Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

5-6. szám - Külföldi Szemle - HEM J. D.: Néhány délnyugati állambeli folyó oldott tartalmának változása. Ismerteti: LESENYEI JÓZSEF dr.

oldószer hatására kialakult, tektonikai irányoktól csak alárendelten függő barlangok. A nagyobb [méretű hasadókbarlángok falait borító összefüggő kristálykérgek csak vízből éspedig neim szivárgó, hanem minden szabad teret kitöltő vízből keletkezhettek. Ma ezek a barlangok legnagyobbrészt vízníivó felett vannak. Kellett tehát olyan idősziakmak lennie, amilkor ezek víz alatt állottak. Ha a hasadékok falát kristályos kéreg borítja és ez víz alatt képződött, akkor kellett, hogy a hasadék már adva legyen. Az ilyen típusú üregeink legnagyobb része észiak—déli lifcoklázisofc mentén fejlődött ki. Kelet—nyugati irányú törés mentén kialakult barlangot ezideig még nem sikerült találnunk e területen, noha a felsőtriász korú mészkőből álló sasbérceink általánois északi dőlésük mellett északnyugat—délkelet és kelet—nyugati irányok mentén vannak kiemelve. Ebből bizonyos következtetéseket vonhatunk le: 1. A kétféle törés nem egyidejű, 2. az üregek nem a csapadékvizek hatására keletkeztek (az üregeik teljesen be vannak borítva kristályos kéreggel), 3. ainnak ellenére, hogy a vízbetörések kelet-nyugati irány mentén a sasbércek észak és déli oldalán történnék, mégis a nagyobb víziveszélyt azolk a pontok jelentik, melyek ilyen észak—déli nagy hasadékok közelébem vannak, mert ezek a hasadékok ismeretlen mélységig folytatódnak s gyorsan kiürülő nagymennyiségű vizet tározroalk (erre bizonyíték, hogy vízbetörések alkalmából azoknak a pontoknak a vízszintjei érzik meg legjobban a vízszintsüllyedést, változást, melyek, ha esetleg- közvetve is, de észak—déli irányú hiasadékösszelkötltetésben vannak egymással, míg a vía<zlintváiltozás keletnyugati irányban lassúbb és méreteiben alárendeltebb), 4. a sasbérc kiemelkedéséviel az ésaak— déli irányiban kifejlődött barlangok is kiemelkedtek (bizonyíték a barlangban található törímeléiklerakódás stb., mely teljes egészében be van kristályokkal borítva), 5. a kiemelkedést a tározott víz hőfokának lehűlése követte. (A mély-égiben a víz oldóképesiséigét a hőfok ós a széndioxid menynyisége befolyáisioljia. A telített oldatból csak lehűlés és nyomáscsökkenés útján előálló C0

2 távozásra történhetik CaC0

3 leválás. Mindkettő könynyen magyarázható röigkiemelkedéssel.) A fenti adatok a hasadékbarlangokra vonatkoznak. Ezenkívül van rétegrés barlanghálóziat, mely Dorogon csak egy helyen, az I. (Reimann) akna közelében fejlődött ki. Keletkezése még nem tisatázódott. Ez sem keeltkezhetett csapadékvíz hatására. Kialakulása sokkal inkább a kőzet rétegeinek eltérő sajátságaira vezethető vissza. Itt található ugyanis az a porló culkrosszövetű mészkő, mely a rétegek irányában az oldósaaiTel szemben másként reagált, mint függőleges irányiban. A harmiadiik típus, a függőlegesen nagyobb méretűre fejlődött üreg, a vízszintes kiterjedéssel szemben. Ezek eredetében lokálisan ható erősebb oldószert tételezünk fel, mely oldószer lehet mélységiből feltörő széndiioxidos melegvíz. Ez esetben is vízalatti képződésre kell gondolnunk, mert külöWben a fialak teljes egészén észlelhető éles korroziós formák nem nyernének kielégítő magyarázatot. Hiányaik azonban a hosszú időn át tartó ellentétes hatás eredménye, a kristályos kéreg, melyet a vízszint alatt nem nagy mélységben képződött üreg viszonylagosan gyors vízszint fölé emelkedésével miagyarázunk. Az üregek bejárása- komoly sziklamászó teljesítményt jelentett. A feladat elvégzésében igen nagy mértékben segítségemre voltak Gajdos Imre ési Kincses Julija barlangkutató társiaiim, kiknek fáradozásaiért ezúton is hálás köszönetemet fejezeni ki. ^•QQBtslQHniSEiBCQIIK HEM J. D.: Néhány délnyugati állambeli folyó oldott tartalmának változása. (Fluetuations tn coneentration of Disollved Sollils of Somé Southwostern Streams. — [Transactions American Geophysical Union. 29. k„ 1948/1. sz., 80. o. — 5 o., 6 á. — U. D. C. 551., 483., 211 (73)]. Az Egyesült Államok déli, száraz klímájú vidékein, a Rió-Grande, a Pekosz és Gila folyóik vizeit v zsgálva megálliapították, hogy ezen folyók vizének oldottanyagtartalma igen rövid időközökben tetemes változást szenved. Az oldott-anyag mennyiségére a fajlagos vezetőiképesség adott támpontokat, sőt a fajlagos vezetőképesség (KxlO

5), a Pekosz folyó és Rió-Grande esetében 7-tel, a Gila folyónál 6-tal megszorozva megadta az oldott-anyag mennyiségét mg/l-ben. A részletes vizsgálatok szerint a íolyók vízhozama és vezetőképessége köpött az arány fordított. Ezen folyók vízhozama röv d időszakokon belül tág határok között változik, így frehát a vezetőképesség is állandóan nagy változásnak van kitéve. Az oldo-tt-anyagtartalom és a különböző mellékfolyók áltat átszelt geológiai formációk oldhatósága között is kimutatható az összefüggés. Megfigyelték a Gila folyónál, hogy szélsőségesen alacsony vízállás mellett a nappali és az éjjeli vízállás különbséget mutat. Hosszabb megfigyelés után rájöttek, hogy a nappali alacsonyabb ós az éjjeli csekély mértékben magasabb vízállást a folyamli növényzet által előidézeitt transpiráció okozza. Az éjjeli órákban a transpiráció szünetelvén, nincs vízelvonás, így a vízállás magasabb. Ugyancsak a Gila folyónál észlelték, hogy a víz klorid tartalma periodikusan változik 2.690 és 2.610 mg/l között. Ennek a körülménynek valószínű magyarázata, hogy a naponként ismétlődő alacsony vízállásnál a homokos partsávolkon a nedvesség elpárolog, hátrahagyva a kikristályosodott oldott^anyagokat, főleg a klor dókat. A vízállás növekedésével újra oldiatba megy <a kivált anyag és növeli az oldott-anyag koncentrációját. Lesenyei József dr. .168