Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - VENKOVITS ISTVÁN: Adatok a dorogi mezozoós alaphegység szerkezetével kapcsolatos üregekhez és vízjáratokhoz

A barlangi szivattyúházba a felsőbarlangiból csak kötélfüggeszkedéssel lehet 1 ej u t n i, mert a szivattyúház szintjén az észak felől jövő hasadék teljesen elzáródott. Ezek a hasadékok annyira zártak lehetnek, hogy a víz sem tud rajtuk keresztül hatolni. A szivattyúház telepítése szerencsétlen véletlen folytán a karsztvízszintéit egy olyan ponton közelítette meg, hol a hasadék éppen záirt volt s a víz számára csak hajszálrepedések álltak rendelkezésre. Amíg a vízszint mlagas volt, addig a víz a közlekedő edények törvénye szerint észak felől be tudott jutni a mesterségesen mélyeszteti zsompba, utánfolyása azonban nagyon csekély volt a szelvények kis keresztmetszete miatt. A vízszint csökkenése további mélyítést tett szükségessé, mely után észiak felé belejutottak a tágabb hasadékba s ma zavartalan a vízadás. (1947.) A szivattyúház padlózatától alig magasabb szinten dél felé haladva szűk bekórgezett folyosórószletet találunk, hol a bekérgezés 30—40 cm átlagviastagságot tesz ki. A kristályos bevonatok között kalcit, airagonit cseppkőkéreg, agyagos, vasas, nem kristályos szerkezetű üledék szerepel. Legfelül helyezkednek el itt is tűs, kristályos külsőrésiszel az 5—8 cm vastag karfiolos aragotnit párnátok. Tovább haladva dél felé a mélybe nyíló rendkívül szűk hasadékban, a szivattyúház szintjéről a hasadék összeszűkülése miatt fel kell kapaszkodni az összeszűkülés tetejére, amelyet két méter után érünk el. A hasadék felfelé nagy magasságig tág és dúsan van aragonittial borítva. A hasadék falának a bekéirgezése a nagy súly miatt helyenként leszakadt, a szemközti falnak támaszkodott, még akkor, amikor az. ásványos kiválás legutolsó fázisa, az aragomiitképződés nem következett be. A hatalmas méretű lemezes leválások ugyanis köröskörül fennőtt aragonit kristályokkal vannak borítva. A hasadékot elzáró összeszűkülés után dél felé haladva a faliakon karfiolhoz hasonló összeállt kristálycsoportokat figyelhetünk meg, melyeknek egyes csokrai tete^ jén 0.5—2 cm nagyságot is elérő tűs aiiagomit kristályok halimaza nőtt fenn. Tovább dél felé a folyosó helyenként összeszűküli, helyenként kitágul. A. haladást mindenütt a levált kéregrészek aragonittial bevont táblái nehezítik. A hasadék nagyjából vertikális. Helyenként azonban kelet felé dől kb. 70°-ikial. Mikor a hasadék annyira összeszűkül, hogy csak a víz számára marad meg az összeköttetés a folyosó többi részével, akkor utunkat kénytelenek vagyunk felfelé folytatni, melynek lehetősége ugyancsak összeszűkülés miatt erősen korlátozott. Egy, a leszakadt tábláik között szabadon maradt nyíláson átbújva tágas folyosórészletbe kerülünk, melynek járható padlózatát leszakadt táblák törmeléke alkotja. Ez a barlangrészlet látványosság szempontjából is nagyon szép. Képződményeinek érdekességei között első helyen szerepelnek a nedves 'üvegfényű, ágas-bogas aragonit-kristály halmazok, melyek vékony kocsánynyal a falrészletre nőve 4—5 cm nagyságú pamatokat alkotnak. A falon pásztákban fehérlő mésziszapszerű anyagból álló foltok láthatók. Nem kristályosak, s a szárazabb példányok földes törésűek. A karfiolszerű képződmények gömböcskéi között egész mélyre beágyaz ottan is megtalálhatók. E foltok nedvességtartalma a falakon kisebb, mint a talajon, hol az összeszivárgó csapadékvíz állandóan nedvesíti őket, így a talajon található — túrós csapadékhoz hasonló — hófehér üledék a falóin találhatóval szembem nem törik, hanem képlékeny. Ez az anyag Csajág'hy Gábor elemzése szerint az alábbi vegyi összetételű: Savban oldhatatlan rész, főleg SiO., .... 3.65% CaO . 15.52% MgO 32.38% C0

2 + H

20 . 47.02% Nedvesség 1.18% R

20

3 .... 0.08% Összesen . . 99.83% A járható hasadék végén a folyosó teljesen összehajlik. A törmelék-talajon nagy magaságba lehet felkapaszkodni. Itt már látjuk a hasadék valódi határát felfelé is, mert hosszú szakaszon komikusan megy át a szélesből a záródásba. Fiatal mozgást e hasadékban nem figyelhetünk meg, mert a falrészletek paralellizálása a Vastag kérgek miatt nem lehetséges. Viszont az összefüggő aragomitikérgek folytonosságának megszakadása — (elég ritka) — inkább rázkódtatásra, mint rögiingadozásra utal. Ismételten említjük, hogy az utolsó aragonitlbevonat leválását erős mozgásnak kellett megelőznie, mert a hasadékot nagyon sok helyen teljesen kitöltő levált kéregrészek is be vannak aragomittal vonva. Adva volt tehát a hasadék, amely hosszú időn át vízzel volt elborítva. A telített oldatból lassan kaloitos, miangános bevonatok radódtalk le a hasadék mindkét falára. A kiemelkedésnek ezután kellett megtörténnie. A kiemelkedés egyrészt hőmérsékletesökkenést okozott a víz hőfokában, másrészt egyes beiké,rgezéseket meglazított és eredeti helyükből kimozdított. Az eltört tábláik lezuhanva, vagy a hasadékban fennakadva az előző bevonatoktól eltérő kristályos aragomittat vonódtak be. A folyosó végén a szivárgó csapadékvizek agyagot halmoztak fel, belbizonyítva, hogy a mészkőrög rianása a fiatalabb üledékben is folytatódik. A sokat tárgyalt és vitatott borsókőképződésnek egy érdekes példáját is megleljük az egyik faliészlet en, ahol a kristályos aragonit druzákot a szivárgó vasoxidos és kaloiumhidrokarbonátos víz cseppenés és szétfröccsenés következtében gömbös szerkezetű kéreggel vonja be. 2. A dorogi altáró 3136. méterénél (Annavölgy felé) lévő kawerna (3. ábra) felsőtrliász korú mészkőben, észak—déli irányú törés mentén alakult ki. Az üreg egyetlen érdekessége, hogy a törés, melynek folytatása átszeli az altárót, alig nyomozható, annyira zárt. Az üreg látható részein nem észlelB Fig. 3. ábra. A dorotri altáró 313fi. méternél lévő kavarna alaprajza és hosszmetszete. I'lim and longitudinal seetion of the cavern at the 3,136 ni seetlon of the Dorog inine tunnel. .163