Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)

ÉRTEKEZÉSEK - JAKUCS LÁSZLÓ: A hévforrásos barlangkeletkezés földtani és fizikai tényezői

58 llinROLÖOlAT KÖZLÖNY XXV111. évi. 10/,8. I szó,ii centiméter vastagságban elporlódott. A dolomitliszt képződés itt nem karsztos jelenség, hanem a bauxit alatt végbement mállásra vezethető vissza. Felszíni karsztban közetporlódás nincs, a karsztos közetformák kemény közetanyagúak. Talán ezzel a feküben történt mállási folyamattal kapcsolatos a bauxit alsó részének rendszerint vasban szegény volta is, amit Vitális I. a melegesi bauxitszelvényben fehéres agyagos bauxitnak nevez". Az itt említett bauxit-fekii átlagosan 5- 20 centiméter vastagságú porosodott rétegének átmelegitéséhez a bauxitösszlet alján észlelt vas- és mangánoxidokból álló réteg reakcióhöi is megteremthetik a szükséges melegmennyiséget. Ez a réteg Gedeon T. elemzése szerint (15) 28.82 % MnO-j, 11.10 %. FeoO

:

!, 14.94 % Si0

2-t és 0.05 % TiO.j-t tartalmaz. E vegyületek keletkezési és kicsapódási hőjének ismeretével (7, 29, 31) kiszámítható volt, hogy 100 gramm ilyen anyag keletkezésekor 56.000 gcal hő termelődik, ami bőven biztosítja a dolomit említett vastagságában az aragonitkiválás feltételeit. Végül megemlítjük, hogy a Gellérthegy tövében ma működő hévforrások dolomitfalából megvizsgált néhány dolomitmintának mindegyike nagy aragonittartalmúnak bizonyult. A hévforrások elhalása után itt is megindul majd a kalcittá való visszaalakulás folyamata s valószínű, hogy köporosodásra is sor kerül. IRODALOM. 1. Arsruni: Physikalische Chemie der Kryslalle. — Braunschweif;. 1893/1.. S. 67. 2. Hart

—Correns

—

Eskola: Die Entstehung, der Gesteine. — Berlin. 1939/1.. S. 2-19. 3. Hauer: Uber Pseudomorphosen von Kalkspath nach Aragonit. — Neues Jahrbuch, 1886/1.. S. 79. 4. Hecke: Annalen der Wiener Akademie. — 1893/S. 20. 6. Delirend und Berg: Chemische Geologie. — Stuttgart. 1927. 6. Berg: Vorkommen und Geochemie der mineralischen Rohstoffe. — Leipzig. 1929/S. 138. 7. Berthelot: Ann. Chem. Phys., 1881/23. 8. Horbas: A Szépvölgy és barlangjai morfológiája. — Barlangvilág. IV. éví., 1934. 9. ('holnokv: Előzetes jelentés karszt-tanulmányaimról. — F. K. LXIV. évf.. 1916/8. f. 10. C holnokv: Bai lang tanulmányok. — Barlangkutatás. V. évi., 3, 4. f. 11. Chomoky: A barlangok és folyóvölgyek összefüggése.* — Barlangvilág, II. évf., 1932/1—2. f. 12. Cvijic: Das Karstphänomen. — Geogr. Abhandlungen, V. évf., 1896/3. 13. üoeither.\ Handbuch der Mineralchemie. — I/S. 119. 14. t'eigl: Qualitative Analyse mit Hilfe von Tüpfelreaktionen. — Sti^ttgart, 1938. 15. Gedeon: A magyar bauxit járulékos elegyrészeiről. — Magy. Chem. Folyóirat, 38. k., 1932. 16. Groth: Chemische Krystallographie. II. — Leipzig, 1908/ S. 201—2. 17. Hauer: Die Gipsbildungen in der Krausgrotte bei Gams. — Verhandl. der k. k. Geol. Reichsanst.. Wien Jg. V.. 1886. 18. Hinze: Handbuch der Mineralogie. — 1/3., 1., S. 2986. 19. van Hise: Monograph, of the U. S. Geol. Survey. — 1904/ 47., S. 245. 20. Hotler: Szerencsi sziget földtani viszonyai. — Tisia, 1937/2. f. Debrecen. 21. Holter: A Tihanyi-félsziget vulkáni képződményei. — F. K. 73. k., 1943. 22. Horusitzky: A víz a Föíd belsejében. — H. K. XXVII. évi.. 1942/123-144. (i. 23. Jakucs—Venkovits: A Sátorkőpusztai barlang felfedezésének bejelentése. — F. IC. 1947. 24. Jankó: A Szemlőhegvi barlang. — 1932. (kézirat). 25. Katzer: Karst und Karsthydrographie. — Sarajevo. 1909. 26. Kerekes: A budapestkörnyéki hévforrásos barlangokról. — Földrajzi Zsebkönyv, 1941. 27. Knebel: Höhlenkunde mit Berücksichtigung der Karstphänomene. — Braunschweig. 1906. 28. Kraus: Höhlenkunde. — Wien, 1894. 29. Landolt—Börnstein: Physikalisch.-chemische Tabellen. 30. Láng: Karszthidrológiai .megfigyelések a Gömör-tornai karsztban. — H. K. XXIII. évf.. 1943/1—6. f. 31. Le Chetelier: Comptes rendus hebdom. des seances de l'Academie. — 122. 81. 1896. 32. Linck: Jenaische Zeitschrift, f. Naturwiss.. 78. Bd.. 1909. 33. Mauritz

—Vendl: Ásványtan. — Budapest. 1942. 34. Pávai Vajna: A forró oldatok és gőzök-gázok szerepe a barlangképződésnél. — H. K. X. évf.. 1930. 35. Rogers: Proc. Amer. Phil. Soc.. 1910/17.. p. 49. 36. Rose: Pogg. Am., 41.. 1837/p. 147. 37. Rozlozsnik—Schréter—Telegdi: Az Esztergomvidéki-szénterület bányaföldtani viszonyai. — Földt. Int. Kiadv., Budapest, 1922. 38. Scherf: Hévforrások okozta kőzetelváltozások a Buda-pilisi hegységben. — II. K.. II. évf.. 1922. 39. Schréter: Harmadkori és pleisztocén hévforrások tevékenységének nyomai a Budai-hegyekben. — Földt. Int. Evk., XIX., 1912. 40. Vadász: A magyar bauxitelőfordulások földtani alkata. — Földt. Int. Évk.. XXXVII. 2. f. 41. Vetter: Zeitschrift für Krvstallographie u. Mineralogie, 1910/48.. S. 45. 42. Vigh: Weitere Beiträge zur Geologie ungarischer Karstge. biete. — Mitt. ü. Höhlen u. Karstforschung, Jg. 1931, Berlin. -MREVUE HYDROLOGIQUE - HYDROLO G I C

AL JOURN

AL RIVISTA IDROLO GICA - ZEITSCHRIFT FÜR HYDROLOGIE Karstwater Contour Map of the Transdanubian Mountains in Hungary. By E. Szádeczky, D. Sc. (Hungarian text with fig on p. 2.) Researches, which led to the design of the first Karst Water contour map of Hungary were begun by the Author in the southern part of the Transdanubian Central Mountains, in the Keszthely Hills, in 1938.

1 It was established that the hydrology of the region is decidedly determined by the Karst Water logged in the Upper Triassic dolomitic bedrock. In the Keszthely Hills between 109—146 m. above sea a Karst Water table was clearly traced. Below that level water suddenly becomes abundant and marshes are formed, above it, on the other hand, scarcity of water prevails. The Héviz Medicinal Hot Lake itself, one of the richest hot wells of the world with 48m'

1 water supply per min, has been proved by the Author to be a Karst spring rising from great depth. It has been found moieover, that v/aters of Karstic origin are mostly responsible for the supply i These researches originally served the practical purpose of prospecting for pyrites. D. C. 551.444:551.49(439.11) of water to Lake Balaton, which contains therefore water of mixed Karstic origin. The Karst Water table, was found to rise gradually from the Keszthely Hills toward the NE, to culminate W-of the Bakony Forest and to fall again NE-ward, in the direction of the Danube River. The Karst Water tab's forms thus a oval dome with its longer axis parallel to the strike of the Transdanubian Central Mountains. ( The most surprising result was to find the chemical composition of the Héviz Hot Lake (quantity and composition of solid constituents) to be similar to all other major Karst Water wells of the Transdanubian Central Mountains of 200 km. range, no matter whether the wells issue from limestone or from dolomitic rocks. This Karst Water may be characterized by the following approximate average composition: 0.5 g/1 solid residue, 0.09 g/1 Ca, 0.04 g/1 Mg; among anions HCO

:, prevailing, little CI, about 0.06 g/1 S0

4. All major

' Karst wells