Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - VESZPRÉMI BÉLA dr: Adatok az Anabaenopsis Arnoldii Aptek. biológiájának ismeretéhez

dik, egyes tekervényei egymáshoz közei állanak. Mikroszkóp alatt csak lefedetlenül vizsgálva kapunk hű képet, különben a fedőlemez nyomása következtében a tekérvények széthúzódnak. (1. és 2. ábra.) A spirális csavarulatainak száma, s így a fonal hossza változó. Aptekarj a féliordulatú, tehát fél'köralakú kb. 10—15 sejtből álló fonalat tekinti a minimális méretűnek, míg maximális nagyságát kilenc fordulatban állapítja meg. Magam gyakran találtam 2—3 sejtből álló fonaltöredékeket is, melyek életképesek voltak, tovább növekedtek, a felső határt viszont nagyobbnak vehetem miután 12—14 fordulatú spirálisok sem voltak ritkák. A fonalak maximális nagysága a sóstói alaknál 15 fordulat, kb. 300—350 vegetatív sejt. továbbá néhány heterocysta és kitartósejt- Ez utóbbiak száma sem állandó soha. Az egyes csavarulatok átmérője és tágassága szintén változó, csak határértékekkel jellemezhető. (Lásd a táblázatot.) A fonal felépítésében a vegetatívsejtek játsszák a legnagyobb szerepet. Heterocystát a fonalnak egyik, vagy mindkét végén találunk. Az egy fordulatnyi (teljes kör) fonal közepe táján rendesen kialakul esry heterocysta-pár. Ezek az úgynevezett interkaláris heterocysták. Hosszabb fonalban mindig találunk interkaláris heterocystákat, de nem feltétlenül félfordulatonként, s nem is mindig párosával. Ezek teszik az A. Arnoldii fajt az Anabaenákhoz hasonlóvá. Kitartósejtet magában vagy párosával a fonal belsejében, heterocystáktól távol láthatunk (kivételesen előfordul azonban heterocysta mellett is), de csak idősebb fonalakban, s főként a tenyészeti idő vége felé. Előfordulhat kitartósejt a fonal végén is mint terminális sejt, ha a fonal éppen a kitartósejt mellett szakad el, ez azonban mindig másodlagos jelenség, akár csak a terminális heterocystaAptekarj megfigyelései szerint a fonalat széles, festés nélkül csak nehezen látható kocsonyahüvely veszi körül. Magam ezt a kocsonyaburkot csak fiatalabb fonalaknál s inkább csak a tenyészeti idő elején figyeltem meg. Sejttani és fejlődéstani leírás. A faj cytológiai viszonyai a Nostocaceaecsalád többi tagjaihoz hasonlóak. A sejtfal, amennyiben ilyenről beszélhetünk, a vegetatívsejtfVknél vékony, színtelen, sima felületű, rugalmas. Élő sejteknél a turgor tartja kifeszítve, bár elhalt sejteknél is tapasztalható valami merev vázszerűség. Anyaga pektin. Befelé élesen elhatárolódik a plazmától. Kívülről nyálkaburok veszi körül- A nyálkaburok gyengén kettőstörő, külső része szemcsés szerkezetűnek látszik. Idősebb fonalaknál a a széle rojtos, majd cafatokra szakadozik és végleg eltűnik- Elpusztulásánál baktériumok is közreműködnek. (2. ábra.) A protoplazma festés nélkül egész tömegében kékeszöld színű; láthatóan nem egységes szerkezetű, meglehetősen sűrű konzisztenciájú. Apróbb, nagyobb szemcsék, golyócskák és gázvakuolumok teszik rögössé. Metilénkékkel festve a középponti ú. n. centroplazma szerkezete jól tanulmányozható. Az endoplastok sűrűen fekszenek, egyetlen kompakt tömeget, úgynevezett központi testecsFig. 1. ábra. A4 Auialbaemopais ArnoiMiii sej,ífoaa!liai. Trichomen der Art A. Arnoldii. két alkotnak. A centroplazmában apró gömböcskék alakjában jelenlevő volutin-szemecskékből (epiplastok) 6—10 drb található egy sejtben. (3. ábra.) Fig. 2. ;«bra. Idősebb fon a l, kocsonyaburkát baiktériuniok túuuadtúik rai'S. Alteres Trichom, GallertliüUe mit Bakterienrand. Ili he.te,rocyS'ta, « artirospora.) Phot. Prof. Gimies:. 2U3