Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - LÁNG SÁNDOR dr.: Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben

sabb csúcsövezetben az 1200 m körüli tetők vannak s uralkodnak É és ÉK felé a Szepesi medencéig. A második övezet 8—900 m körül látható, csúcsait többnyire az elsőrendű mellékgerincek hordják. A harmadiik 5—600 m magas, s a medence felé előreugró hegyfokok tartozhatnak ideD felé kissé alacsonyodhatnak ezek az egykori tönkfelületek szintjét kijelölő, egyenletes magasságú csúcsok. A csúcsmagasságban egyébként Ny—K irányban is lehetnek kisebb eltérések, jeléül annak, hogy egyrészt a kérdéses tönkfelüleitek eredetileg hullámosak voltaik, másrészt tektonikus mozgások, torlódások, stb. is érhették a variscida őshegység peremi részleteit s ennek megfelelően egyes tönklépcsőrészletek fel is darabolódhattak- Ilyen lehet a helyzet pl. az Ivágyó esetén, mely csak 954 m magas, de a három fő csúiesrégió itt is kijelölhető. A Pelsőci—Szilicei fennsík mészkőtönkfelszíne felé, úgylátszik, a kristályospalás térszín középső tönkfelületi részlete szolgáltathatta az átmenetet. A legalsó lépcső maradványai ugyanis egyrészt alacsonyabbak, másrészt jóval kevésbbé fejlettek. A hegység három tönklépcsőre való beosztása nem zár.ia ki azonban azt, hogy egyes helyeken ne találjunk olyan — csak kis kiterjedésű— lépcsőfokot, amely nem egészen illik bele a fenti tágabb keretbe. A Sajó völgye a Rozsnyói-medence feletti völgyszakaszon általában terrasztalan. A folyó forrásvidékén, a Felsősajói-medencében kisebb II. sz. terraszroncson kívül nagykiterjedésű jelenkori törmeléklerakodás látható, s itt kezdődik a szélesebb feltöltött völgysík. Ugyanilyen a Dobsina-patak alsó völgyszakasza is. A Sajóvölgy alluviális térsége Oláhpatak alatt kb. 300 m széles. Két oldalát meredek lejtők szegélyezik, az egyenletes magasság-ú alacsonyabb hegycsúcsok 5—600 ós 8—900 m-es lépcsőben helyezkednek el. A mellékvölgyek nyílásában kisebb-nagyobb törmelékkúpok vanniak, itt települték a falvak is. Henckónál még jobban kiszélesedik a K-i irányban forduló völgy s később (Betlér körül) megjelennek benne a Rozsnyói-medencét kitöltő törmelékkúp-üledékék is, melyek Rozsnyónál 15—20 m vastag feltárásban láthatók. Kevés alluviális térség található a K felől a Rozsnyói-medencébe torkolló Osermosnya völgyben, mely a széjjelszakadozott mószkőtönkfelület rögei között alakult ki. Innen kisebb terraszok ismeretesek. (35, p. 28.), megjegyezve azt, hogy ezek lefelé belesimulnak a Rozsnyói medence fluviolalkusztrikus törmelékkúpois üledékekkel fedett felszínébe. A medence kelefci fele, ahol a Csermosnya völgy nyílása van, szintén terrasztalan, az itt látható meredek térszíni lépcső inkább a Csermosnya völgyszélesítésének eredményeA Sajó Rozsnyó-Pelsőe közti vö Így s zo r os a. A Sajó ia Rozsnyói medence pliooón kaviccsal és agyaggal kitöltött felszínét elhagyva, Berzéte alatt a meredek lejtőjű, jellegzetes, terrasztalan, kanyonszerű völgybe fut bele- A 300 m mély völgy tört lejtőin a felső 120—150 m-es szakaszon a triászkori mészkő szálban álló sziklafalai emelkednek. míg a lejtő inflexiós vonalon aluli, 150— 200 m-es sávját már inkább felülről lekerült recens és periglaciális mészkőtörmelék (nagy kőtömbökkel), kevés glaciális vályog és mésztufa építi fel. A Pelsőci Nagyhegy K-i oldalán, Szalóc község É-i végén, az országút mellett, mintegy 20 m vastagságban, mésztufapadok látszanak. A karszthreccsás-mésztufás kőzetben a kékszínű alsótriászkori lemezes mészkő szögletes darabjait rozsdásbarna, meszes-kovás kötőanyag tartja össze. A mésztufa 10—25 in magasan van az alluvium felett. Hasonló szerkezetű kőzet található kb. 20—30 m magasságban a Szilicei fennsík ÉNy-i lábánál, a berzétei állomás mellett, elég nagy vastagságban. A Sziilicére vezető út mellett. Gombaszög szomszédságában, aránylag lankásabb térszínen, mintegy 50 m viszonylagos magasságban agyagos lösz 20 és 65—80 m-en pedig idősebb mésztufa található. A kanyonszerű völgyben Szalóccal szemben, Szalócon, Gombaszögön, Gombaszög alatt a balparton, Pelsőc felett a hámor romjánál, s a Vigtelkével szemben vannak 5—15 m-es, terraszféle magaslatok, melyek kvarckavics nélküli, vörös agyaggal fedett, néhol alámosott, lekerekített lankák. Felszínükön gyakori a niészkőtörmolék, kevés a mészkőkavics. 3—10 m magasan a széles völgyfenék felett szép vörösagyagfeltárás van Gombaszögön, a szilicei út elején, a Margit-forrásnál, továbbá Szalócon s végül Pelsőc ÉK-i kijárójánál, 4—7 m vastagságban. Ezek a képződmények, továbbá a nem nagyon miagats terrasz-szerű régi völgyfenékrészletek is az idősebb pleisztocén képződmények közé sorolhatók, de a már említett Ludmilla-barlang alacsonyan fekvő, ópleisztocén lerakodásainál nem lehetnek idősebbek. Bár, faunisztnikailiag a Sajó szorosából most felsorolt képződmények, eltekintve a kevés, lösz-szerű agyagtól, ós a Ludmilla-barlang* üledékeitől, — még nincsenek tanulmányozva, azonban ékesen bizonyítják azt, hogy a völgy a pleisztocén folyamán már úgyszólván a mai formájában volt meg, a feltöltődő, széles völgysíkkal és kétoldalt a hatalmas, tört lejtőkkel. Bár terrasztalan, de a széles völgysík miatt nem nevezíhetjük igazi kanyonnak. A Sajó kanyonszerű mészkőszorosa tehát a Pelsőci Nagyhegy és a Szilicei fennsík közé ékelve, a Csetnék völgyéhez hasonlóan, legkésőbb a pliocén végéig jött létre az É-ra levő kristályos tönklhegységlből eredő Sajó felszíni eróziós tevékenysége folytán. A pleisztocénben pedig az a változás állott be, hogy a völgy már nem nagyon mélyült, hanem, bizonyos jelek alapján, inkább szélesült, sőt, időnkónt fel is töltődött. Ennek mértékéről sajnos, fúrásadat nem áll rendelkezésre. Viszont, ha igaz az, hogy a gombaszögi Ludmillabarlang kitöltése a faunamaradványok szerint ópleisztocén s a tölteléke nem idegen helyről került oda, úgy e barlangnak legalábbis a IV• sz. terrasz szintjében, vagyis, 30 m-rel magasabban kellene lennie. Ennek alapján tehát a feltöltődés mértéke ezen a völgyszakaszon mintegy 30 m lehet. A Sajó és Csetnek Pelsőc feletti mészkőkanyonjának pleisztocén feltöltését az is bizonyí* A Ludmilla-barlang a gombaszögi állomással szemben 12 m magasságban az alluvium felett, a pelsőci Nagyhegy K-i lábánál nyílik. Evorziós falai forrásbarlangi járatok. Kismérvű cseppkőképződés van benne, talaját vastagon tölitötte fel a barlangi agyag és a mészkőtörmelék, amely nagyrészt kívülről került hele, a Sajó völgye felől, mivel talaja a hegy belsetfe felé lejt. Valószínű, hogy arniien faunájának maradványai (32.) in situ rakodtaik le, ami a barlang s egyúttal a völgy nagyobbfokú pleisztocén feltöltődése ímeülett bizvonyít. .142