Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - BOGÁRDI JÁNOS dr.: A fajlagos vízszállítás számítása a tározódás figyelembevételével

VÍZÉPÍTÉS Az olasz kutatóknak a fajlagos vízszállítás kiszámítására kidolgozott lefolyási összefüggéseit, elsősorban Puppini tételeit fejleszti tovább a szerző alábbi tanulmányában. Eredményeit 12 társulat területére alkalmazza, amivel lehetőivé válik az Alföld nagy részén a belvízcsatornák szabatosabb méretezése. U. D. C. 626.8ML.001.2 A fajlagos vízszállítás számítása a tározódás figyelembevételével* (A fajlagos vízszállítás Puppini féle összefüggésének vizsgálata.) I3 0GÁRDI JÁNOS DK. A fajlagos vízszállítás, vagyis a csapadékból a felszínen lefolyó vízmennyiségek maximumának kiszámítására többféle módszert alkalmainak. A legtöbb eljárásnál alapul a csapadékvizek összegyülekezésének figyelembevétele szolgál. Azt a körülményt, hogy a csapadékból a felszínen lefolyó vízmiennyiiMóg a csatornahálózatban résziben tározódik is, — miáltal természetesen csökken a. vízszállítás, — legtöbb esetben figyelmen kívül hagyták. Pedig nyilvánvaló, hogy a tározódásnak a maximális vízlefolyás érvényesülésénél fontos szerepe van. Ha a levezető csatornahálózat igen nagy vízmennyiséget képes tározni, rögtön kitűnik, hogy a tározódás lényegesen befolyásolja a fajlagos vízszállítás értékét. Nagy tározótérfogatot képviselő csat o r nah á 1 ózat ban ugyanis vízvisszatartással mesterségesen is csökkenthetjük valamely vízgyűjtőterületről lefolyó vízmennyiséget. Szélsőséges esetben, ha a tározótérfogat nagyobb, mint az egész esőzésből a felszínen lefolyt vízmennyiség, vízivisszatartásisial elérhető, hoigy a vizsgált keresztszelvénynél egyáltalán nem kell vízmennyiséget levezetni. Ilyen eset azonban csak kivételesen fordulhat elő. Legtöbb esetben ugyanis a lefolyásra kerülő teljes vízmennyiség lényegesen meghaladja a rendelkezésre álló tározótérfogiaífcot. Ilyenkor a csatornában végbemenő lefolyása törvényszerűségek és az a ikörülmény, hogy a vízlefolyás nem egyenletes, határozzák meg a fajlagos vízszállítás nagyságát. A legismertebb eljárás, amely a fajlagos vízszállítás számításánál a tározódást figyelembeveszi, Puppini olasz mérnöktől származik. Puppini a víz mozgását az érkező (p), a továbbfolyó (Q) és a tározódé vízmennyiség (V) figyelembevételével a következő differenciálegyenlettel fejezte ki: pdt = Qdt + dV ami azt jelenti, hogy a vizsgált helyhez t időpontban érkező p vízmennyiségből csak Q vízmennyiség folyik tovább, a többi (dV) pedig a t időpontot követő dt elemi időtartam alatt a csatornában tározód ik. A p vízmennyiség a klimatikus viszonyokat kifejező Montanari-féle összefüggés alapján a vízgyűjtőterület nagysága (F) és a lefolyási tényező («) ismeretében, mint t idő függvénye fejezhető ki. A dV mennyiség jó megközelítéssel dQ és Q függvényével helyettesíthető. A helyettesítéseket ós átalakításokat elvégezve a fenti differenciálegyenlet megoldható. A részleteket illetően Németh professzor tanulmányaira utalunik.')

2) Végeredményben a fajlagos vízszállítás Puppini szerint: 1 q (ilit/sec ha) = 100 n (a n

) • vl/n-l A képletben szereplő a és n érték Montanari klimatiiikus valószínűségi függvényében (h=aT") szereplő együtthatóval, illetőleg batványkiitevővel azonos. Megjegyzendő, hogy a értéke a klimatikus valószínűségi függvény olyan alakjából veendő, melyben a csapadékmagasság méterben, az eső időtartama pedig napokban van kifejezve, a a lefolyású tényező; v a fajlagos férőhely, a tározódásra rendelkezésre álló összes térfogatnak (V

m m'-ben) és a vízgyűjtőterület nagyságának (F m'-ben) hányadosa p^rjA Puppini-'képlet felépítése a benne szereplő mennyiségekből következőleg, a fajlagos vízszállítás kiszámítására kitűnően megszerkesztett összefüggés. Célszerűnek látszik azonban, — bár a részleteket mellőzni óhajtjuk, — az összefüggés levezetésével kapcsolatban néhány körülményt megemlíteni. Legelőször is a levezetett eiredimény csak a® ú. n. legcélszerűbb szimmetrikus trapézszelvény esetére tekinthető teljes matematikai szabatossággal helytállónak. Ez a körülmény azonban nem lényegasi, mivel Puppini

s) ') (kimutatta, hogy a legcélszerűbb szimmetrikus trapézszelvénytől eltérő szelvényalakok esetében sem mutatkozik 2—3°/o-oit meghaladó eltérés, ha a képletbe a c — 100 n együttható helyett a e = (30v-|-60)w értéket helyettesítjük be, a/hiol v a keresztmetszet alakjától függő állandó és értékét a Q—^P összefüggés, vagyis a vizsgált szelvényen átfolyó Q vízmennyiség * A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1944 március 29-i ü'ésén elhangzott előadás alapján kidolgozott tanulmány. — Közlemény a Műegyetem I. sz, Vízépítéstani Tanszékéről. La calcolazione (lel coefficiente udometrico con rignardo a l'iii-vasv. (Analisi deU'espressione del coefficiente udometrico secondo Pup-pini.) Dr. Ing. J. Bogúrdi. (Estrato p. 191.) 1 Németh E.: Olasz módszerek a lecsapoló csatornákban levezetendő vízmennyiségeknek a csapadékból való számítására. — Vízügyi Közloiiények, XVI. évf. 1943. 1. sz. 5 Németh A korszerű mezőgazdaság vízi feladaitai. — 'Mérnöki Továbbképző Intézet kiadvámyia, I. kötet, 5. füzet, 1912. 3 Ü. Puppini: Coefficiertti üdometrici per canali di bonifica. — L'Ingegnere. Dicembre 3931, Vol. V. No. 1)2. 4 Ü. Puppini: Coefficionti fidometrioi per generica scala di defliisso. — L'Ingegnere. Aprile 0932. Vol. VI. No. 4. .169