Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - MAUCHA REZSŐ dr: A korszerű limnológia fejlődése és mai állása

m a h h o m. OömecTBO.M öbiJiu coöpaHhi paoceaHHbie no Bce.uy MHpy JIIIMHOJIOrH, 1TO nCWBOJIHJIO Ha OCHOBaHIIH IIOCTaBJieH" Hbix oőihhx ueJieil pemaTB OCHOBHBIG Bonpocbi .mmhojiophii. CaeayeT OTMeiHTb, HTO B .aefiTejibHoc™ oómeciBa yiacTBOBajio őojibuioe KomiecTBo cOBeTCKiix yienux-uccjieaoBait aB, cpeflH KOTOPHX OTJiHiiuiHCb CBoett paöOTOÍi: A. B e H ií 11 r, c iiMene.vi KOTOporo oBíisaHO C03flanne npiiB0Ji5KCK0r0 FHíipoöHOJiorHiecKoro HiiCTHiyTa B r. 0a> paTOBe. OH jiBjiaeTca .sieway inponiM ti aBTopo.vt nepBoro (pyHJiaMeHTaiibHoro Tpyfla no HCCJienaBaHiuo peK, cocraBJieHHoro Ha ocHOBaiiHH erő HaöJiiOAeiiHít, caejiaiiHbix Ha p. Boare. JleHHHrpaacKiiii npoípeccop B P i.i ji o B iiocbhthji CBOKJ 5KH3Hb H3yqeHino 300njiaHKT0iia ií H3.naHHbiit hm TpyA „Das Zooplankton" cjiyjitiiT CHCTGMaTHKám Bcero Miipa Becb.wa HeHHblM CnpaBOHUHKOM. * B. B. III ac T a k OB u <1, uaHuvaemiiltcn ii3yM0Hne.M pasjiHiiibix bhíiob HJia ecxecTBeHHwx BO.h, c^ejiaa H3 oöpayoBaiHiixca nJiacTOB HJIOB BawHbie MMUojionniecKne BblBOAH. 11. I\ H e p e ni, a r h h — oahh H3 caMbix BbwaiomHxca őaojioroB no oőmett jiiiMHOJiorini; oimpaacb Ha onwTbi BeHrepcKoro xiiMiiKa JI. BiiHKjiepa, BHec npefljioweHiie no ciaHaapTH3ai;iüi .uéiosoJiorHü BajioaHajmisa, KOTopoit nojib3yioTca ao HaCTOíimero BpeMCHH. CjieayeT bchomhhtb na paay c nepe

inic.iieHHbi.víii TaKSKe h HMe®a C: B. B fi y'e B h i a, H. K. JX e K C 6 a x a, C. A. 0 3 e p o B a, B. B. n e p $ h Ji be B a, C. A. III e p h o ® a h C. H. C K a a o b c k o r o. Paőoxa MesKaynapoflHoro JIiiMiiojioriwecKoro Oőmecrea ocoóeHHo oöJieriaeTCH CQSbiBaeMUMH B KawflHe 2—3 ro/ia c'e3AaMH; npo'MTiiaiibie 3flecb flOKJia/ibi ii saBímBimiecji .THcnyTH H ocoőeHiio HeiiocpeACTBeHHbilt oőmch MHeHHa.Mii Meatíiy npeflCTaBHTejuiMii pasjiHHHbix iiapoaoB IIO3bojihjiii peiuirrb yxe MHoroHHcaeHiibie npoőJieMbi. JKypnaJiw n KHHJKHaa cepiia, n3aaBaeMbie oőmecTBO.M, npeacTaBJiíiioT BOSMOJKHO'JTb nyÖJIHKailHH B HIIX JIlIMHOJIOrHIL'CKIIX CTaTeii 11 M.oiiorpai.pHü. HeT co.MHennji, no ace sth cpeacTBa B 3iia•íHTejihHolt \iepe enocoöCTByioT umpoKOMy pa3BHTiiio iiameii nayKH. A századforduló körül a biológia terén határozott irányváltozás jelei mutatkoztak, amit a rendkívüli sikerű tengerkutatás váltott ki az addig ismeretlen gazdagságú és változatos összetételű tengeri élővilág feltárásával. A mikroszkóp feltalálása óta tudomásuk volt ugyan a biológusoknak a vizek mikroflórájának ós faunájának létezéséről, sőt, egyesek szórványosan közöltek is már erre vonatkozó megfigyeléseket, az édesvizek életének rendszeres ós beható tanulmányozása kétségkívül osak a tengerkutatás eredményeinek hatására indult meg, mert e munkaterület kiaknázása gazdag sikerekkel kecsegtető't. A megindult édesvízi hidrobiológiái 'kutatás — amiből hazai biológusaink is tevékenyen vették ki részüket — első korszakában csaknem kizárólag flórisztikai, faamisztikai és rendszertani irányban haladt. Itt csupán id. Entz Géza ós Daday Jenő neveit említjük, mint, akik a protisták, illetőleg az alsóbbrendű rákok (entomostrakák) ós a kerekes férgek (rotatoriák) alak- ós rendszertanának feldolgozása kapcsán világszerte elismert és méltányolt érdemeket szereztek maguknak és a hazai tudománynak. A tenger rendkívül változatos élővilágához viszonyítva azonban az édesvizek hidrobiológiái kutatásának eredményei a legelső időkben némi csalódást okoztak, mert az édesvizek élővilága távolról sem olyan változatos, mint a tengeré. Csakhamar felváltotta azonban ezt a csalódást a széleskörű fejlődóst megnyitó ökológiai irányzat térhódítása. A plankton felfedezése annak felismerésére vezetett, hogy az egyes növény- ós állatfajok rendszertani vizsgálata egymagában nem elégítheti ki a vizek életjelensógeinek kutatását, sokkal mélyrehatóbb eredmények érhetők el, ha azokat az élettani ós ökológiai okokat, keressük, melyek a szervezeteket bizonyos csoportokba való elkülönülésre késztetik. Az ökológiai irányú vizsgálatok felvételéhez nem kevósbbé járult hozzá bizonyos gyakorlati, főleg halászati és haltenyésztósi kérdések megoldásának szükségessége. Ebben a tekintetében főleg a halászati biológiai kísérleti állomásokon végzett kutatómunkának volt nagy szerepe. Ez a fejlődési folyamat vezetett végeredményben a korszerű limnológia, vagyis a belvíztudomány kialakulásához. Lássuk ezek után, lliogy mit értünk ma Limnológia elnevezésen! Ez az elnevezés a görög .Vínvoí (— mocsár, tó, állóvíz) ós *<''!<>(= beszéd) görög szavak összetételéből származik és eredetileg az állóvizek jelenségeivel foglalkozó tudományt jelentette. Ilyen értelemben ez az elnevezés már nagyon régen használatos és ez tulajdonképpen a fizika földrajznak a tiavak és általában az állóvizek fizikai, kémiai, geológiai, topográfiai, stb., tehát kizárólag abiotikus vonatkozású sajátságaival foglalkozó fejezetét jelölte meg. Ezzel szentben a mai értelemben vett limnológia ennél jóval általánosabb, lényegesen többet felölplő önálló szintétikus tudomány. Az 1922-ben Kielben megtartott első nemzetközi limnológiai kongresszus körülírása szerint a limnológia a természettudományok minden ágának bevonásával nemcsak az állóvizeiig hanem mindennemű belvíz (folyóvizek. földalatti vizek, talajvíz, források, stb.) összes, tehát az élettelen és élővilággal kapcsolatos valamennyi természeti jelenségét és azok kölcsönös egymásra gyakorolt hatásával foglalkozik. * A korszerű limnológia megalapítójának Forel-1 tekinthetjük, mert bár ő eleinté még ki zárólag csak az élettelen világ vizsgálatainak összefoglalására vonatkoztatta ezt az elnevezést az 1901-ben megjelent „Handbucli der Seekunde. Allgemeine Limnologié" című munkájában, de már a Genfi-tóra vonatkozó klasszikus vizsgálatai során az élővilág tanulmányozását is bevonta munkálatai körébe. A kiéli kongresszustól napjainkig a limnológia a tudományok történetében párját, ritkító feljlödósen ment keresztül. Ennek okát két körülményben lútjuk: Először a limnológia munkaterületének a természettudományok csaknem minden ágának bevonása útján történt széleskörű kiterjesztésében. Tudjuk a tudományok történetéből, hogy más tudományágakban elért eredményeknek alkalmazása rendkívül termékenyítőleg hat minden tudomány fejlődésére. Példák erre a matematika alkalmazása a fizikában, a fizikáé a kémiában, a kémiáé a biológiában, stb. .196