Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - LÁNG SÁNDOR dr.: Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben

a Hanvai. A. puszta környékén mintegy 185—190 m-en van meg. Ennek a terraszrészletnek DK-i, előreugró foka az Akasztóhegy. Kavicstelepe, mely a sajóvölgyi oldalon a 6 m vastag vályogtakaró alól bukkan elő, 30—32 m a folyó árterte felett. Ugyanebbe a szintbe tartozik É felé, Hanva mellett a Lucskos-patak és Hanva közti kicsiny fennsík, mely a tőle Ny-ra levő IV. terraszrészletekhez hasonlóan, az V. sz. terrasz 15—20 m-el magasabb térszínéhez csatlakozik. Területünk V. sz. terrasza Cakótól K-re kezdődik, ahol W—U2 m magasan (210 m t. sz. f. m.) jelenik meg terraszkavicsa. Ebben már 10 cm-nél nagyobb hömpölyök is gyakoriak. Felszínén legalább 10—13 m glaciális vályog van. Ezen a terraszon. a 25 ezres térkép'223 m-es mag, pontjától DK-re 100 m-re, az útbevágás is feltárja a rétegeket. Itt, legfelül 2 dm-es világosszínű talajréteg alatt 10—12 m vörhenyesszínű glaciális vályog van. Alatta az V. sz. terraszkavics következik, ez a régebbi (ópleisztocén?) vasas források itt felfakadt vizétől részben vastartalmú homokkővé cementálódott össze. Az egyes kvarc kavicsszemtek is vasbevonatosak, útbevágás mentén 5 aprókavicsos, összecementezett homokkőpad váltakozik hasonló vastagságú (1—3 dm) cementálatlan kaviccsal. Terraszunkat K felé a Csízi patak völgye (Koldus-völgy) zárja le. Ennek mindkét oldalán, tehát a tőle K-re levő Görgei-hegyen is, 212—215 m-en jelenik meg a kivarckavicstakaró a 15 m vastagságot is megközelítő glaciális vályog-alatt. A Koldus-völgy és a beletorkolló Tilalmas-völgy oldalain a hátraharapódzó vízmosások végén szép törmelékkúpok is láthatók ,elszorítva a patakot. Ezek a vízmosások a vörös vályogot, a terraszkavicsot s végül a felsőoligocén apokát is megtámadják s jó feltárásokat szolgáltatnak. Hasonló a kavicsréteg magassága a Tilalmas-völgytől D-i irányban következő oldalvölgy mellékén is. A környező, nagyobb völgyeknek (Koldus, Tilalmas) 2 m-es, alluviális terraszuk is lehet. * Az ismertetett terraszvidéktől É felé haladva, a Balog és Sajó közti, szintén 300 m-ig emelkedő dombvidéken ezen a területen is sokkal tagoltabban, élénkebb reliefenergiával, juvenilis-maturus térszínnel különül el a déli terraszvidék késői maturus, sőt félig-meddig szenilis felszínű, szelíd lejtőjű dombvidéktől. Mindamellett, fennebb északon is kevesebb már a nagyon erős völgybevágódás és a Balogtól és Rimától Ny-ra, illetve, délre levő, előbb már tárgyalt területekhez hasonlóan, jóval több a lapos, korráziós' völgy. A Rima völgyének terraszai Pálfaláig inkább a jobb, Pálfalától kezdve a torkolatig pedig a balparton fejlődtek ki, míg az ellentétes völgyoldalakon vagy mertedkséggel emelkednek ki a lösztelen agyagdombok, csak kevés helyen van rajtuk vékony glaciális vályogtakaró. Az említett terrasz aszimmetria, melyhez hasonlót pl. a Hernád völgyéből (30), már szintén ismerünk, különböző okokra vezethető vissza. Létrehozásában bizonyára közreműködnek azok az egészen finom tektonikus mozgások, amelynek a folyóvölgy egyik oldalát a folyóvölgy irányában haladó törés mentén lassankint kiemelik, míg, a szemközti oldal rögdarabja egészen csekély mérvben süllyed. Ennek következtében, a folyó a kiemielkedő rög lábához terelődik. A kiemelkedés mentén nincs terraszképződés. Ettől eltekintve, a folyó egyoldalú eróziós tevékenysége egyszerűen az alluviumon bekövetkező hordaléklerakodás egyirányú tér- és időbeli eltolódásátp. (pl. alsószakasz jellegű folyó esetén), illetve, a szállított törmeléknek a völgy egyik oldaláról való megjelenésére is visszavezethető (pl. Feled alatt a Rima a jobbpart felől egyáltalán nem kap durva hordalékot.) Ez a jelenség önmagában is már hozzájárulhat bizonyos mértékig a terraszok féloldalas kifejlődéséhez. Éppen az előbbi okokra visszavezethető féloldalas terraszfejlődés természetesen az egész Rimavölgy eltolódásával is járhatott. A folyó Feled alatti völgye pl. az V. sz. terrasz kifejlődése óta, feltételezhetően, legalább 1—2 km-t is nyomulhatott D felé, folytosan és fokozatosan alámosva az egyre jobban kiemelkedő Harmac—Jéne mögötti dombokat, ahol a folyóterraszok nem fejlődhettek persze ki. Ezt még az is bizonyítja, hogy ezen a szakaszon, a völgy jobb oldalán, a susai hágótól és Velkenyétől eltekintve, nem található a Rima kavicsa. A magas fekvésű kvarckavicstakarók (VI. sz. terrasz?) is nagyobb figyelmet érdemelnek a vidék általános fejlődése szempontjából. Így pl., a Feled és Gortvakisfalud mögötti Gedeszeg kavicstakarója fekszik messze, D felé előretolt helyzetben és 100 m magasan a Rima—Gortva alluviuma felett. Ez a takaró, — mivel anyaga a rimamenti terraszok kavicsanyagával egyezik meg, egyáltalán nem származhat D és Ny felől, a Karancs—Medves hegységi területről, hanem, ezt is az ős Rima teregette a pliocén derekán, majd, úgylátszik, a vidék utólagos tektonikus feldarabolásával és az erózióbázis mélyülésével (a Rimavölgy bevágódása) e kavicstelepek is magas helyzetbe kerültek. A rimavölgyihez hasonló völgy- és terrasz aszimmetria, amint azt más helyen részletesen 'ismertetjük, a Sajó völgyében is megvan, ahol a folyó jobbpartján (pl. Beretke—Sajógömör és Runya— Hanva körül) alig vannak terraszok, míg a balparton, Lekenyétől egészen Putnokig nagyon szépen: fejtettek a folyó II.—V. sz. terraszai. A Rima, Balog és Sajó melléki oligocén apóka agyagból álló dombvidék térszínén, a középpliocén óta, a felszín lepusztulásával szemben, erősebb volt a kiemelkedés. A lassú mozgás rögökre való darabolódásban és bizonyos rögök féloldalas kiemelkedésében is megnyilvánult. Erre azért kell utalni, mert nagyon sok itt a féloldalasan kiemelt, meredek apokalejtővel határolt és kisebb Vetőkkel finomabban tagolt rög. Ahol pedig vetők nem mutathatók ki, ott tisztán a korráziós völgyek tagolhatják a térszínt, egyebütt pedig a korrázióhoz a tektonikus elferdülés is hozzájárulhat, mint völgytágító hatás. Nem szabad alábecsülnünk természetesen a vidéken működő periglaciális lepusztító érőhatások egykori működésének eredményét sem. Ez az oka az apokalejtők löszmentességének és vályogtalanságának is. (8) Ez idézte elő azt, "hogy a lösz lehúzódott a Rima alsó folyása mentén, egyes helyeken (Harmac, Jéne, Velkenye) az alluvium szintjére s hogy ott meg is tudott maradni, az tisztán a Rima oldaleróziós működése időleges hiányának tulajdonítható. A fiatal tektonikus elferdülésekre és rögképződésre nézve meg kell végül jegyeznünk, hogy ez a folyamat (miközben zavartalanul dolgozott az erózió és szakadatlanul ment végbe a tterraszképződés is) aránylag lassú és csak kismérvű volt és nem járhatott a rögöt felépítő rétegek dölés-csapásbeli 9