mg/l összes sótartalommal, viszo-nyOag sok kloridot tartalmaz (Maucha R.. 1923), pH értéke: 7.6—8.0 között változik. Egyeds/anr. Indiv.'duenzahl /VecSton Plankton ! l l i i i i denthos ' v Honaook I í III '. IV V Vi VII VIII V X XI XII Monalen Fig. 4. áfora. Az Anaibui«m>]>si« Arnoldii tenyészett ideje a sziéke9feh»r™.ri Sóstóban. V"yetatioiv:perioclc der Art A. Amoldii im Salzsce v. Székes/fehérvár. majd a vegetatív sejtek elpusztulnak, a kitartósejtek pedig az iszapba süllyednek le. (1943. I. 2-án gyűjtött iszapmintában, az iszap egy cseppjében 4—5 kitartósejtet is számoltam.) Visszatérve a rajzásra, megemlítem, hogy abban elenyésző számban ugyan, de más algafajok is résztvesznek. Nevezetesen a Microcystis marginata (Menegh.) Kiitz és a Microeystis flos-aquae (Wittr.) Kirchn. A rajzás vége különösen érdekes. A- kezdetben inkább.sárgászöld szín kékeszöldbe megy át. Anabaenopsis egyedek -mellett t. i. az Aphanisomenon flosaquae (L.) Ralfs. egyedei jelennek meg egyre nagyobb számban, míg végül teljesen átveszik az Anabaenopsis szerepét. Az Aphan'somenonrajzást eddig minden alkalommal megfigyeltem, úgylátszik szoros összefüggésben van az A. Arnoldii rajzásával. Erőssége is teljesen megfelel annak. Rendszerint szeptember végéig tart el, majd a víz lehűlésével és az őszi esők beálltával fokozatosan eltűnök ez a faj is. , Hortobágyi T. a bellyei tóból augusztus hónapból közli az A. Arnoldii fajt, de valószínűleg kevés példányt talált belőle a planktonban, mert dolgozatában, mint a tó xiitka növényét említi." Aptekarj is, mint a plankton rendes alkotóelemét ismerte meg, nagyobbmérvű elszaporodásáról, rajzásáról vagy vízvirágzásról nem tesz említést. így a székesfehérvári Sóstóban megfigyelt homogén rajzás és vízvirágzás, mely a Nostocaceae családnál nem ritka jelenség, e faj biológiájának ismeretéhez fontos adatokat szolgáltat. IRODALOM. 1.- Aptekarj E. M.: De nova CyanojMiyeeanuu speoip Anabaenopsis Arnoldii Aptek. — Nottulae Systemat. ex Inst.it Cryptogam. Ilorti Bot. Prmcip. U. S. S. R. IV. 4. 1926. Leningrád. Pp. 41—55. Cum 8 fig. 2. Geitler L.: Rabenhorst's Kryptogramen-Flora von Dentscsilland, österreieh und der Schweiz. XIV. Bd. tOyanophyceae. — Leipzig, 1932. 3. Geitler L.: Das Phytoplankton einiger javaniseher Seen. — Bull. de L'Academie Sciant. Cracovie. 1912. R. 15. S. 650. 4. Halász M.: Anabaenopsis Hungarica spec. nov. im Phytoplankton des Veleuoeer Sees in Ungarn. — Borbásia. Vo\ I. no. 3/7. p. 69—71. Taf. VI, 5. Hortobágyi T.: Adatok a Bellyei-tó -augusztusi mik ropliytobiocoenosis viszonyaih'oz. — Aihertina. Vol. I. 1944. 6. Kői E.: Sárga vízvirágzás székes tavon. — Magyar. Biol. Kut. Műnk. Vol. IV. 1. 7. Lampert K.: Az édesvizek élete. — .Ford. Entz M. Budapest. 1904. 8. Maucha R.: A fényintenzitás, mint hidrológiai tényező. — H. K. VII—VIII. 1927—1928. Budapest- p. 1—30. 9. Mil'er V.: Zur Systematik der Gattunk Anabaena. — Arch. Soc. russe Prot. 1923. II. s. 116—125 10. Ifj. Szabó Z.: A planktonlények méreteinek meghatározása. — Ma t. Term. tud. Ért. 1943. 11. Wes

1 G. S.: Report on the Fresihwater Algae of the Third Tamganvika Fxpedition. — Journ. Limn. Soc. Bot. 1907. .205