Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - MAUCHA REZSŐ dr: A korszerű limnológia fejlődése és mai állása

vesz .fel környezetéből, a l'ökl felszínén tartósan steril vizet nem találunk. Az élet csirái mindenütt jelen vannak és ezek belejutnak a természetes vizekbe is, minek folytán az élettérré alakul, vagyis a holocönoid magasabbrendű biológiai fokozatába lép. Az ekként létrejött élettér azonban nem volna tartós, iha a víz egy másik fizikai tulajdonsága, azt nem biztosítaná. Ez a tulaj donsás: a víz sűrűségének és hőmérsékletének függvényszerű kapcsolata. Tudjuk ugyanis, hogy a folyékony víz sűrűségi maximiuma + 4 0' körül van és hogy a 0 C° hőmérsékletű jég sűrűsége kb. 0,1 résszel kisebb a 0 C°-os víznél. Ez az oka, hogy a természetes vizek sohasem fagynak be fenékig. Ha ez nem így volna, a vizi élettér biocönózisa minden télen tökéletesen kihalna, tehát tartós élettérről szó sem lehetne. Az idegen anyagok felvétele, azoknak a vízben való eloszlása mind fizikai tényezők hatására történik: Állandó hőmérsékleten valamely anyagból, legyen az szilárd, vagy gáznemű, a víz mindaddig képes újabb mennyiségeket feloldani, amis: a feloldott anyag ozmózis nyomása ós a szilárd test oldási tenziója, a gáznemű testnek pedig parciális nyomása egymással egyenlővé nem válnak. Amikor ez az állapot bekövetkezett, a víz telítve van az illető anyaggal, amit másképpen úgy fejezünk ki, hogy beállott az egyensúlyhelyzet. Ilyenkor két egymással ellentétes irányú erő (oldási tenzió-ozmózisnyomás, parciáliisnyomás-ozmózisnyomás) egyensúlyáról van szó. Az ilyen erőket kvázielasztikus erőknek nevezzük. A kvázielasztikus erők egyensúlyára jellemző, hogy külső impulzus hatására mindig periodikus mozgást., vagy állapotváltozást hoznak létre. Ezt a periodikusan változó, egy meghatározott egyensúlyihelyzet körül ingázó állapotváltozást kinetikai, vagy ingázó egyensúlynak, másképpen a kvázielasztikus erők önrezgésének nevezzük. A» vizi holocönoid egyensúlya tehát nem merev, hanem szerfelett mozgékony, mert a külső behatásokhoz mindenkor alkalmazkodni törekszik. Az ökológusok a holocönoid e tulajdonságát önszabályozó képességnek is nevezik. A vizi holocönoidban az ilyen ingázó egyensúlyi állapotok egymásba kapcsolódó sorozatával van dolgunk, amelybe belekapcsolódnak a biocönózis életfolyamatai is. Lássák már most bármilyen bonyolultnak a vizi holocönoidban, mint háromdimenziós térben és időben lejátszódó biológiai történés, az végeredményben a 6 CO2 + 5 H

20 + 685.000 cal í^ C« H

1

0 0

5 + 6 O2 redox körfolyamatra vezethető vissza. A felső nyíl irányában lezajló első szakasza e körfolyamatnak redukció. Ezt a procudensek, vagyis a klorofilltartalmú, autotróf módon táplálkozó szervezetek eszközlik, amelyek széndioxidból és vízből a napfény sugárzó energiájának potencionális energia alakjában való felhalmozása közben szénhidrátokat termelnek, miközben a széndioxid oxigéntartalmát felszabadítják ós azt a vízbe juttatják. A termelt szénhidrátokban felhalmozott potencionális energia a vízi holocönoid energia készlete, amely az ott lejátszódó biológiai történés energiaforrása. A termelt szervesanyagok túlnyomó mennyiségét az állati módon táplálkozó konzumensek raktározzák testükben, hogy a holocönoid energiaszükséglete mindenkor rendelkezésre álljon. Bár saját energiaszükségletük biztosítása végett a felvett szervesanyagok egy kicsiny hányadát a konzumensek is oxidálják, a szervesanyagok elbontása mégsem az ő feladatuk, hanem a reducenseké (elbontószervezetek). Ezek a szaprotróf módon táplálkozó .szervezetek bonyolítják le ugyanis az egyenletben felírt redox körfolyamatnak az alsó nyíl irányában végbemenő második szakaszát, vagyis a szervesanyagok tökéletes oxidálását. Á redox körfolyamat tehát a reduoensek tevékenysége folytán válik reverzibilissé. Könnyen beláthatjuk, hogy a biocönózis e három ökológiailag elhatárolható csoportja, nevezetesen a producensek, konzumensek és reducensek egymásssal szintén ingázó egypnsúlyviszonyban állanak, amelynek periodicitása a napfény intenzitásának periodikus változásaihoz alkalmazkodik. Végeredményben tehát a vizi holocönoid a kvázielasztikus erők olyan rendszerének tekinthető, melynek önrezgése a naprendszer mozgási ritmusához igazodik. Másszóval ez azt jelenti, hogy a vizi holooönoid tulajdonképpen rezonátor, -melynek rezgési periódusa a naprendszer mozgási ritmusára hangolódott. Az előadottakból kitűnik, hogy minden természetes vízfelhalmozódás olyan ökológiai egységnek tekinthető, amelyben a biológiai történés a környezet valamennyi természeti tényezőjével, az ú. n. környezeti vagy miliötényezőkkel okozati összefüggésben áll. A környezeti tényezők a következőképpen csoportosíthatók : I. Kozmikus tényezők. II. Terresztrilkus tényezők. A) Abiotikus, vagy fiziográfiai tényezők. 1. Fizikai I 2. Kémiai [ 3. Hidrompohanikai \ tényezők 4. Geográfiai I 5. Meteorológiai j fi. Geológiai ' 11) Biotikus vagy biocönetikus tényezők. C) Kulturális tényezők. A miliötényezők e csoportosításához, még néhány kiegészítő megjegyzést kell hozzáfűzni. A megelőzőkben csupán a természeti tényezőkkel foglalkoztunk, a valóságban azonban, még egyéb tényezők is közrejátszanak, amelyek lényegesen befolyásolhatják a vizi holocönoidban végbemenő folyamatokat Ezek a táblázat utolsó csoportjában szereplő kulturális tényezők. Az ember víz nélkül nem élhet. A természetben előforduló vizet, mint ivó és házi használati, továbbá ipari vizet bevezeti városaiba, gyáraiba, hogy helyettük eredeti minőségétől eltérő szennyvizet juttasson viszsza a természetes vízfolyásokba. A szennyvizek hatására rendszerint súlyos elváltozások jönnek létre a befogadó víziben. A természe.199