Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR dr.: A dunai és tiszai árhullámok időtartama és gyakorisága

A külöböző magasságú d/uniai és tiszai árhullámoknak— a folyó vízjárására jellemző időszakaira vonatkozó — időtartamát és gyakoriságát foglalja össze az alábbi tanulmány. Eredményei a nagyobb folyami építkezések munkagödör körülzárásainál, munkaállvány építéseinél, kikötőpartfalak emelésénél, kikötői rakodóteriiletek létesítésénél, hidak alsó élmagasságá. nak meghatározásánál és árvédelmi töltések méretezésénél hasznosíthatók. U. D. C. 551.482.215.3:627.512:519.24 A dunai és tiszai árhullámok időtartama és gyakorisága (Statisztikai tanulmány.) LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR DR. 1. A tanulmány gyakorlati jelentősége. Nagyobb folyami építkezések munkatervének elkészítésénél (pl. hídpillérek alapozásával kapcsolatban) gyakran merül fel az a kérdés, hogy milyen magas árhullámra számíthatunk a munkára előirányzott időszakon belül és. hogy egyfolytában hány napon át lehet a vízállás egy bizonyos szintnél magasabb? Ilyen adatok alapján állapítható meg, hogy milyen magasra kell vinnünk a munkagödör körülzárását, vagy milyen szinten helyezzük el a munkaállvány padozatát. Ha a folyó vízjátéka nagy, érdemes természetesen mérlegelni, hogy a legmagasabb várható árhullám fölé menjünk-e, — vagyis .abszolút" biztonságra törekedjünk, — avagy készítsünk alacsonyabb körülzárást (munkaállványt), ami lényegesen olcsóbb, de egyértelmű az elöntés kockázatának vállalásával. Ezt a gazdasági kérdést csak megfelelő statisztikai adatok alapján lehet eldönteni. Tudnunk kell, hogy mi a valószínűsége az egyes évszakokban a különböző magasságú árhullámok előfordulásának, ill. mekkora a különböző magasságú vízállások várható időtartama. Kikötőpartfalak és kikötői rakodóterületek magasságának megválasztásánál is szó lehet róla, — különösen, ha csak időszakos forgalomra kell számítanunk, — hogy a tervezésnél nem az előfordult legmagasabb árvízszintet, hanem a főforgalmi idény várható legmagasabb árhullámát vesszük alapul. Sőt, ha ennek az árhullámnak az előfordulása ritka, esetleg kisebb tőkebefektetést igénylő, alacsonyabb műveket építünk, és vállaljuk a víziforgalomnak a kikötőberendezések időnkinti elöntéséből származó néhány napos megbénulását. Olyan helyen, ahol a hajóforgalom nem nagy, vagy a közlekedő hajók között csak kevés magasfelépítményű jármű van. még a hidak alsó élma gasságának meghatározásánál is szóbajöhet, hogy a biztosítandó hajózási űrszelvényt ne az — esetleg csak 50—100 évenkint megismétlődő — legmagasabb árvízszinttől, hanem valamely gyakrabban előforduló, alacsonyabb vízszinttől számítsuk. A közúti forgalom arányainak rohamos növekedése folytán ugyanis meggondolás tárgya lehet, hogy a nemzetgazdaság szempontjából mi jelent nagyobb kárt: a hajózás időnkinti, átmeneti korlátozása azért, mert a hídszerkezet viszonylag alacsiony, vagy, — magasra helyezett híd esetén, — a nagyobb vesztett magasságból a közúti forgalomra háramló állandó teher? Végül árvízvédelmi töltéseink méretezésével kapcsolatban érdekelhet a különböző magasságú vízállások előfordulásának gyakorisága és tartama. A mai töltésszelvény-alakok hosszú történelmi fejlődés eredményei, de egyáltalában nem biztos, hogy a leggazdaságosabb megoldást képviselik. Nagyon kevéssé valószínű továbbá, hogy egy hosszabb védelmi vonal egyforma mintaszelvény szerint készült különböző magasságú szakaszai azonos biztonságot nyújtanak az átázás és megcsúszás ellen. Az ármentesítés ügyének állami kézbe vétele után- — amikor olyan régóta esedékes töltéserősítéseket kell végrehajtanunk, amelyek ezelőtt az érdekeltség anyagi erőtlensége vagy rövidlátó szükkeblűsége miatt nem történtek meg', — elsőrendűen fontos, hogy a tudomány mai állásának megfelelően megállapítsuk a műszakilag legjobb és egyben leggazdaságosabb szelvényalakot. A méretezésnek talajmechanikai elvek alapján, a szivárgási g-örbe alakulásának figyelembevételével kell történnie. A szivárgási görbe meghatározásához azonban pontosan kell tudnunk, hogy a különböző szintet meghaladó vízállások egyfolytában hány napon át fordulhatnak elő. 2- A tanulmány szükségességeA vízrajzi adatok szokásos feldolgozása a felsorolt gyakorlati kérdésekre nem ad választ. A Vízrajzi Évkönyben megtalálhatók egy tíz évből számított átlagos esztendő jellemző vízállásai. Megtudjuk belőlük, hogy az egyes hónapokban mekkora volt a legnagyobb (és legkisebb) előfordult vízállás, és mi az összes napi leolvasások középértéke. De egyáltalában nem mondják meg ezek a számok, hogy a hónap szokásos, gyakran előforduló árhullámai milyen magasra emelkednek. Budapesten pl. az 1931/40. évtized októberi középvize (a szokásos szimbólummal jelölve KÖV) 284 cm, az októberben előfordult legnagyobb víz (NV) 536 cm. Az ilyen magas vízállás azonban meglehetősen ritka, amiről közvetlenül meggyőződhetünk a szóbanforgó tíz év októberi nagyvizeinek alábbi adataiból: Év V 1931 1932 1933 1934 1935 193G 1937 1938 1939 1940 Októberi NV... 522 24i 347 270 304 374 536 273 490 407 em Ezek szerint számos méretezési feladat esetén túlzás lenne az 536 cm-es októberi nagyvízzel számolni. De azt, hogy a megengedhető kockázatnak megfelelően mekkora értékikel számoljunk, csak a rószletadatok birtokában tudjuk eldönteni. Ezeket viszont csupán az évkönyv több egymásutáni kötetéből, külön fáradsággal szedhetjük össze. Durée et fréquence des o.ndes de crue sur le Dinube et la Tisza. Par \V. Lászlóffy, d eur és sc. techn. (Résumé p. 189.) .136