Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - VENKOVITS ISTVÁN: Adatok a dorogi mezozoós alaphegység szerkezetével kapcsolatos üregekhez és vízjáratokhoz

rendjében különböző periódusokat lehet megállapítani. Vannak leszakadások, melyek szövevényessé teszik az egyébként egyszerű hasadékot s ezek egyrésze kristályos kéreggel van borítva. Az elválása hely neim állapítható meg. Viszont a leszakadások másik része belkérgezetlen. A végl>ointon a szűkülő hasadékban felfelé mászva láthatjuk, hogy a gipszkristályok romboécleres kalcitkristályokra települnek. Itt tehát nem a szalagossugaras kristály képezi a falbevonatat. Ez más genezisre utal. Még tovább felfelé haladva elEgyes helyeken különösen szép kristályos bevonatok és képződmények vannak, amelyek díszműipari felhasználásra kiválóan alkalmasak. A hasadék déli végén megtaláljuk a karsztvizet. A hasadék a vízszint alatt még tovább, szélesen folytatódik coa 70°-ois szöggel a mélység felé. mert a vízbe dobott kő 20 mp-íig adja, falon történő vezetés útján a guruló zörejt. A hasa dók magasabb szintjeibe a vízszint jelző készülék mesterséges vágatával szemközt álló falrészleteken juthatunk. A magasabb részek szűkiek és tűs, kristályos araü I -z) Jelrnaguarózo: Symbots. Altáró ' íunnel • : Gravily pláne Magasabb szint Higher levél Mélyebb szint Lower level Melységbe vezető Uürlö (hasadék) runnelCcrevi.ce) leaalng to üeeper caves Fin- 10. ábra. Tokodaltáró Ágnes kösiklói és IV/b ereszkei (vízmérői) barlang alaprajza és metszetei. Plan and sections of the cave of the stone drift of Ágnes p;t and of the incline no. IV/b of Tokod Mine. maradnak a tűs anagonitok, s csak a kalcitbevonat joarad. A leszakadt tömbök között e résznek mé lyebb pontjain igen nehéz mászási körülményekkel kristály világunk legszebb példányait láthatjuk. (Lásd az I—II. táblát.) Begyűjteni eredetiségükben, sajnos, lehetetlen, mert milliméteres kocsányon 10—15- cm hosszúságiban 100 és 100 kristálytű ágazik szét. Speciális fényképfelvétel elkészítése rendkívül fontos volna. Helyenként a sugaras-gömbös kalciitbevoniat felszínét, valószínűleg baktériumos eredetű, barna színnel színezett milliméteres gipszréteg fedi, mely kis dörzsölés hatására könnyen leválik. Pár méterre a kősifclói barlangtól lefelé, egy laposabb vetődés szeli át ismételten a kősákló mesterséges vágatát. Ezt párhuzamosan több, kevésbbé energikus törés kíséri. A fovető kelet— északkölet—nyugat—délnyugat csapású és 60°-os dőlésű. Az üreg e mentén alakult ki. A bányászatezt kissé kitágítva, vízszintmérésre használta fel hosszú időn keresztül. A vetődés a déli falrészben más irányú törésekbe torkollik, függőlegesre fordul s pár méter után elzáródik. A falakat csak kai citik rá sitály olk borítják. 10. Tokodaltáró IV/b ereszke melletti vízmérői barlang. (10. ábra.) Az altáróból mesterséges vágaton át jutunk az észak—déli irányú hasadékbarlangba, hol egy önműködő vízszínmérő készülék van elhelyezve. Az altáró szintjén nagyjából vízszintesen haladunk dél felé, elég kényelmesen, a faltól elvált lezuhant óriási, több méter vastagságot is kitevő bekérgezések között. A nyugati falon gömbös-sugailas alalkot ölt a kalcitkéreg felszíne, melyre sárgásszínű borsóikövek rakódtak legonittal vannak borítva. A beszorult óriási kéregrészeik többosztásúvá teszik a kőzetrepedést. A falrészletek egymással szembeni elmozdulását nem lehet megfigyelni a vastag bevonat miiiatt. A mesterséges beavatkozások a bevonatlan falrésaletek és törésfelületek fejlődéstörténeti kiértékelését is bizonytalanná teszik, mert a robbantások könynyen előidézhették az újabb leszakadásokat, elválásokat. Ez az üreg rengeteg törmeléket és cementáló anyagot nyelt el, anélkül, hogy kitöltődött volna. A leszakadások és dörzsbreccsák alapján az egész környéket egy erős mozgási övbe kell tennünk. A barlang északi szárnya elszűkülések után kiitágul s eigy leszakadt tábla mellett felkapaszkodhatunk a déli ág magasabb szintjével összefüggő folyosóba. E rész falait apró borsókövek borítják. Alatta nagyon vékony miamgános kéreg látható, ha letörjük a felső kristályos bevonatot. Felfelé itt is fokozatosan miegy át a borsókő tűs-kristályos aragonitbevonatba. Érdekessége e résznek, hogy egymás melletti táblák helyenként dúsan aragonittal borítottak, helyenként díszítetlenek. Ennek okát a rossz észlelési körülményeik miatt nem sikerült kiderítenem. Az északi szárny végét a ,iárhataitla ns ágig összeszűkülő hasadékhálózat ad,ia. Itt a borsókő alatti kalcitkéreg felszíne tyúktojás és alma nagyságú gömbökből áll. A díszítőiparunk számára ez is nagyon alkalmas ós igen maigy mennyiségben rendelkezésire álló nyersanyag. * * • Az észlelteket összefoglalva, három különböző típusú barlangot ismertünk meg: 1. hasadékbarlangok, 2. rétegrésbarlangok és 3. agresszív « 167