Hidrológiai Közlöny 1948 (28. évfolyam)

ÉRTEKEZÉSEK - JAKUCS LÁSZLÓ: A hévforrásos barlangkeletkezés földtani és fizikai tényezői

XXVlll. évi. jfijÄ. I—j. szAm. MIÖROLfíaiÁi KÖZLÖNY 57 lí V //• !Í Iaira és örvényléseire vonatkozó áramlástani szabályok figyelembevételével 3 4 fázisú hévforrásmüködés esetén már akkor is le tudjuk vezetni ilyen módon a szabályos gömbfülkéket, ha egy-egy működési szakaszban csak a ma is mérhető 10—15 centiméteres aragonitosodott falvastagsággal számolunk (4. ábra). A bar. lángot kialakító hévforrásmüködésnek ilyen szakaszos voltára legmeggyőzőbb bizonyítékaink a barlangban található, szakaszosan megismétlődő sorrendben történt ásvány ki válások, amelyeknek részletes vizsgálatával V e n k ov i t s I. foglalkozik. A hévforrásbarlangok típusainak öszszehasonlító vizsgálatánál kitűnt, hogy az olyan hasadékbarlangokban, ahol a víznek tág tere volt a folyásra, gömbfülkeképzödést nem látunk. A gömbformák kialakulásának előfeltételeként a nyugodtabb fekvésű, tág tektonikai üregeket nem tar. talmazó közetrégiókat jelöltük meg. Ez rögtön természetessé válik, ha figyelembe vesszük, hogy csak szűk vízvezetö repedések tudnak a víznek nagy folyási sebességet kölcsönözni, ami pedig előfeltétele az ábra C pontjánál a szigetelő hidegebb vízréteg elsodrásának, a kőzet vastagabb rétegben való ara. gonitosodásának és végül a beöblösödő kiporlódásnak. Másrészt viszont tény az is, hogy sem a Ferenchegyi-, sem a Pálvölgyi hasadékos barlangokban nem voltak megújuló hévforrásmüködések felismerhetők. Ezzel szemben a Solymári-barlangban, ahol a gömbfülkeképződés világosan látszik, nemcsak ásványtani megfigyelésekkel, de a barlang egyes járatainak üledékkel való eltömödésével és ezen keresztül újabb járatok kioldásával is világosan kimutatható legalább ké

tt működési időszak. A szénsavas oldás feltételeinek vizsgálatában kimutattuk, hogy a mészkő gyakorlatilag számbavehető mennyiségeinek oldására csak az élő-karszt bázisán, vagy efelett vannak meg a lehetőségek. A hévforrásos barlangkelefckezés másik igen fontos tényezőjének, a repedéseket barlanggá alakító iközetporlódás megismerésével, hátra van még annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy az élő karszt bázisa alatti mélyebb régiókban is hiánytalanul adva vannak az aragonitosodásból származó gömbfülkeképzödés feltételei. A víznek ütköző és folyásirányával párhuzamos oldalfalon való különböző höleadó képessége természetesen itt is ugyanúgy szerepel, mint fent. A mikrotektonikai repedéseknek aragonittal való eltömödése azonban mégsem következik be a holt-karsztban, mert Itt nincsenek vízszintes irányú vízmozgások a kőzet finom repedéseiben, amelyek az élő-karszt ban a vízoserót létrehozzák s ennek következtében a friss, - felmelegedő karsztvizekből az oldott mésztartalmat aragonit alakjában lerakják a hajszálrepedésekben. A holt karsztok karsztvizének mozgásai természetes körülmények között csak fel és leszálló vízmozgások (37), melyek a velük párhuzamos, függőleges irányú hévforrás-hasadék falának felmelegített víztartalmát nem tudják felfrissíteni (5. ábra). Ezzel igazolható másrészről az a tapaszta4. ábra. A gömbfülke kiporlődása a hévforrás működésének három szakaszában. Fig. '/. Formation of spherical holes by disintegration (pulverization) o) the rock in the 3 phases of the activity of the hot sprino. 5, ábra. Szelvény az élő- és holt-karszton leéresztül. Fia. 5. Section across the live and the ..dead'' (ancient) Karst. B Hévforrásbailang. — Cave produced by hot springs. T Talppont a hévforrásbarlangban. — Base point of cave produced by hot springs. E Az élő karszt bázisa. — Base of live Karst. (A vízszintesen fekvő nyilak az élő-, a függőleges irányúak a holt-karszt vízmozsásait jelölik. Horizontal arrows denote water circulation of the live Karst, vertical ones that of the ..dead" or ancient Karst.) lat, hogy a hévforrásbarlangok talppontjai alatt a repedések elszükülnek s elvesztik barlangi jellegüket. Mindezekből következik, hogy a hévforrásbarlangok bármennyire is nem tekinthetők karsztjelenségeknek, kifejlődésük mégis a karszt jelenlétéhez van kötve s nemcsak jellegzetes gömbfülkés formái, de a hévforrást vezető hasadékoknak barlanggá való kitágulása is az élő-karszt függvénye. Ezzel kapcsolatban röviden, mintegy előzetes bejelentésként, utalhatunk még azokra a folyamatban lévő vizsgálatokra, melyeket a Budai-hegység különböző pontjain található porlott dolomittal és mészkövekkel végzünk. Az eddig megvizsgált számos, különböző helyről származó porlott anyagban az esetek 75%-ában sikerült .--kimutatni a Feigl-Leitmeyer reakcióval igen kevés aragonit jelenlétét. Már az eddigiek alapján valószínűsíthető tehát, hogy a dolomit és mészkő porlódását a hajszálrepedések arugonit anyagának visszalcalcitosodásával járó térfogatnagyobbodás és feszítő erő okozza. Ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy Mg-ionok jelenlétében 29 alatt is válik ki aragonit vizes oldatból (13, 32, 33), könnyen belátható, hogy a dolomit elporlódásához nem szükséges okvetlenül nagy hőfokú hévvíz jelenlétével, sőt nagy nyomással is számolnunk. Kétségtelenül helytálló Schert E. megállapítása (38), hogy a budai hegyek legtöbb pontján a porlott dolomit egyéb hévforrásjelenségekkel is kapcsolatos (39). A jelenséget azonban általánosítani nem lehet. S c h e r f magyarázata alapján nem lehet értelmezni a dunántúli bauxittelepek fekü-dolomitjának kőporosodását, mely bár itt általános jelenség, eddigi ész-* lelések szerint semmiféle hévforrás működésével ném hozható kapcsolatba (43). Az aragonit kiválása azonban olyan alacsony hőfokhoz van kötve, hogy nem szükséges feltétlenül hévvizekre gondolnunk. Vadász E. szerint (40): ,,A mangános kéreg alatt és gyakran kőzethasadékok, vetődések mentén is, a dolomit 5—20