Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

5-6. szám - Magyar Szemle. - BULLA BÉLA és MENDÖL TIBOR: A Kárpát-medence földrajza. Ismerteti LÁNG SÁNDOR dr.

A Schrétertől Putnok környékéről leírt (39., p. 141.) négy pleisztocén terrasz közül a három alacsonyabbik szintet (200—220 m, 160—190 m és 150 im t. sz. f.) összegen öt iterraszra bontottam széjjel. Közülük a legalacsonyabb (a 150 m-es) már óholocén terrasz. Schréter legmagasabbik, 240—260 m-es terrasza pedig már a plioeénvégi fiatalabb tönkfelületnek megfelelő alacsonyabb térszíni lépcső is lehet.Inkább azonban a kevéssé fennmaradt és rosszabbul is fejlett VI. sz. terrasznak felelhet meg, melynek egy-két kiiisebb roncsát még Tornaija felett is lehet nyomozni. E terraszroncs felJkavicsolt felszíne befelé, a dombvidék felé kevés emelkedéssel szolgál hatot! át az alacsony tönk felülethez. (Folytatjuk.) P-ULLA BÉLA és MENDÖL TIBOR: A Kárpát-medence földrajza. (Nevelők könyvtára. 2. sz. — Budapest, 1W7. — 8°, ViUI-HUl oldal, 24 ábra, 24 mélynyoraású fényképes tábla. — U. D. C. 1114 . 391/392.6.) Első részében (8—71. old.) Bulla Béla a hazánkat is magában foglaló, határozott vonásokkal jól elkülönült európai nagytáj természeti földrajzát tárgyalja. Azt olvashatjuk ezekben a fejezetekben, hogy hogyan kovácsolódott össze a Kárpát-medence természetes nagytájjá a természet nagyszerű műhelyében. A lapunk olvasóit legjobban érdeklő v í zrajzi fejezet ugyanolyan modern, geográfiai szintézis, mint a többi fejezet. Eszerint a medence szerkezete, földrajzi fejlődéstörténete ós domborzatának kialakulása szükségszerűen szabta meg a térképileg is jól ábrázolható vízrajzi egységet. Ezek az előzmények befolyásolták a vízhálózat egyes tagjainak fejlődésmenetét is. A medencét övező hegységi keidet völgyei sokkal régibb múltra — a harmadkor derekára — tekintenek vissza, míg az alföldi, kisalföldi folyószakaszok geológiai értelemben véve fiatalok, negyedkorvégiek és részben jelenkoriak. A süllyedő alföldi térszíneken ugyanis hosszú ideig foglalt helyet a pannóniai beltenger, majd a harmadkorvégi-negyedkori — helyét sűrűn változtató •— fluviólakusztrikus vízrendszer. Emiatt a vízhálózat —• mint folytonosan feltöltődő térszínen — mai érteleinben véve nem volt meg. Mesterien rajzolja meg a szerző folyóink fejlődéstörténetét is. A folyók ugyanis többször voltak kénytelenek szakaszjellegüket változtatni, hol be vágódtak, hol pedig szélesítették és töltögették völgyüket. Emiatt tehát a folyók a medence hegyvidéki és dombvidéki szakaszain általában terraszos völgyekben folynak. A terraszok — korábbi völgyfenékmaradványok— száma 6—7, közülük egy jelen-' kori, 3 pleisztocén és 2—3 pedig pliocén korú folyami terrasz- Utóbbiak közül a legalacsonyaibbik lehet pelisztocén elejei is. A terraszok sorban egymás felett helyezkednek el a folyó völgysílkja fölé emelkedve. A pliocén kori terraszok már 100 m-nél is nagyobb viszonylagos magasságúak. A szakaszjelleg-változást — és egyben a terraszos völgy keletkezését — előidézhették tektonikus változások is. azonban a jégkorszakok nagy eljegesedéseinek is kellett, hogy nyoma legyen a kárpátmedencebeli fol yóterraszok képződésében. Röviden méltatja még szerző a medence állóvizeit, továbbá a talaj-, forrás- és gyógyvizeket is. Rámutat a hasznosítható vízierők térbeli elosztásának kérdéseire, valamint a tervszerű vízgazdálkodás nagy jövőjére is. A mű II. része, a medencerendszer e m b e rföldrajzi összefoglalását nyújtja Mendöl Tibor tollából. Tárgykörét tekintve, különálló hidrográfiai-hidrológiai kérdésekkel nem foglalkozik. Azonban az egyes vízrajzi adatokat, tényeket mesterien szövi bele a táj, életének megmagyarázásába, pl. (152. o.) jól megmagyarázza, vájjon miért néni kedvező a természetes hajózón tak hálózata a Kárpát-medence részeinek egymással való közlekedésére? A III. részben az egyes k ár pát m e denc e i nagytájak: Alföld, Kis Alf öld, Dunántúl—Drávántúl, Északnyugati Felvidék, Északkeleti Felvidék és Erdély részletes leíró földrajzi tárgyalását találjuk. Itt a természeti földrajzi részeket Bulla Béla. az emberföldrajz fejezeteit pedig Mendöl Tibor írta meg. A vízrajz tárgyalása ezekben a fejezetekben is a magyar geográfusok legmodernebb kutatáseredményeiL is figyelemmel kísérve történik. Ennek alapján ezt a kézikönyvet nemcsak a földrajzpedagógus forgathatja haszonnal — pedig csak az ő számára készült —, hanem minden más szakember is, aki földrajzi vonatkozású általános tájékoztatást kíván szerezni egyik, vagy másilk területről. Láng Sándor dr. .148 *