Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - LÁNG SÁNDOR dr.: Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben

irányváltozásával. A vidéken szereplő apóka homokkő dőlése a legtöbb helyen egészen csekély, csak pár fok és tektonikai szerkezete is aránylag egyszerű (L.: 25, p. 5—12). Egy bizonyos, több száz m hosszú, vagy széles rög 10—20 m-es kiemelkedése és szomszédjának ugyanolyan mérvű besüllyedése még nem okozhatja a rétegdőlés szögének nagyfokú megváltozását, de, előidézhet kis területre és nagyobb hoszszúságra kiterjedő, jelentős meredekségű lejtőképződést, vagy lejtőszögváltozást is. Ezek alapján tudjuk pl. megmagyarázni az egyes nagyobb patakvölgyek mentén látható aszimmetrikus völgykeresztm'etszet problémáját. Így pl. a Sajószentkirálynál végződő Naprágyi patak alsóbb szakasza mentén láthatjuk ezt, ahol a patak alá is mossa a rögeiferdülés miatt létrejött, •—• balparti, túlmeredek apokalejtőt. De, aránytalanul meredek lejtők ott is vannak, ahol csak korráziós jellegű, kisebb völgyek fejlődhettek ki s ahol már nem tételezhető fel nagyobbarányú eróziós alámosás, mint pl. nagy területen, a HarmacJéne körüli dombokon. Kérdés végül az is, vájjon a fent tárgyalt, rögképződésre visszavezetett formamagyarázat mennyiben egyeztethető össze a jövőben pl. a geofizikai mérések és az ezek alapján kidolgozott belső strukturális vizsgálatok eredményeivel. De, arra nézve sincsenek még vizsgálati eredmények, hogy ezekből az elferdült rögökből felépült rögök területén hogyan alakult át a középpliocén beltenger szintjéhez igazodó egykori tönkterület, melyntek nagy egységei a Gömöri medence kialakulását megelőzően, vagy közben, már különböző magasságra emelkedtek ki. Enélkül pedig a vidék ősföldrajzi képe tökéletesen nem rajzolható meg. * A Gömöri medence középponti területével (Rima és Balog alsó folyása és a Sajó csatlakozó völgyszakasza) eddig nem sokat foglalkozott a geomorfológiai irodalom. Elsőnek a szerző egyik morfográfiai ismertetése foglalkozik a Sajó—Fima völgyével s a két folyó völgyének találkozása környékén, az alluviumot nem számítva, már 4 terraszt ismertet. (28, p. 158.) Említi, hogy a terraszok kavicsrétege felett, a 3 magasabb terrasz esetén lösztakaró fekszik. Ezt annyiban kell helyesbíteni, hogy a terraszkavicsok uralkodó jellegű takarója a lösszel egyenértékű, míg az igazi lösz csak nagyon kevés helyen lehet meg. még a geológiai felvételek is alig találtak löszt (25. p. 16). A Csízfürdő körüli medencerészlet terraszproblémáival a legújabb geológiai felvételezés is foglalkozott (25). Ennek eredményeiben Kulhay csak két pleisztocén terraszt említ: a magasabbat alsó, az alacsonyabbat, pedig közép-pleisztocén korúnak mondja (p. 5—15.), míg a felső pleisztocénbe csak a terraszok nyiroktakaróját helyezi. Szerző vizsgálatai alapján azonban most már semmi kétség nem mterülhet fel a kérdéses terület folyóterraszainak számára nézve Kulhay felső terrasza ugyanis nem kevesebb, mint 3 külön terraszra bontható széjjel s így, a szórványosan megfigyelhető 1—2 m-es alluviális terraszt és a II. sz. terrasz megkettőződését külön nem számítva, a Csíz környéki medenderésznek 4 pleisztocén terrasza van, szemben a legújabb geológiai felvételezés eredményeivel. Hogy Itt a felvételező geológus 3 terraszt is összevont, annak bizonyára az az oka, hogy az egyes ter- ^ raszok magassága között átlagosan csak 10—12 m különbség van, míg a rajtuk levő jégkori vályogtakaró különböző mértékben emeli ezeket meg és a terraszlejtőn lefolyva, lemosva, mégjobban kiegyenlíti az amúgy is kicsiny magasságkülönbségeket, sőt a kavicskibúvásokat is sok helyen eltakarta, különösen a IV.—V. terrasz esetén. Ennek következtében, különösen a magas terraszok nagyon nehezen különíthetők el úgy, hogy széjjelválasztásuk talán már meg is haladja egy általánosabb célkitűzéssel vezetett geológiai felvétel követelményeit. Az említett, s területünkre vonatkozó helytelen terraszredukció talán még azzal is magyarázható, hogy még mindig nem sikerült kiküszöbölni az irodalomból a Cholnokyféle két pleisztocén terraszos tektonikus torraszelméletet sem. Pedig, az újabb hazai terraszmorfológiai irodalom eredményeihez hasonlóan, az tebben a dolgozatban közöltek szerint, a Sajónak és Rimának U pleisztocén terrasza van. Nem lehet elfogadni Kulhay ama állítását sem, hogy a felső terrasz felső harmada elsivatagosodott, s hogy a területet a kavicsterrasz lerakodása után száraz, sivatagi jellegű szeltek érték (würm), s ennek következtében d'reikanterek is keletkeztek a terraszkavicsok közt. De az sem bizonyítható, hogy szerinte az alsó terrasz kavicisanyaga a felső terraszból mosódott át a sarkos kavicsokkal együtt. Az idősebb ferraszkavics regionálisan nem mosódhat át a fiatalabb terrasz szintjébe. Helyesen mutat rá arra, hogy a Rimavölgy legalsó szakasza, mindjárt a torkolatvidéke felett, j'óval szélesebb, mint a Sajóvölgy megfelelő réíze. Ezt a jelenséget viszont a völgyaszimmetria és a Rimavölgy D-re való tolódása kérdésével hoztuk kapcsolatba. (L. a 18. oldalt.) Folytatjuk. 10