Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - LÁNG SÁNDOR dr.: Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben

tani látszik., hogy az említett két folyó kanyargós, középszakasz jellegű s a feltöltött völgyfenék aránytalanul szélesebb, mint amennyire a két kis folyó normális oldalerózióval kiszélesíthette volna. Kanyarulataiknak burkolóvonala'i tehát nagyon közel vannak egyimáslhoz és a burkolóvonalak távolsága csak a harmadr, vagy negyedrészéit teszi ki a teljes völgyszélességnek. A Sajó mészkő-völgyszoros feltöltődésének oka közelebbi környékének a pleisztocénben lezajlott, lassú, epirogenetikus süllyedése, amely a Sajó és általában a folyóvölgyek időközönkénti bevágódását legalábbis kiegyenlítette. Ennek megfelelően azokban az időszakokban, amikor nem volt volgybevágódás a környező folyóvölgyekben, a Sajóvölgy eme szakaszán völgyszélesítést, vagyis a kiszélesült völgy tágítását, vagy pedig feltöltődését kell feltételezni. A környék erősebb süllyedése viszont itt nagyobb fokú felkavicsiolódásit vonhatott maga után, még akkor is, amikor a normális fejlődésű völgyszakaszokban bevágódás volt. Emiatt hiányoznak ezen a völgyszakaszon a pleisztocén terraszok. Arranézve, hogy a Sajó éti a Csetnek völgye egyszerű, normális erózióval jött volna létre, közvetlen bizonyíték kevés van. A barlangi beszakadás ellen szól az, hogy nagyobb barlangi járat nem nyílik egyik völgybe sem. Nem lehet tehát arra utalni, hogy egykor nagyobb üreghálózat volt a két völgy helyén. Még a kisebb barlangnyílások száma is egészen jelentéktelen. Viszont a különféle (10—80 m) magasságban lévő felszíni mésztufatömegek inkább arra figyelmeztetnek, hogy a felszíni erózióbázis (a völgyfenék) fokozatosan szállott alá az egyre mélyebb szintekre. Ugyanis barlangi beszakadás esetén nem képződhettek volna különböző magasságban és ilyen településekben elhelyezkedő mésztufa-karsztbreccsa-takarők, mivel barlangban képződve, elpusztultak volna a barlangi berogyás miatt. Egyelőre nem lehet megállapítani azt sem. vájjon a Sajó—Csetnek felszíni eróziója a Pelsőci—Szilicei fennsík felszínét egykor esetleg befedő normális lepusztulású kőzeten alakult-e ki, vagy mindjárt a mészkövön? Az ős-Stajó, ős-Csetnek mindenesetre a mai helyükön kellett, högy kialakuljanak. Az általuk szállított nagytömegű kvarckavics a Pelsőci Nagyhegytől D-re, a 300— 400 m magasságiig emelkedő térszínen rakódott le, sőt a legmagasabban előforduló Joavicsmaradványok* a Í00 m fölé emelkedő karsztplató egyik pontján is megvannak, Pelsőctől ÉK-re. A jelentős vastagságú kvarckavicstakaró anyaga, mely innen D és DK felé a Cselén erdő és az Aggtelek környéki karsztfennsík felé húzódik, jó eszköz lehetett a felszíni erózió számára, hogy ezzel a folyó mély völgyet vájjon a mészkőfelületbe. Ezt az eróziós hatást azonban semmiképpen sem szabad tűibe" csuTni és nem szabad azt gondolni, hogy a folyók eróziója, a vízzel hurcolt kvarckavicsanyag segítségével, túlságosan hamar, igen nagy kiterjedésű barlangot képes fejleszteni, vagy eléggé mély felszíni eróziós bevágást tud létesíteni. Még akkor is, ha nagyon sok nem karsztos területről származó törmeléke van a barlangi pataknak, a legtöbbször csak korlátozott mérvű eróziós tevékenységet képes kifejteni, mivöl a szűk járatok egyidőre eltömődhetnek, vagy a különféle szerteágazó járatrendszeren a patak vize mélyebbre szivároghat s egészen elapadva, a megfelelő eróziós tevékenység egészen megáll. Ilyen meggondolások késztethetnek pl. az Aggteleki barlang esetén arra a feltevésre, hogy ennek jánalfcrendszere ahhoz képest, hogy már nagyon sok kvarckavfios vándorolhatott rajta keresztül, mégsem olyan nagy; legkiterjedtebb üregei is csak közvetve, vagyis omlással és nem puszta eróziós úton tágultak ki. Eme szempontokat sem tévesztve szem elől, nem szabad tehát csak egyszerűen azt kimondani, hogy a Sajó és a Csetnek megfelelő völgyszakasza barlangi erózióval jött létre, mint ahogy azt eddig vélték. Ugyanis a gyorsaság és folytonosság szempontjából a felszíni eróziós működés sokkal sikeresebb eredményekkel járhat, mivel nem lehet szó eróziós pályák, járatrendszerek eltömődéséről sem. A Sajó—Csetuekvölggyel szembe kell viszont állítani pl- a Jolsva jóval kisebb, kanyargós „kényszer-meanderes" szurdokvölgyét és a Turóc még keskenyebb mészkőkanyonját, melyek szintén terrasztalanok és 50—60 m mélyre bevágódott völgyük ugyancsak normális eróziós úton jött létre. Hogy szintén a normális erózióval jöttek létre, arra még kézzé lfog-hatóbb bizonyítékok állnak rendelkezésre a völgyek formakincsében s erre utal az is, hogy eredetileg nem a mészkőbe, hanem a rejtett karsztba vágódtak bele. A mészkős zurdokok kialakulásának kérdése. Közép-Európa területéről kevés hasonló formakincsi! és eredetű völgy van, mint a Sajó és Csetnek Pelsőc körüli mészkővölgyszorosa. Az előzőkben sok érvet hoztunk fel annak az elgondolásnak támogatására, hogy az említett Völgyszakaszok tisztán felszíni erózióval keletkeztek. Érvelésünk kiegészítése végett szükséges lenne párhuzamot vonni a Sajó—Csetnek megfelelő völgyszakasza és más, ilyenfajta völgyek között. Legmegfelelőbbnek kínálkoznak erre a eélra a Dinári Alpok karsztjának részben hasonló völgyei. Ezekre nézve pontos részlettanulmányok nem találhatók ugyan, de megállapítható, hogy vannak közöttük pl. lapos, sírna és kis magasságban fekvő karsztba bevágódott sekélyebb völgyek, azonban előfordulhatnak bonyolultabb reliefű mészkővidékbe, vagy magasfekvésű mészkőtáblákba vágódott 800—1000 m-es szakadékvölgyek is, mint példáiul a Neretva és Tana egyes völgysza,kaszai n. Többnyire V-alakú keresztmetszettel, úgyszólván mellékvölgyek felvétele nélkül kígyóznak ezek a völgyek végig a karsztos térszínen, hogy nagyobb poljébe torkolljanak, vagy nem karsztos terület hidrográfiai hálózatához kapcsolódjanák. Völgytágulataik leginkább poljeszerűek. A völgyfők főleg a nagy karsztos források mögött vannak, ezek gyakran a magasabb karsztplatórészek lábánál helyezkednek el, így pl. a Kulpa vízrendszeréhez tartozó Lahina, Mreznica, Rudnica esetén. Ezek a folyók a Koranával együtt lapos, sima karsztba vágódtak bele, 50—100 m mély szakadékvölggyel (15; 16.). Egyes poljékat köt össze pl- az Una szurdoka Kulen-Vakuf és Bihac alatt, a Kulpáé Vrbovskónál, a Vrbasé Jajce alatt, vagy a Neretváé Mostar táján. Utóbbiak már mind 300—1000 m-es völgybevágódások karsztos tönkfelületekbe. Kérdés, vájjon ezek is felszíni erózióval jöttek-e létre, vagy imár a barlangi erózió is segédkezett a kialakításukban? * Balogh Kálmán dr. szíves szóbeli közlése szerint. .143