Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - MAUCHA REZSŐ dr: A korszerű limnológia fejlődése és mai állása

okozza, Thienemann e tavakat az oligotróf (kevéslbbé táplált, kis t^rm előkép ességű) típusba sorolja. Ezzel ellentétben a többnyire sekély, kálciumkarboná'íban gazdag kőzetekből felépített medencéket kitöltő tarvakat az eutróf (jól táplált, jól termő) típusba sorolja. Az eutróf tavak vize a talajból nagyobb menynyiségű Ca"ésHCOi-iont old ki, ennélfogva a víz sótar'ialma nagyobb, mint -az oligotróf tavaké ós abban egyedekben gazdag biocönózis is fejlődhetik ki. Fajok tekintetében azonban e tavak bioeönózisa nagyon szegény, aminek oka a víz csekély oxigéntartalma. E tavak nyári oxigénrétegződése ugyanis merően eltér az oligotróf típusú tavaikétól, amennyiben a telítési értékihez közelebb álló oxigéntartalmak legfeljebb az epilimnionban, vagyis a termoklin felett fekvő vízrétegben észlelhetők, amely rétegben a nyári nyugalmi időszakiban konvekcionális áramlások lehetségesek. A hipoLLmni ónban, vagyis a termoklin (metalimnion) alatt fekvő víz rét egek,bon azonban az oxigéntartalom messzire elmarad ,a telítési ór'áktől, sőt szélsőséges esetekben teljes oxigénhiány is k öv etkezhetik be, különösen a mélyebben fekvő rétegekben. Ennek oka abban áll, hogy olyan nagy mennyiségben keletkeznek az egyedeikiben gazdag biocönózisból az elíhalt állatok és növények testmaradványai ós ürüléke, hogy azok szervesanyagait a baktériumok a sekély víziben rendelkezésükre álló aránylag kicsiny térben nem tudják teljes egészükben elbontani, ezért a tó mélyebb rétegeiben ós a fenéken halmozódnak fel, afhol a rothadó szervesanyagok miatt nagymérvű oxigénhiány uralkodik. Az eutróf tavak fenekén felhalmozódó iszap, az ú. n. gyttja, az ott végbemenő anaerob erjedés folytán kónliidrogéntartalmú, ennélfogva bűzös. Természetes, hogy az idetartozó tavakban csak kis oxigénigényű szervezetek élhetnek meg, és ez az oka annak, hogy bár a biocönózis a bőséges táplálók következtében egyedekben gazdag, fajokban mégis szegény, mert a csekély oxigéntartalom csak aránylag kevésszámú, kis oxigénigényű szervezetnek teszi lehetővé, hogy eutróf tavakban megéljenek. Az iszapban a Chironomusnembe tartozó árvaszúnyogok kis oxigénigényű, haemoglobint tartalmazó vérüktől vörös színű lárvái találhatók nagy mennyiségben. Thienemann szerint az eutróf tavakra éppen ezen lárvák, elsősorban a Ch. plumosus lárvái jellemzőek. Az egyedekben gazdag biocönózis folytán az eutróf tavak vize zavaros, átlátszósága telhát csekély, a víz színe pedig sárgászöld, zöld, vagy barnás színű, ami mlár nem a víz saját színe, mert azt a benne lebegő szervezetek és oldott anyagok okozzák. Thienemann még egy harmadik tótípust is állapított meg, nevezetesen a disztróf (magas lápok) típust, amelynek oxigén rétegződés hasonló az eutróf tavakóhoz. Ezt ott ugyancsak a szervesanyagok (esetleg ferrovas) oxidációja okozza. Az ott korhadó szervesanyagok azonban nem a tóban keletkeztek, tehát nem autochton eredetűek, haneln allochton módon a környezetből kerülnek oda. A disztróf tavak vize igen nagymennyiségű humuszos anyagot tartalmaz, ezért kémhatása savanyú, a víz színe pedig vékony rétegben sárga, vagy barna, vastag rétegben ellenben csaknem teljesen feketének látszik. A savanyú közeg az életnek nem kedvez, azért a disztróf tavak bioeönózisa egyedekben igen szegény, tipikusan acidofil flóra és fauna. Mint az előadottakból is megítélhető, a tavak biocönózisának minőségi összetételét és mennyiségi viszonyait és azzai együtt a tavak termelőképességét is, nem a véletlenen múló esélyek, hanem ökológiai törvényszerűségek szabják meg. A tavakat benépesítő biocönózis mineműsége a vízben, mint élettérben (biotóp) lejátszódó élettani folyamatok eredménye, azaz végeredményben a víz ifizikai és kémiai tulajdonságainak, geográfiai és geológiai, valamint a meteorológiai és kozmikus tényezőkne kfüggvénye. A tavak. és általában minden természetes vízfelhalmozódás olyan magasiabbrenidű ökológiai egységnek, szervezettségnek (organizáció) tekinthető, amely önmagát önellátással (autárk) módon fenntartani képes. Thienemann az ilyen független, autárk szervezettséget az egyed felett álló egésznek, Friederichs pedig holocön-nok nevezi. Ideális iiolocön azonban a földön csak egyetlen vonatkozásban képzellhe'ő el és ez az egész bioszféra, mert az egyes részletóletterek egymással többékevósbibé függő viszonyban állanak. Ezért az egyes részletéletterekből kialakult magasabbrendű biológiai szervezettségek megjelölésére én a holocönoid kifejezést hoztam javaslatba. A holocönoid tehát olyan tübbé-kevésbbé jól körülhatárolt élettérből és biocönózisból kialakult magasabbrendű ökológiai szervezettség, mely az autárkia megvalósítására törekszik, azt azonban tökéletesen nem valósítja meg, csupán kisebb-nagyobb mértékben megközelíti. A természetben előforduló holocönoidok közül a tó közelíti meg leginkább az ideális holocönt, mert valamennyi éle'tér közül a viziélettér a legszigorúbban körülhatárolt ós ezért leginkább képes függetleníteni magát a környező életterek befolyásától. Hogy a víz tartós élettérré, illetőleg holooönoiddá alakulhasson, azt, a víz fizikai sajátságai teszik lehetővé. Ezek közül az első a víz igen általános ós nagyfokú oldóképessége. Elméletileg nincsen olyan anyag, ami kisebbnagyoibb mértékben ne oldódnék vízben. Ezért a víz mindazokból a testekből, amelyekkel érintkezésbe kerül, idegen anyagokat old ki. Ez az oka annak, hogy a természetben egészen tiszta vizet nem találunk, mert a víz a légkörrel érintkező felületén oxigént, nitrogént, széndioxidot, stb., a nedvesített mederfelületen elektrolitokat és végül a benne lebegő, illetőleg a vízből leülepedett élő és élettelen testek és a víz közös érintkező felületén szerves anyagokat és azok bomlástermékeit veszi fel. Ha a víz idegen anyagokat feloldani nem tudna, akkor a természetben csak steril víz volna található. Az élőszervezeteknek ugyanis táplálóanyagokra és légzésükhöz oxigénre van szükségük. Egyedül vízből az autotróf módon táplálkozó, tehát az autarkiát egyedül biztosítani képes szerveze'iek nem tudnának szerves anyagokat felépíteni. Ha ,a víz nem tartalmazna ^széndioxidot, ami a szervesanya,"-ok felépítéséhez elsősorban szükséges, a vizek sterilek maradnának. Minthogy azonban a víz szabad széndioxidot, kálciumhidrokarbonátot ós egyéb fontos növényi táplálékot, valamint oxigéngázt is .198