Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - MAUCHA REZSŐ dr: A korszerű limnológia fejlődése és mai állása

tes vizek kémiai összetételétől lényegesen különböző össze'étélű szennyvíz felborítja ugyanis az ott kialakult ökológiai egyensúlyt, ami a biocönozis tagjainak tömeges elhullásában nyilvánul (halpusztulások). Az ilyen lökésszerűen -bekövetkező külső behatásokat ugyanis a vízi holocönoid önszabályozó képessége nem képes ellensúlyozni, erre csak. a folyóvizek rövidebb-hosszabb szakaszán érvényesülő öntisztító ereje alkalmas. Ezért kell a szennyvizeket mielőtt azokat a befogadókba visszabocsátják előzőleg megfelelő eljárásokkal megtisztítani. De nemcsak a szennyvizek bevezetésére, hanem egyéb emberi beavatkozásokra is reagálnak a természetes vizek. Ilyenek pl. a hajózás, a folyószabályozás, a völgyzárógátak építése ós öntözőművek létesítése stb. Mindezeket a tényezőket együttesen kulturális tényezőknek nevezzük. Miként a miliőtényezők fenti csoportosításából is kitűnik, a korszerű limnológia munkakörébe a természettudományok minden ága belekapcsolódik. Ez a megállapítás egyúttal a most megalakult limnológiai szakosztály programjára is irányításul szolgálhat. Bármilyen szempontból foglalkozzék is valaki a vízzel, mindig szemelőtt kell tartania, hogy a természetben előforduló víz nem állandó jellegű egyszerű anyag, hanem egy magasabbrendű szervezettség közege, amelynek fizikai és kémiai sajátságai szoros kapcsolatban állanak a környezet, geográfiái, geológiai, meteorológiai viszonyaival és a vízben élő szervezetek életfolyamataival. Ha tehát a vizet bármilyen okból kiragadjuk természetes környezetéből és azon vizsgálatokat végzünk, szolgáljanak azok tudományos, vagy gyakorlati célokat, mindig figyelemmel kell lennünk a környezet tényezőire is, hacsak nem akarunk helytelen következtetéseket levonni. Ezért a limnológust. aki a vizet ilyen komplex rendszernek tekinti, minden reávonatkozó vizsgálati eredmény szerfölött érdekli, annál is inkább, mert e tudomány keretei ma még csak résziben vannak kitöltve, igen sok vizsgálat szükséges még ahhoz, hogy a limnológia kitűzött céljai megvalósuljanak. Tisztelettel hívunk meg tehát, mindenkit, biológust, kémikust, fizikust, meteorológust, geográfust, technikust, orvost és általában mindenkit, aki a vízzel akár elméleti, akár gyakorlati vonatkozásban foglalkozik, terjessze munkásságának eredményeit szakosztályunk elé, mert ettől nemcsak a szakosztály fellendülését, hanem hazánk és az emberiség javára tudományunk előrehaladását is reméljük. 1. Behning, A.: Die hydrobiologisehe Aus-talteu der U. S. S. R. und ilire gegenwertige Tatigkeit. — V. I. V. Bd. III. 151. Moszkva 1925. 2. Behning, A.: Das Leben der Volga. — V. I. V. Bd. III. 157. Moszkva, 1925. Behning, A.: Bestimniungsbücher der ' SüsswasserOrganismen. — U. S. S. R. V. I. V. Bd. V. 432. Budapest, 1930. 4. Brujewicz, S. W.: Tagliclie Sohwankungen der hydrochemisehen Faktorén im Flusswasser. — V. I. V. Bd. V. 442. Budapest. 1930. 5. Birge, E. A. and Juduy, Ch.: The inland Lakes oí Wisconsin. The dissolved Gases of the Water and their biological Significance. — Wisconsin Geological and Natural-History Survey. Bull. Nr. XXII. 1911. Madis-on. 6. Brehm, W.: Einfiibrung in die Limnologie. — Bio logische Studienbücher. Bd. X. 1930. 7. ltecksbach, N. K.: Die planktische Tierwelt der kaukasischen Hoohgebirgseen. — V. d. I. V. í. L. Bd. I. 820. Kiél 1922. 8. Dccksbach, N.. K.: Seen und Elüsse des TungaiGebietes (Kirgisensteppen). V. d. I. V. f. L. Bd. II. 252. Innsbruck, 1923. 9. Forbes, S. A.: The Laké as a Mierocosmos. Bull. Peoria scientific Assotiation. 1887. 10. Forel. V.: Handbucb der Seekunde. — Alig. Limnologie. 1901. 11. Friederichs, K.: Ökologie als Wissenschaít von der Natúr, oder biologisohe RaumforsOhung.— Leipzig, 1937. „BIOS" Bd. VII. - 12. Halbfass, W.: Grundzüge einer vergleichenden Seenkunde. — Berlin, 1923. 13. Hoppé—Scyler: Über die Verteilung absorbierter Gase im Wasser des Bodensees und ihre Beziehung zn den in ibim lebenden Tieren und Pl'lanzen. — Sclirift. d. Verein f. Geschicihte des Bodensees u. seiner Umgebung. XXIV.. 1895. 14. Lenz, F.: Biologie des Süsswassers. — Biol. Studienbüoher. Bd. IX. 1928. 15.' Maucha, R.: Das Gleichgewicht des limnischen Lebensraumes. Ardhiv. f. Hydrobiologie. XXXIX. 1942. 16. Maucha, R.: Die Photosynthese des Phytoplanktons voni Geschiehtspunkte der Quantenlehre. — Hydrobiologia. Acta Hydrobiologiea, Limnologica et Protistilogica. I. 45. Den Haag. 1948. 17. Minder, L.: Über biogene Entkelkuug im Züriclisee. — Verb. d. Internat. Ver. f. tlieoret. u. angew. Limnologie. I. Kiel. 1923. 18. Minder, L.: Biologisch-ehemische Untersuchungen iiu Züriehsee. — Zeitsehr. f. Hydrologie. 1926. Heft. 3. 19. Ozeroff, S. A.: La composition des eaux doncesnaturelles au point de vue bioehemique. V. I. V. Bd. III. 324. Moszikva, 1925. 20. Perfiliev, Bü W.: Die Rolle der Mikroben in der Sohlammbildung. — V. I. V. Bd. III. 330. Moszkva, 1925. 21. l'erfiliev, B. W.: Das Gesetz der Periodizotát der Schlammbildung und die Tiefwasserforschung. V. I. V. Bd. V. 298. Budapest, 1930. 22. Huttner, F.: Grundriss der Limnologie. — Hydrobiologie des Süsswassersees. 1940. 23. Rylov, W. M.: Einige Beobachtungen über den Einfluss der Schwefehvasserstoffgiirung in den Sohlammsedknenten kleiner Gewiisser auf die Produktion und die vertikale Verteilung des Zooplanktuns. — V. d. I. V. f. L. Bd. II. 289. Innsbruck, 1923. 24. Rylov, W, M.: Einige Bemerkungen betreffs des regional-'.inmobiologischen Studiums. V. d. I.. V. f. I,. Bd. IV. 538. Roma, 1927. 25. Schastakowitsch. W. B.: Periodische Sebwankungen der hydrometeoro'ogischen Bedingungan der Gewasser und die SonnenEeoken. — V. I. V. Bd. IV. 553. Roma, 1927. 26. Schastakowitsch. W. B.: Die Bedeutung der Unter suehung der Bodenablagerungen der Seen für einige Fragen der Geophysik. — V. I. V. Bd. V. 307. Budapest. 1930. 27. Sernow, S. A. und Milavics, A. ./..- Turbinengehause. Sehale und Chiastoneurie der Mollusken. — V. d. I. V. f. L. Bd. I. 318. Kiel. 1922. .200