Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - LÁNG SÁNDOR dr.: Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben

Mindenesetre, a mészkőszurdokok kialakításához szükséges volt a terület hosszantartó és folytonos epirogenetikus kiemelkedése. Ez úgylátszik, a legtöbb esetben megvolt, legfeljebb csak különböző mértékben. A denudáció hatására simára legyalult mészkőtönkök, melyek nyilván a tenger szintje közélében alakultak így ki, 300— 2000 m magasságra emelkedve, a kiemelkedés után is megőrizték nagyrészt eredeti reliefjüket, legfeljebb, a rajtuk keresztülfolyó völgyek vágódtak be. Kellett még a mészkőszurdokvölgy kialakításához elegendő nagyságú és vízbőségű folyó is. Ez a feltétel az erősen csapadékos Dinári karsztban nem probléma- Minél magasabbra emelkedtek a hegység mészkőtönkjei, annál több lett ott a csapadék és egyre erősebb a völgybevágódás. A völgymélyítéshez nem elegendő persze a víz eleven ereje, vagy oldóhatáisa (utóbbi már csak azért sem érvényesülhet eléggé, mert a folyót tápláló karsztos források meszes oldatokkal meglehetősen telített vizet ontanak), hanem törmelék is kell hozzá. Ebben az esetben lehet szó a mészkőplaninák közti nem karsztos területről jövő hordalékről is, ami nagy segítség a folyónak, sokszor azonban még ez is hiányzik és csak a saját maga által termelt és szállított mészkőtörmelékre van utalva, mint legfőbb eróziós szerszámra. Arra való tekintettel azonban, hogy a mészkőtönkök a völgy bevágó dásokkal csak nagyon kevéssé darabolódnak fel és lepusztulásuk is csak csekély, felszínükről a folyóba jutó mészkőtörmelék is kevés, tehát, viszonylag tovább tarthat a felsőszakasz jelleg, mint más kőzet esetén. Ez az eltolódás azonban a folytonos felszíni eróziónak még nem akadálya. Ettől eltekintve, a mészkőplatón keresztülvágódó folyó völgyében a felszíni eróziónak aránylag nem sok dolga van. Sokkal több hordalékot szállít el egy ugyanolyan vízhozamé, nem karsztos területen működő folyóEllenben, ha pl. u Dinári hegység mészkőtönkjei. vagy a Pelsőci—Szilicei fennsiik helyén normális kőzetből álló platót képzelnénk el, ebben az esetben a középpliocén óta az említett fennsíkokat már régen összevagdalta volna a felszíni erózió s hullámos dombvidékké pusztulva, le, anyaguknak, a kőzetminőség szerint, talán már a 2/3> vagy % részénél is nagyobb hányada hiányoznék. Mint ínészkőfennsíkok viszont, aránylag épségben állnak és legnagyobbfokú anyagveszteségük oldódással (s ebből kiindulva dolina-, barlang-, zsomboly keletkezés és kapilláris-pseudokapilláris karsztos járatképződés, stb.) következik be, másodsorban pedig, felszíni eróziós úton. így. az eredeti mésakőtömegnek csak az elenyésző része hiányzik a hosszú, kanyargós, felszíni eróziós szurdokvölgyek, valamint a karsztos beroigyások és a különféle űrméretű járatok helyén. Mivel az előbb a mészkőhegység belsejének lepusztító tényezőit említettük elsősorban, felmerülhet mégiscsak az a kérdés is, vájjon miért nem képződhetnek a nagy, karsztos szakadékvölgyek barlangi beszakadás útján? Ha sok ilyen völgy keletkezett volna barlangi beszakadással, feltétlenül több, nagyobb kiterjedésű barlangot kellene itt találnunk, többek között olyanokat is, amelyek már félig beszakadozva, völggyé alakultak át. Szóval, a barlang és az említett szurdokvölgyek között mindenféle átmeneti stádiumot kellene látnunk. Ezek azonban hiányoznak. Sőt, ha valahol alkalmunk van látni nagyobbkiteijedésű iméisakőfeltárást, pl. a Pelsőci fennsík K-i sarkán a gombaszögi kőbányát, bizony ott csak niagyo.n kevés járat látszik a .mészlkőban. A mészkő oldódással járó lepusztulásának tehát csak kicsiny hányada eredményez barlangképződést. A mészkő nem olyan szerkezetű, mint a szivacs, eredeti térfogatának csak nagyon kicsiny része: néhány ezreléke jut karsztvizet vezető nagy üregekre és barlangjáratokra, amivel szemben, a nagy karsztos szurdokok térbeli kiterjedése sokkal több. Ezek alapján, annak van a legnagyobb valószínűsége, hogy a karsztvidékek .nagy mészkőszorosai inkább felszíni eróziós eredetűek, a barlangok s a barlangi beszakadások csak mint járulékos és színező jelenségek szerepelhetnek itt s a felszíni erózió annál gyorsabba mészköves térszínen a völgy annál jobban mélyül és szélesül, minél több nem mészköves területről származó hordalékot szállít a folyó. Ellenkező esetben, ha csak mészköves a hordalék, kissé nehezebben fejlődik a völgy, de a normális, felszíni erózió uralkodó jellegének túlnagy valószínűsége még így is megvan: végeredményben, a víz a keményebb mészkőkavicsokkal is tud erodálni. Fenti véleményünk alapján gondolkodhatunk arról, vájjon az irodalomból is jobban ismert kárpátokbeli mészkőszorosok (például Szádelői, Áji völgy; a Hernád Igló feletti szorosa, a Sebes Körös révi völgye, a Tordai hasadék, a Békás szoros, stb.) is tisztán felszíni eróziós eredetűek-e? Közülük egyik-másik létrejöttét a tudomány csupán a barlangi erózióval magyarázza (Szádelői, Áji völgy, Tordai hasadék). Ez a magyarázat azonban most már annál inkább kétséges, mivel a felsorolt völgyekben folyó vizek csaknem kivétel nélkül nem mészköves területen erednek s kemény kőzetdarabokból álló koptató anyagot hordanak magukkal. Egyik említett völgy se lehet barlangi eredetű. Megjegyzendő végül, hogy a karszt felszíni vízfolyása nem pusztán saját eleven erejével szerzi kavicsanyagát. Igen jó tulajdonsága ugyanis a mészkőnek az, hogy erősen állékony. Aránylag sokkal tovább áll meg meredek falakkal, mint más, sok törmeléket szolgáltató, nem karsztos kőzet. Ilyen, nagyon nehezen pusztuló sziklafalak kísérik végig valamennyi mészkőszurdokvölgyet. Lassan azonban ezek a falak is pusztulnak: a kifagyás, az inszoláció, a növényzet gyökereinek lazító hatása, a felhőszakadások, hóolvadások hirtelenül összegyűlő vize mozgatja meg a nem jól rögzített mészkő-sziklarészeket és zúdítja le a folyóba, amely eróziós vésőeszközeként ezt is felhasználja. Ezen a módon sokszor jóval több törmelék kerül bele a folyóba, mint annak saját bevágódása útján, különösen, ha már igen mély a szurdok. A fenti meggondolások tehát, melyek érvényesek a Sajó—Csetnek mészkőbe vágódott völgyszakaszára is, ismét csak annak elfogadására késztetnek, hogy ezek is felszíni erózióval jöttek létre, míg jelenlegi széles völgysíkjuk kialakulása már újabb mozzanat. A karszterózió és az oldódás csak igen halvány színező elem lehet a mészkőszurdok kialakításában a felszíni erózió mellett. A Sajó terr aszai Pelső c-T o r n a 1 j a között. A Sajó jobbpartjának terraszai a Pelsőc körüli mészkő-völgyszoros elhagyása után először Sajótiba környékén jelenneik meg, ahol pár méteres, alig kiemelkedő magaslat jelentheti a II. számú .144