Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR dr.: A dunai és tiszai árhullámok időtartama és gyakorisága

Talán még inkább jellemzi a szokásos adatközlésnek a tárgyalt szempontoktól való elégtelenségét a következő példa. Valamely szeptember közepétől november közepéig tartó kéthónapos vízi építkezés esetére keressük a munkatér körülzárására mértékadó vízszintet. Az évkönyv szerint az egyes hónapok legmagasabb vízállása az évtized során: Szept. Okt. Nov. NV 1931/40: 588 536 486 cm A valóságban kissé más a helyzet, mint ahogy a fenti adatokból gondolhatnék. A felsorolt nagyvizek ugyanis különböző években voltak. A szeptemberi 1938-ban, az októberi 1937-ben és a novemberi 1939-ben. Egy évben csak egy őszi árljullám szokott levonulni, és ha némi kockázatot vállalunk, talán elég a 350—400 cm magas körülzárás is. Ezt azonban megint csak részletes vizsgálatok alapján lehet megállapítani. A jellemző vízállások táblázatánál nem mond többet az évkönyvekben közölt vízállást art óssági táblásat sem. Kiolvashatjuk belőle, hogy pl. 600 cm-nél magasabb vízállás az 1931740 évtizedben évente átlag 4.9 napon, (vagy összesen 49 napon) át volt. De, hogy egyfolytában hány napig tartott a 600 cm-nél magasabb víz, melyik évszakban a leggyakoribb és hogy minden évben előfordul-e vagy sem, azt nem tudjuk meg a táblázatból. A szóbanforgó feladatok megoldásánál nem használhatóbbak az egyes hónapokra számított átlagos tartóssági adatok sem (1. ábra.) Mert amíg JAH

. I fEB

K I MK APU MA

J JUN. JUL | MG I SZ[P1 OKT NOV \ OCC <010 | tolp\ o ?o to 2.O

. 'Q 20. 10 20 1

020 <Q

m K

j

l

!

0. W'Q. W lortóssdq X oao 100 O 5 10 ~2Ö JO « 40 60 Fig 1. ábra. 35Q J SO A budapesti dunavízállások évi és havi tartóssága. lflQűr-1940. évi átlagok. Courbes de durée des hauteurs d'eau du Danube d Budapest par mais et pour l'amnée. Moyennes des amiées 1911 á 1910. az egész évre vonatkozó vízállástartóssági adatok összevonják az év valamennyi nagyvizét, a hónapok szerint tagolt feldolgozásnál nem vagyunk tekintettel arra, hogy az árhullámok átnyúlnak az egyik hónapból a másikba, hanem szétválasztjuk az összetartozó adatokat. További hiba a naptári hónapokra végzett számításoknál, hogy az időjárás szeszélyei folytán az adatok kiegyenlítődnek. Az egyik esztendőben pl. korábban,' a másikban későbben köszönt be a tavasz, a tavaszi áradás tehát különböző hónapokra esik. Így a számítás könnyen vezethet olyan eredményre, hogy pl. márciusban és áprilisban is átlag csak 5—5 napon át fordul elő bizonyos értéknél magasabb vízállás, holott, ha úgy tennők fel a kérdést, hogy hány napon haladja meg a tavaszi árhullám a megadott szintet, 15—20 napot kapnánk. Hasonló eltérések adódnak a többi évszakban is. Az árhullámok vizsgálata szempontjából ezért még az. a maga nemében tökéletes adatfeldolgozás sem kielégítő, amely hosszabb évsorozat átlagos havi vízállástartóssági adatai alapján megadja, hogy mekkora a valószínűsége az év különböző hónapjaiban valamely megadott szintet meghaladó vízállás előfordulásának (2. ábra). Fig. 2. ábra. A 0 (100%- valószínűséggel inegliuiladott dunavízállások Budapesten az egye;, hónapokban és az év folyamán. (Az 1ÍU1— 1ÍÍ40. évi adatok alapján.) Niveaux d'eau du Danube ri Budapest dépassés de probaibililé uc 0 d 100% au cours des moli et de l'unnée. (Sur la base des oöservations fait.es dans les annóes 1911 á I9íu. L'intervatle des niveaux les plus frécjuents est hachuré.) A bevezetőben felsorolt célokra azért külön kell elemeznünk a folyók árhullámainak magasságára, megjelenési idejére és időtartamára vonatkozó adatokat. 3. A vizsgált szelvények kiválasztása. A részletes statisztikai elemzést, egyelőre a Dunára és Tiszára végeztük el. mert velük kapcsolatban merülhet fel leggyakrabban az adatok szüksége. Természetesen nem vontunk bele a számításba minden egyes vízmérceszelvényt, mert ez túlságosan sok munkát jelentett volna, hanem néhány jellemző mércét választottunk ki, amelyeknek adataiból elég megbízhatóan következtethetünk a többi helyen mutatkozó viszonyokra. A szelvények kiválasztásánál arra kellett gondolnunk, hogy mindenegyes jellegzetes folyószakaszon más és más az árhullámok alakja, következéskép a különböző magasságú vízállások időtartama is. Mindazok a hidraulikai tényezők, amelyek a sebességet befolyásolják: — az esés, a mederszelvény alakja (területetének és kerületének viszonya), továbbá a hullámtér szélessége, — befolyásolják az árhullámok levonulását és vele alakját is. Ezen kívül számít a mellékfolyók beömlésótől mért távolság, mert vele együtt növekszik a mederbeli tározódás hatása, mindinkább ellapul az árhullám. A fentiek figyelembevételével a Dunán a komáromi, a budapesti és a mohácsi szelvényt választottuk ki a közelebbi vizsgálatok tárgyául. Komárom közvetlenül a Vágduna beömlésénél, a szerteágazó csallóköz-szigetközi szakasz alsó végén van. Az itt kialakuló árhullámok jellemzők a Budapestig terjedő folyamszakaszra, annál inkább, mert ellapulásukat a szakasz alsó harmadában a Garam és Ipoly beömlése, továbbá a visegrád-nagymarosi szorulat ellensúlyozza. .137