Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - VESZPRÉMI BÉLA dr: Adatok az Anabaenopsis Arnoldii Aptek. biológiájának ismeretéhez

Fig. 3. ábra. Kiatul l'onal, a sejtelkben levő epiplastok (valutiu szemcsék v) metilénkékikel festve. Sötétlátóterű mikroszkóppal készített (elvétel. Junge Triohoone, dia Epiplasten (Volutinkürper v) sind mit Methylenblau gefarbt. Photographisclie Aufnahme mit Dunkelfelil- Kon densor. A centroplazmát keskeny burokként a színanyagokat tartalmazó chromatoplazma veszi körül. A színanyagot diffuzusan elosztva tartalmazza- A chloropliyll mellett phycocyan szerepel. Az asszimilációs termék glycogén, mely díffuzus eloszlásban az egész sejtben kimutatható. A cliromatoplazmában a sejtfal közelében 1—2 ectoplast helyezkedik el. A protoplazmában kezdetben csak kevés, később mind több és több gázvacuolum keletkezik. Ezek a gázvacuolák az intmimolekiuláris lélekzésnél oxigénhiány következtében lépnek fel, s így erjedési gáznak tekinthetők. Idősebb fonalaknál a tenyészeti idő vége felé az egész sejt megtelik gázbuborékokkal. A vegetatív sejtek szaporodása s ezzel a fonal növekedése befűződéses osztódással történik. A heterocysták vagy határsejtek kettősfalúak- A primer pectin-ialra kívülről még egy vékony cellulózeréteg rakódik. Cytoplazmája színtelen, egységes felépítésű. A szomszédos sejtekkel való érintkezés helyén, a plazmodesma körül a sejtfal sáncszerűen megvastagodik, ez az ú. n. pórus. A heterocysta minden' esetheti vegetatívsejtekből keletkezik, de azoktól kezdettől fogva megkülönböztethető. A faj fennmaradását a vegetálásra alkalmatlan téli hónapokban a kitartó- vagy kitelelősejtek (arthrospora) biztosítják. A kitartósejtek is vegetatívsejtekből keletkeznek. A sejt kékeszöld színanyaga eltűnik, s helyette barnássárga, erősen szemcsés, tartalék tápanyagokat raktározó plazma alakul ki. A sejtfal sima és szín telen- Csírázásnál a kitartósejtből mindjárt 2—3 sejtből álló fonal keletkezik. Rendszertani leírás. Geiter 1932-ben megjelent monográfiájában

2 V. Miller az Anabaenopsis genus után függelékben tárgyalja az A. Arnoldii Aptek. faji azon megjegyzéssel, hogy gyakorlatilag az Anabaena genusba is sorolható, mivel az Anabaenopsisoikra jellemző terminális heterocysták hiányzanakAz Anabaenopsis genus fajai egyes, többékevésbbé gömbalakú sejtekből felépített rövid fonalak; köralakban spirálisan vagy csavaro.204 san görbültek, á vízben szabadon lebegnek. A fonalnak rendszerint mindkét végén egy-egy heterocysta foglal helyet, intercalan s helyzetűt az A. Arnoldii kiyéteíével nem találunk. A kitartósejtek intercalarisak, a heterocystától távol helyezkednek el. E genus az Anabaena genustól a rövid, mindkét végién heterocystát viselő fonalaiban különbözik. Miller hat fajt sorol az Anabaenopsis genusba. Ezek: . A. Nadsonii Woronichin. A. cirkuláris (G S. West) Wolosz. et Miller, A. Elenkini V. Miller, A. tanganyikae (G. S. West) Wolosz et Miller, A. Mílleri Woronichin, A. Raciborskii Wolosz. Bővült a fajok száma Halász Márta által a Velencei-tóból leírt A. Hungarieaval

4 Mind aránylag rövid fonalak, intercalaris heterocysta nélkül. Az A. Arnoldii fajt éppen a Sóstóból előkerült példányok alapján átmenetnek tekintem az Anabaena és Anabaenopsis genusok között. Az Anabaena spiroides Klebahn, illetőleg az Anabaena Scherémetievi Elenkin fajokkal kapcsolatba hozva, szép sort kapunk a sóstói és bellyei alakokon keresztül Aptek arj növényéhez, maid az Anabaenopsis círcularis var. javanica Wolosz. fajon át a rövidebb fonalakat alkotó típusos Anabaenopsisokhoz. Arra a kérdésre, hogy a sóstói és a bellyei alakok azonosíthatók-e Aptekarj fajával igennel kell válaszolnom mindannak ellenére, hogy a kettőnél találunk kisebb eltéréseket valamelyik sejtféleségnél, különösen a jellegzetesnek tartott heterocystáknál és arthrosporáknálLáttuk azonban, hogy ezek a méretek az egyes egyedeknél is nagyon ingadozók ugyanazon alakok körében, nem tulajdoníthatunk nekik tehát különösebb rendszertani jelentőséget. Ezek után nem tartom indokoltnak szétválasztásukat, legfeljebb, mint helyi változatokat jelölhetjük őket. Környezettani leírás. Az A. Arnoldii faj ökológiai viszonyainak ismertetése előtt legjobban tanulmányozott lelőhelyének a székesfehérvári Sóstó-nak környezeti viszonyait kívánom röviden vázolni. A Sóstó a várostól délre, kb. 109 m. t. sz. fmagasságban helyezkedik el, 1 km hosszú. 2—300 m széles nádas-mocsár, 65 cm átlagos mélységgel. Valamikor városi halastó volt, régóta elhanyagolt, csak a nádat vágják évente. Vízmennyisége kicsi, úgyszólván kizárólag a felületére hulló csapadék táplálja- Állandó lefolyása nincs. Tartós szárazság esetén teljesen kiszáradhat, mint pl. az 1935. és az 1938. év nyarán.* A víz hőmérséklete nyáron eléri a 30 C°-ot. A napi hőmérsékletingadozás az egyes évszakokban más-más értéket mutat, maximálisan elérheti a 15 C°-ot. Az A. Arnoldii, mint a többi ismert Anabaenopsis, jellegzetes meleg-stenotherm szervezet. A Sóstóban elsőízben 1942 augusztus 20—24-e között észleltem tömeges jelenlétét. A következő években megfigyeltem, hogy már július vége felé megjelenik a planktonban. Az első példányok aránylag kisebb, vékonyabb fonalak, a sejtekben kevés a gázvacuola. Amint a víz hőmérséklete emelkedik, a faj igen gyors