Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

3-4. szám - Vita - SZÁDECZKY-KARDOSS ELEMÉR dr.: A hévvizek, karsztvizek és artézivizek kapcsolatairól

szövegből a kétféle eredetű víz elkülönítése világosan kitűnik, amikor pl. azt mondjuk, hogy; a ,-karsztvíztiikör fokozatosan átmegy a környező fiatal agyagos üledéksor artézi vizeinek tükrébe" stb. (H. K. 1948. 2.) Pávai Vajna hidrológiai tanulmányainak poziitív eredménye az az 1929 óta töblbízben kifejtett felfogása, hogy laz ú. n. karsztos üregek (barlangok, stb.) egy jelentékeny, éspedig az ujbenyomatszerű oldási felületek által jellemzett részét a hévvizek, ill. azok gőzei oldó hatása hozta létre. Ezzel felújította Omalius d'Halloy, Mari UH Bouvier és miás régi francia kutatóknak az ördöglukak és hasonló karsztos üregek képződésére vonatkozó ú. n. „théortie geyserienne"-jét, de tőlük nyitván függetlenül és azt értéke® megfigyelési adatokkal támasztotta alá. Nyilván a termális vizek e szerepének szerencsés felismeréséből fakadnak további, részben azonban kevésbibé elfogadható elgondolásai. A háromféle víz hozamát tekintve legbőségesebbnek a mélységi-metamorf, legkisebb hozamúnak a csapadók eredetű talaj-, ill. karsztvizeket tartja. Ez a felfogás azzal áll kapcsolatban, hogy minden meleg vizet igazi mélységi víznek hajlandó tekinteni. (Erre a kérdésre még visszakérünk.) A mélységi vizek fontosságának felismerésével kapcsolatos nála bauxitjaink hidrotermális származtatása ds. Ezzel önkéntelenül, de részleteiben nem a legszerencsésebben visszatért a régi francia kutatók hidrotermális bauxit-elméletére, amelyet már a Kárpá t medence elsőnek megismert bihari bauxitjának első tudományos leírója: Szádeczky Gyula is alkalmazott azelőtt Csaknem félévszázaddal. Üj Pávai Vajna elgondolásaiban az említett háromféle eredetű víz rendkívül szigorú elkülönülésének feltevése. Szieiliinte a háromféle víz rendszerint a felszín közelében dis keveredés nélkül különül el egymástól, például a karsztvíz átmenet nélkül rétegeződik a mélységi vizekre. E tekintetben szemben áll e sorok írójának, továbbá Horusitzky Ferencnek, Kassai Ferencnek és másoknak a felfogásával, mely szerint a különféle feredetű ívizeík a felszín közelében mindinkább képesek egymélsisial keveredni es egymást hidrosztatikailag is befolyásolják. Szintjeik (tükreik) ezért — pl. a karszt- és az artézi vizek esetében — fokozatosan átmennek egymásba. Pávai Vajna a különféle vizek feltételezett merev elkülönülését azzal indokolja, hogy a „gőzökkel, gázokkal telített" mélységi vizek nem engedik, hogy az általuk elfoglalt üregekbe a karsztvizek felülről behatoljanak. Ez így lényegileg helyes, de fordítva nem. A naigyobbnyomású, részben gőzállapotú mélységi vizek igyekeznek és nyilván képesek is a felettük levő karsztvízzel telt üregekbe behatolni: ós éppen ez a termális és a karsztvizek keveredésének egyik fontos tényezője. A keveredést másrészt a közieteknek a felszín közelében növekvő hézagtérfogata és így a vízmozgás fokozatosan akadálytalanabb jellege is biztosítja. Pávai Vajna a keveredés ellen másik érvként azt .elmlítii, hogy ismeretesek egymás mellett meleg és hiideg vizek, pil. Budán, Görömböly tapolcán, stb. Ezek a jólismert tények azt a mindnyájunk által elfogadott jelenséget bizonyítják, hogy sokszor a közvetlenül szomszédos karsiztvízjáratok sincsenek egymással közvetlen kapcsolatban ós így közöttük akár több méteres szintkülönbség is lehetséges. De egyáltalában nemi cáfolják e sorok írójánlak a ma már más kutatók által is mindinkább elfogadott felfogását, nogy a Dunántúli Középhegységiben bonyolult (sokszor egymással csak távoli kerülő utakon kapcsolódó) de végeredményben egyvéges kiarsztvízjáratrendszer van, melyet elsősorban a karsztvizek lényegileg egysé; ges összetétele ós a folyamatosan kidomborodó karsztvíztükör bizonyít. Az egymás melletti hideg és meleg források előfordulása nem cáfolja tehát a diffúziós kiegyenlítődést, a keveredést, ebben az eigységes vízösszetótelű hatalmas karsztvíztárolóban. A külön járatokban gyorsan mozgó víz tehát többé-kevésbbé megtartja egyéniségét, összetételét, sőt némileg viszonylagos hőmérsékletét is, azaz nem keveredik lényegesen a szomszédos vizekkel. Ö maga tisztán megmaradhat, legfeljebb a környező sztagnáló vizeket befolyásolja mindinkább. Ezzel az esettel főleg a nagy tektonikai vonalak mentén jelentkező forrásvonalakon találkozunk. Viszont a lassan-mozgó, ill. többé-kevésbbé sztagnáló vizekben a rendelkezésre álló hosszú idők folyamán diffúziós kiegyenlítődés és így egységes összetétel áll elő, a különböző eredetű alkotórészek összekeverednek. Ezt az esetet képviseli a mezozoos mészköveinkben, dolomitjainkban tárolt hatalmas karsztvíztároló sztagnáló öve- Itt pl- >a triász-vízben mélységi CO

:>— gyarapodás tételezhető fel..' (Szádeczky: H- K1941. 80.) Pávai Vajna nem is igyekszik cáfolni a hévvizeink egyrészéntik kiarsztvizii eredetét bizouyító tényeket sem, nevezetesen termális hőmérsékletű Vizeink (hévízi tó) azíilárd maradékának a közismert tipikus. Karsztvizekével azonos kémiái öszszetéitelét, továbbá e vizeknek pontosain a tipikus kamsztvíztükör magasságában való megjelenését. Ellenben, akaratlanul maga szolgáltatja a legszebb alátámasztását anniaik a felfogásunknak, hogy a mélységi vizek igenis hatnak a szomszédos karsztvizekre, azokat felmelegítik és így hőforrásaink (köztük éppen Hévíz) részben szintén felmelegített karsztvizek. Megemlíti ugyanis a hévízi pénzügyi üdülőd fúrás adatalit. ahol a pamnom ós triász határán 46°-os vizet ütöttek meg, majd alatta a triász dolomitban a víz hőmérséklete 37°-ra csökkent. A diszfcordianciafelülét 46°-os vize nyilván igazi mélységi víz, a dolomit 37"-os vize pedig karsztvíz Pávai Vajna szerint is (különben ez nem lenne példa a különféle eredetű vizek keveredése nélküli elkülönülésére). Minthogy itt már néhány száz méteres mélységbe^ kapjuk a 37 fokos karsztvizet, ez úgy lehetséges, hogy a szomszédos mélységi víz felmelegítette a karsztvizet. Ha pedig a szomszédos hévizi tóban ugyancsak körülbelül 37 fokos víz ömlik ki a karsztvizekre jellemző bőségben, pontosan a szomszédos karsztvizek tiikrévei azonos magasságban és pontosan a szomszédos tipikus karsztvizekre jellemző összetételű szilárd maradékkal, úgy Pávai Vajna eme adata most már közvetlenül is alátámasztja azt a felfogásunkat, hogy a hévizi tó vize is lényegileg valóban ilyen mélységi vizek által felmelegített karsztvíz. (Egyébként itt meg kell említeni, hogy ez a felfogás is ma már mindinkább elfogadottá válik, lásd pl. Szalai Tibor cikkét a Bányászati Kohászati Lapok legutolsó számában. B- K- L. 1949. 237.) Az a körülmény, hogy a felmelegített karsztvizek is főkép a ailagy tektonikai vonaliak men.126